 |
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
 |
Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (6. rész)
|
Ezután - Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, Maléter Pál, dr. Jánosi
Ferenc, dr. Szilágyi József és Vásárhelyi Miklós védelmében - dr.
Dornbach Alajos kapott szót. Védőbeszédében hangsúlyozottan szólt a
bírói függetlenség megsértéséről. Mint mondotta, a tárgyalt ügyben a
Belügyminisztérium vizsgálati osztálya készített egy vádiratot, s az
ügyészség vádirata ezzel sok helyen megegyezett. A nyomozóhatóság
képviselői erről a perről, valamint a hozzá kapcsolódó egyéb perek
tárgyalásairól naponta jelentést készítettek a belügyminiszternek,
sőt előfordult, hogy minősítették a bíró munkáját. A vádiraton
egyébként 1958. január 28-i dátum szerepel, s az első tárgyalást
február 5-én tartották. Rendes körülmények között lehetetlen
felkészülni ilyen rövid idő alatt a tárgyalásra, ám a jegyzőkönyvek
tanúsága szerint a tanácsvezető bíró egyáltalán nem volt
felkészületlen...
A védő végezetül felolvasta Nagy Imrének az utolsó szó jogán
tett nyilatkozatát, amelyet a tárgyaláson készített magnófelvételről
írtak le. A halálraítélt miniszterelnök ezt mondta: ,,Engedje meg az
igen tisztelt népbírósági tanács, hogy pár szóval indokoljam a
kegyelmi kérelemmel kapcsolatos álláspontomat. A halálos ítéletet -
amelyet rám az igen tisztelt népbírósági tanács kirótt - én a magam
részéről igazságtalannak tartom, indokolását nem tartom
megalapozottnak és ezért a magam részéről - bár tudom azt, hogy
fellebbezésnek helye nincs - elfogadni nem tudom. Egyetlen vigaszom
ebben a helyzetben az a meggyőződésem, hogy előbb vagy utóbb a
magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment ezek alól a
súlyos vádak alól, amelyeknek súlyát most nekem kell viselnem,
amelyeknek következményeként nekem életemet kell áldoznom, de
amelyet nekem vállalnom kell. S úgy érzem, eljön az idő, amikor
ezekben a kérdésekben nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a
tények jobb ismerete alapján igazságot lehet szolgáltatni az én
ügyemben is. Úgy érzem, súlyos bírósági tévedés áldozata vagyok.
Kegyelmet nem kérek.,,
Gimes Miklós és Kopácsi Sándor védelmében dr. Róth Miklós -
egyebek között - elmondta: a bírósági tárgyalás alatt a védők is a
belügyi szervek őrizetében voltak. A Népbírósági Tanács
összetételére is a Belügyminisztérium tett javaslatot. Az ítélet
meghozatala után az iratok visszakerültek a BM-be. A törvényességi
eljárásban a Belügyminisztérium úgy adta át az iratokat a legfőbb
ügyésznek, hogy abból oldalakat visszatartott - mondotta a védő.
Kollégájához hasonlóan indítványozta annak kimondását, hogy a
bíróságok csak a törvényeknek vannak alávetve, politikai
programoknak és pártoknak nem. (folyt.köv.)
1989. július 6., csütörtök 17:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|