Rendszerváltás és az MTI

	Az Egyesült Államok álláspontja
Amerika Hangja ------------------------------- Washington, 1989. május 8. Leírva: 1989. május 9. A mostani találkozókról, a kelet-nyugati kérdésekkel foglalkozó problémák során folytatódik a vita és vele együtt a vita is arról, hogy vajon elfogadható-e Moszkva felhívása a tárgyalásokra, amelyeknek célja a kis hatótávolságú nukleáris rakéták leszerelése. Ismert politikusok a tárgyalások mellett foglalnak állást. John Schultz az Amerika Hangja munkatársa beszámol arról, hogy mindezek ellenére az amerikai kormány továbbra is elutasító állásponton van és védelmezi ezt az elutasító álláspontot. - Sok megfigyelő számára rejtélynek tűnik az amerikai álláspont, a kis hatótávolságú nukleáris rakéták korlátozását célzó tárgyalásokat illetően. Vajon miért nem akar tárgyalásokat az Egyesült Államok a Szovjetunióval, és milyen kárt okozhatnak az ilyen megbeszélések? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések a NATO katonai doktrínájának és stratégiájának, valamint magának a szervezetnek, mint védelmi jellegű politikai szövetségnek alapelvét érintenék. A Szovjetuniónak jelenleg tizenhatszoros fölénye van a kilövőállványok és a kis hatótávolságú rakéták terén. A korábbi fegyverkorlátozási tárgyalások amerikai fő megbízottja elmondotta, hogy az új tárgyalások kiegyenlíthetik a számarányt, mégpedig jóval alacsonyabb szinten. Ehelyett azonban Moszkva az összes 500 kilométeren aluli hatótávolságú rakéták felszámolásáról akar tárgyalni.(folyt.) 1989. május 8., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Az Egyesült Államok álláspontja - 1/1. folyt.
Helmut Kohl nyugatnémet kormánya egyet ért ezzel. A kancellár kijelentette, hogy korlátozott atomháború esetén ezek a fegyverek mind német földön érnének talajt és ezért a német választók szeretnének véget vetni az állandó fenyegetésnek. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia modernizálni akarja az NSZK területén telepített 88 Lance-rakéta kilövő berendezését. Nyugatnémet vezetők a javasolt tárgyalások eredményétől függően, de legalábbis a következő országos választásokig szeretnék elodázni a döntést ebben a kérdésben. Az amerikai álláspont támogatása megingathatja sok nyugatnémet szavazópolgár bizalmát, és ez veszélyeztetheti a jelenlegi koalíciós kormány létét. Az ilyen állásfoglalások élesen a politikai kérdésekre összpontosulnak. A NATO elsősorban politikai szövetség, amely katonai vonatkozású érdekek összehangolásából ered, és nem katonai tömb, amelynek politikai résztvevői vannak. A politikától eltekintve felmerülnek olyan létfontosságú aggodalmak is, mint az elrettentés, valamint a NATO katonai stratégiája. Az amerikai vezetőket ugyancsak aggodalommal tölti el az, hogy esetleg idő előtti és meg nem felelő választ adnak a nyilvános szovjet kijelentésekre, amelyek esetleg jobban hangzanak, mint amilyenek valóságban. A NATO védelmi taktikájának magvát az 1960-as évektől kezdve a rugalmas ellensúlyozás elmélete alkotja. Ez azt jelenti, hogy a NATO-országok nem rendelkeznek ugyanannyi katonával és hagyományos fegyverzettel, mint ellenfeleik, mindaddig, amíg az Észak Atlanti Szövetség nyitott kérdésként kezeli az atomfegyverek első alkalmazásának kérdését. Ezek a fegyverek tehát a nagy kiegyensúlyozó szerepét töltik be, és az elrettentés magvát képezik. (folyt.) 1989. május 8., hétfő
Vissza »

	Az Egyesült Államok álláspontja - 1. folyt.
A hitelesség kedvéért megállapíthatjuk, hogy a taktikai atomfegyvereknek kéznél kell lenniük egy esetleges fokozódó háború minden szintjén. Harcászati atomfegyverek nélkül az Egyesült Államok elnökeinek nagyon kevés lehetőségük van ahhoz, hogy elkerüljék az általános atomháborút, ha a jövőben akár az NSZK területén, akár más hadszintéren lerohanják a NATO hagyományos erőit. NATO becslések szerint ez megtörténhet, hiszen annak ellenére, hogy a szovjet hadsereget nemsokára egyoldalúan félmillió fővel csökkentik, a Varsói Szerződés mégis sokkal több hadosztállyal rendelkezik, valamint 51 ezer harckocsija áll a NATO 16 ezer páncélosával szemben. A Bush-kormányzat bírálói rámutatnak a vezetőség változására a Szovjetunióban, valamint az új vezetők nyilvánosan hangoztatott szándékára a béke, valamint az együttműködés irányában, és azt javasolják: a Nyugat számára elérkezett az idő arra, hogy felengedjen, valamint kevesebbet aggódjék a védelem miatt és kevesebbet is költsön rá. A Bush-kormány álláspontja szerint az ilyen politika korai és elhamarkodott lenne. Dick Cheney honvédelmi miniszter a kongresszus előtt igazolta a kormány irányvonalát és elmondotta: rendkívül nagy a bizonytalanság azt illetően, hogy a szovjet fenyegetés csökkent-e, valóban lejárt-e a hidegháború korszaka, és valóban itt van-e a béke. Cheney honvédelmi miniszter és Bush elnök továbbra is hangsúlyozza a harcászati rakéták szükségét, amelyek kiegyenlítik a hagyományos erők terén fennálló óriási egyensúlyhiányt. (folyt.) 1989. május 8., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Az Egyesült Államok álláspontja - 3. folyt.
Mindaddig nem akarnak tárgyalásokat folytatni az erőegyensúlyt biztosító fegyverek sorsáról, amíg a hagyományos fegyverrendszer csökkentését célzó tárgyalások ki nem küszöbölik a Varsói Szerződés erőinek fölényét. Ők a katonai szakértők sok éve hangoztatott véleményét vallják, mely szerint a háború előkészítése napjainkban több mint 10 éves tervezési és kivitelezési időszakot vesz igénybe, míg a politika Moszvában vagy másutt egyetlen éjszaka alatt is megváltozhat. +++ 1989. május 8., hétfő
Vissza »