Rendszerváltás és az MTI

	A nyugatnémet honvédelmi politika
Köln, 1989. április 17. (Deutschlandfunk) - Gerhard Stoltenberg volt szövetségi pénzügyminiszter meglepetésszerűen honvédelmi miniszter lett. Ezzel kapcsolatban munkatársunk szemügyre veszi vajon e minisztériumban a régi problémákat új lendülettel meg lehet-e oldani? A ma véget ért zártkörű gyűlésen a legnagyobb bonni kormánypárt, a CDU úgy döntött, hogy a katonai szolgálatnak 1968-ban elhatározott és ez év közepére tervezett 15 hónapról 18 hónapra való meghosszabbítását elhalasztják. Az ezzel kapcsolatos véleményváltozás már régebbi keletű, mert az átlagpolgár a Szövetségi Köztársaságban nem tudta megérteni, hogy éppen a Mihail Gorbacsov megjavított új politika és az általa felajánlott leszerelési tárgyalások korszakában a Szövetségi Köztársaságban meg akarják hosszabbítani a kötelező katonai szolgálat idejét. A CDU most meghajolt az általános hangulat előtt, ezért az új magatartásért azonban a bonni kormány nem várhat dicséretet a polgároktól, sokkal inkább a honvédelmi eszme ellenfelei kapnak újabb tápot, hogy a jövőben még elszántabban foglaljanak állást a bonni kormány biztonságpolitikai indítványai ellen. Az új honvédelmi miniszternek és volt pénzügyminiszternek ilyen körülmények között nehéz lesz megfelelően reagálni a német szövetségi véderő elleni újabb támadásokra. Stoltenberg feladata lenne többek között az is, hogy újból megjavítsa a nyugatnémet polgároknak a szövetségi véderőhöz, a honvédelmi készséghez és a biztonság, valamint a leszerelés politikához fűződő viszonyát. Időközben már több NATO-tagállamban is másképp látják a modernizálás kérdését. A Szövetségi Köztársaságban nemrég két szakszervezet is felszólította a fiatal embereket a katonai szolgálat tömeges megtagadására, hogy - mint e két szakszervezet funkcionáriusai vélik - a világ politikusait gyorsabb leszerelésre kényszerítsék. De pontosan ez az, ami a keleti tömböt megakadályozná a gyorsabb leszerelésben. Az SPD egyik magasrangú honvédelmi szakértője még továbbment és követelte, hogy töröljék a rugalmas nyugati reagálás stratégiáját, vagyis azt, hogy a Nyugat mondjon le a rövidhatótávolságú atomrakétákról, mint elrettentő potenciálról. Az ilyen tételek hosszabb lejáratra nem maradnak sikertelenek. Mindenesetre sokkal nagyobb sikert ígérnek, mint a komplikált, de mégis immár 40 éve fennálló NATO-stratégia hatásos tételei. A polgárok világos igent vagy nemet akarnak hallani, ezt azonban az ellenzéki pártok mindig könnyebben mondhatják ki, mint a kormányon lévő pártok, melyeknek tekintettel kell lenniük a nemzetközi politikához fűződő szálak ezreire. A kormánypártoknak a sokszor népszerűtlen rendelkezések hozatalánál is tekintettel kell lenniük a választópolgárok rokonszenvére. A kormányon lévő CDU-nak jelenleg nem könnyű olyan témákkal előállnia, melyeket a polgárok fontosnak és atraktívnak tartanak. A nyugatnémet polgárok többségükben jelenleg inkább az egyszerű és messzeható megoldásokat akarják, és ennek során nem szívesen veszik tudomásul az ilyen megoldásokban rejlő kockázatokat. +++ 1989. április 17., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »