|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
|
Nagy Imre védelmében. A szabad demokraták állásfoglalása (OS)
|
1989. június 22., csütörtök - Nagy Imre és mártírtársai halála még nem vált történelemmé - és nem is válhat azzá, amíg mindaz, amit sorsuk jelképez, eleven jelen. Egy héttel a temetés után a Nagy Imre ügy ismét égető politikai kérdés. Támadásba lendültek a magyarországi átalakulás külső és belső ellenzői. A magyar kormány a régi megoldást választotta. Németh Miklós és Nyers Rezső védelmébe vette a megemlékezés egészét, de elhatárolták magukat a leginkább támadott szónokoktól, és megpróbálták szembeállítani őket a gyászoló társadalom ,,csendes tömegével,,. Hasonló szellemben nyilatkozott meg az MSZMP szegedi reformköre is. A vádak egy részére nem érdemes szót vesztegetni. Demokráciában ritkán fordul elő, hogy egyazon nemzeti esemény különböző pártállású résztvevői mindenről egyformán beszéljenek. Hozzá kell szokni a sokféleséghez. Véleményünk szerint csak a szónoklatok külpolitikai összefüggései indokolnak országos vitát. De valóban vitát, nem vádaskodásokat. Orbán Viktor és Rácz Sándor arról beszélt, hogy tárgyalásokat kell kezdeni a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásáról. Ez a kérdés egy ideje puhatolózások tárgya a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között. Arra is volt már példa, hogy az MSZMP felelős képviselője kilátásba helyezte a szovjet haderő távozását. Lehet vitatkozni azon, hogy a csapatkivonások ügyéről milyen fórumon és milyen körülmények között tárgyaljanak, de a követelés megfogalmazását szovjet- és kommunistaellenes provokációnak minősíteni rosszhiszeműség nélkül nem lehet. A kormánynak, amely a temetés előtti napon kijelentette, hogy Nagy Imre politikáját folytatja, tudnia kell: a forradalom miniszterelnökét egyebek között azért ítélték halálra, mert a szovjet csapatok távozását követelte. A Szovjetunió mai vezetői többször kinyilvánították, hogy demokratikussá kell tenni a szovjet állam és a kelet-európai országok viszonyát. Bízunk benne, hogy ez a folyamat előrehalad. Szükségesnek tartjuk, hogy a változások eredményeit a Varsói Szerződés és a tagállamok kétoldalú kapcsolatait átalakító egyezmények rögzítsék. Ha ez megtörtént, akkor valóban sor kerül Nagy Imre teljes rehabilitálására, és örökségének nyilvános felidézése nem lenne többé ürügy vádaskodásra és hisztériakeltésre. Budapest, 1989. június 22-én Az SZDSZ ügyvivői (OS)
1989. június 22., csütörtök 16:47
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|