|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
|
Kaput nyitni Európára - Németh Miklós megnyitotta a nemzetközi bankárképző központot (1. rész)
|
1989. február 16., péntek - Avatóünnepséget tartottak pénteken a magyar-francia együttműködéssel alakult Nemzetközi Bankárképző Központ Kft. várbeli székházában. Az intézményt 29 részvényes alapította, 130 millió forintnyi alaptőkével. Az ünnepségen előadást tartott Németh Miklós, a kormány elnöke.
Bevezetőben szólt arról: bizakodással tölti el, hogy a múltat ítélőszék elé idéző, fájó sebeket feltépő és bizonytalanságot tükröző, néha viharosan kavargó közéletünkben most olyan eseményen vehet részt, amely a stabil fogódzót, a tartós értékek érvényesítését és vállalását is jelképezi. Biztató továbbá, hogy vannak olyan markáns erők, amelyek a maguk területén a siker ígéretével járulnak hozzá egy eltorzított ideológián alapult téves pálya helyreigazításához. Olyan pálya kialakításához, amely visszavezet a szerves fejlődés útjára, és kaput nyit Európára. Sokan gondolják úgy, hogy a fejlődés fő irányától Kelet-Európa a második világháborút követően kanyarodott el. Aki azonban a történelmet és különösen a gazdaságtörténetet tanulmányozza, bizonyságot nyer arról, hogy ez már sokkal korábban megkezdődött. A világtól való elzárkózásunk és elzárásunk csak súlyosabbá tette a következményeket. Ez olyan tény, ami nem könnyíti, hanem nehezíti a visszakanyarodás történelmi léptékű feladatának megoldását. S azt igényli, hogy erőinket ne szétforgácsoljuk, hanem összefogjuk; és összefogjunk mindazokkal, akik ebben, az összeurópai fejlődési folyamat sikerében érdekeltek. Vissza akarunk kerülni a főútra, és keressük az odavezető ösvényeket. Amihez el szeretnénk jutni, az a modern jogállam, a plurális politikai intézményrendszer keretében jól működő demokrácia, a hatékony, vegyestulajdonon alapuló piacgazdaság. Ez utóbbi irányába már régebben is tettünk - némileg tétova - lépéseket. Már a 60-as évek közepén megszületett az a felismerés, hogy a naturális, mennyiségi célokon és utasításokon alapuló központi tervezés nem képes pótolni a piac szerepét. De ebben az időszakban a piacfelfogás még leszűkült az árupiacra. Hosszú út vezetett ahhoz - a világnak e táján eredetinek ható - felismeréshez, hogy a gazdasági folyamatok összehangolásának és a társadalmi kontroll érvényesítésének a piacnál nincs jobb színtere és a pénznél nincs jobb eszköze. De végül ez nyitotta meg az utat ahhoz, hogy aktívan hozzálássunk a pénz- és tőkepiac intézményi, szervezeti és működési feltételeinek kialakításához. (folyt.köv.)
1989. február 17., péntek 15:36
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|