 |
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
 |
Országgyűlés - első nap (3. rész)
|
Olyan emberek emlékét idézzük fel, akiket zsidó származásuk,
vallásuk miatt üldöztek, megszégyenítettek. Akiknek elvesztése fájó
hiánya ma is a nemzetnek. Hiszen döntő többségük nem csak itt élt e
hazában, de magyarul beszélt, magyarul gondolkodott, magyarul
álmodott, s ragaszkodó hittel vallotta magyarnak magát. Távolabbra
visszatekintve is bizonyíthatnám osztozásukat a nemzet sorsában, de
hadd emlékeztessek ezúttal arra, hogy közülük többen az első hívó
szóra ott voltak Kossuth, a szabadságharc zászlai alatt. Zsidó
származásúak neveit máig ott láthatjuk az 1848-as és az első
világháborús emlékműveken. De nem hiányoztak az őszirózsás
forradalom hívei és a tanácsköztársaság katonái közül sem...
Magyarok és nem magyarok hihetetlennek vélték, hogy valamikor is
bekövetkezhet egy olyan kor, amelyben származásuk miatt idegennek
tekintenek embereket a Duna-Tisza táján, akiknek menekülniük kell
puszta életük mentése érdekében. Itt kell megemlítenünk, hogy a
zsidó származásúakkal együtt cigány származásúak deportálására is
sor került. 1945 elejéig Magyarországról mintegy 30 ezer cigány
embert indítottak a halálba.
Ma az áldozatokra emlékezünk; azokra, akik soha nem tértek
vissza a náci koncentrációs táborokból, a munkaszolgálatból, de
azokra a honvédekre is, akik a Don-kanyarnál estek áldozatul, vagy
azokra, akik itthon, magyar földön lelték emberhez méltatlan
halálukat.
Szomorúságunkat csak növeli, gyászunkat még fájdalmasabbá teszi,
hogy voltak olyan magyarok, akik a népünk lelkületétől olyannyira
idegen fasizmust követve, a pusztító fajelmélet hatására,
fanatizmussal cselekedtek. Vígaszul csak azoknak az embersége,
önfeláldozó bátorsága szolgálhat, akik életük kockáztatásával is a
magyar zsidóság megmentéséért cselekedtek. Mindennek ismeretében és
tudatában írt, magyarnak vallván magát munkaszolgálatosként is,
Radnóti Miklós, a halál felé menetelve:
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja.
(folyt.köv.)
1989. május 10., szerda 11:33
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|