|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
|
Választási startpisztoly
|
München, 1989. július 7. (SZER, Világhíradó) - Miközben a tárgyalások még oly keveset tisztáztak, és semmi sem látható abból, mikor is legyenek majd a választások, van aki úgy véli, hogy a választási kampány nem kihirdetett módon, de mégis máris elkezdődött. - A Független Magyar Demokratapárt szóvivőjét, Kovács Gyulát hallják Budapestről. A startpisztoly tehát eldördült, a választási csata elkezdődött. Igaz nem hivatalosan, csak úgy szép csendben, úgy MSZMP-s módra, hátha nem veszi észre az egyszerű földi halandó - gondolta szinte egyidőben a két MSZMP vezér. Mert ugyan mi másnak tekintsem az alig 48 órán belül elhangzott Németh Miklós és Pozsgay Imre bejelentést, mint választási kortesbeszédnek. Gondolok itt arra, hogy szeptembertől minden általános iskolás gyermek ingyen ebédelhet, Pozsgay szerint pedig egy elkövetkezendő választásokon csak két szárnynak, a szocdemeknek és a Demokrata Fórumnak vannak esélyei. Nyilván az MSZMP-t nem kell említeni, mert az úgyis abszolut többséget ér el. Nem ismerem Németh Miklós miniszterelnök családjának anyagi helyzetét, nem tudom, mennyi az egy főre jutó havi jövedelem. Bizonyára jóval meghaladja a magyar átlagot. Azt azonban tudom - mert tapasztaltam - miként él az ország aktív, és már nyugdíjas dolgozóinak többsége. Mint tudósító 6 éven át módom volt például a dunaújvárosi kohászok életét megismerni, hetente 2-3 alkalommal ott voltam a kohók mellett, igaz csak mikrofonnal. Láthattam, tapasztalhattam, mit, és mennyit dolgoznak azok az emberek, és tudom, mennyi volt a hóvégi borítékjukban. Ezek az emberek, de nemcsak a kohászok, gondolok itt mindenkire, aki az elmúlt négy évtizedben erejét nem kímélve dolgozott, töredékét kapják, annak amit megérdemelnének. (folyt.)
1989. július 7., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|