 |
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
 |
MSZMP-ből MSZP: történelmi szintézis?
|
Igen nagy a zavarodottság mostanság, a meghatározhatatlan számú
pártkongresszust követően. Az állampárt átlényegült - de miből mivé?
Van aki kevesli a változást, és egyre-másra látnak napvilágot a
fanyalgó és szkeptikus nyilatkozatok, elsősorban a még ellenzéki,
holnap már talán kormányzó-koalíciós pártoktól: semmi más nem
történt, mint a cégtábla átfestése, és ugyanazok folytatják
ugyanazt, csak más néven. Az ellenérzés érthető, hiszen minden
politikai erőnek nem csak programot kell adnia, de el is kell
határolódnia másoktól - ám most kitől és mitől? Eddig nem kis
előrevivő és összetartó erőt jelentett, hogy a néhai állampárt -
pártállam ELLENÉBEN kellett politizálni. Vajon ezután miként lesz?
Alkalmas lesz-e arra az új párt, hogy ellenzéke elhatárolódjon tőle
anélkül, hogy túl feltűnő - tehát számonkérhető - módon
szembekerüljön saját, korábban hirdetett nézeteivel?
alc. Reformkommunisták és szocialisták
De nagy a zavar azok között is, akik sokallják a változásokat.
Oka ennek is sokféle lehet. Vannak, akik a régi receptből indulnak
ki: nem a politika rossz, nem az intézmények, hanem azok hibásak,
akik tökéletlenül hajtják végre a jó határozatokat. Mások egyszerűen
magukat féltik - Thomas Mann szavával - "a hatalom védett
bensőségességét". Sokak egyszerűen nem tudták már követni az ütemet,
ami nem is csoda. Fölmerül az a nem is kevéssé demagóg érv, hogy a
párttagság nem tudta mi készül itt, hogy erre nem adtak a
küldötteknek mandátumot - miért nem olvasták el a program és az
alapszabály tervezetét? Hiszen megjelent, bárki hozzáférhetett...
Márpedig itt valami példátlan történt, hazai és nemzetközi
öszehasonlításban egyaránt: egy nagy és deklarált kísérlet arra
nézve, hogy történelmi kompromisszum szülessék a baloldal, a
munkásmozgalom nyolc évtizede kettészakadt és sokáig ádáz
testvérháborúba bonyolódott két fő ereje, a kommunisták és a
szociáldemokraták között. Nem is jó kifejezés a kompromisszum;
történelmi szintézist kellene inkább mondani helyette. Az új párt
nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy mindkettőből megőrizze
azt, ami maradandó értéknek bizonyult.
Többször elhangzott, hogy ebben a pártban a reformkommunistáknak
ÉS a szocialistáknak EGYARÁNT helye van. De vajon mit takar ez a
disztinkció? (folyt.)
1989. október 12., csütörtök 15:03
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|