 |
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
 |
- Beszélgetés Cseke Lászlóval - 7. folyt.
|
Rendkívül gusztusos, tiszta a laktanya, hosszú folyosókon és
udvaron keresztül eljutottunk egy alezredes szobájához, aki szintén
nagyon kedvesen fogadott bennünket, és azt ajánlotta, hogy ne itt
csináljunk interjut, hanem menjünk le a helyszínre, a drót mellé. És
egyébként is tudta a kérésünket, hogy a rádiónk amerikai vezetősége,
miután értesült arról, hogy az Egyesült Államok elnöke George Bush
már Budapesten kapott egy drótdrabkát ajándékba.
- Ő Németh Miklóstól kapta.
- Igen. Ő felkeltette az érdeklődésünket, hogy a vasfüggöny egy
darabkáját, melynek a lebontását és reszelését és rozsdásítását és
pusztítását ez a rádió, ez az intézmény több mint három évtizeden át
sürgette.
Az alezredessel folytatott beszélgetés nagyon kellemes és
informatív volt. Akkor behívott egy századost, aki kivitt bennünket
az utcára és mondta, hogy kövessük azt a terepjárót, amibe ő beleül.
A terepjárót egy kiskatona vezette, mellette a százados, mi a pesti
taxival mentünk utána. Első rangú betonúton mentünk, majd közvetlen
Körmend térségében letértünk földútra. Őrtorony -, tehát az ismert
kép. Ott aztán kért bennünket, hogy szálljunk át a taxiból a
terepjáróba, mert még mennünk kell egy olyan határszakaszon, ahol
nem volt út, csak nyomsáv. Ott, ahol tulajdonképpen szerelik,
bontják, vágják a drótot.
- Kiderült egyáltalán, hogy ez a lebontási munka milyen
stádiumban van? Mekkora hányadot bontottak le?
- Hogyne. Interjút csináltam természetesen. A magyar-osztrák
határ 260 kilométer terjedelmében, ott a helyszínen az őrnagy, aki
nyilatkozott és később a százados csak a saját területükön tudták
mondani. A lényeg az - a számok feleslegesek - két döbbenetes
számadatot jegyeztem meg. Megkérdeztem, hogy súlyban mennyi az a
drót amit már leszedtek. Súlyt nem mondott az őrnagy, de mondott egy
még elképzelhetőbb adatot: 30-40 vagon.
- Kb.300-400 tonna lehet. (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|