Rendszerváltás és az MTI

	A költségvetés szerepéről
------------------------- München, 1990. december 8. (SZER, Mérlegen, Vadász János) - Hosszas huzavona után a kormány az Országgyűlés elé terjesztette a jövő évre szóló költségvetési tervet. Egyelőre bizonytalan, hogy ez mikor és milyen mértékű és jelllegű módosításokkal kerül jóváhagyásra. - A költségvetés szerepe a piacgazdaságban viszonylag jelentéktelen - legalábbis ahhoz a mindenható szerephez képest, amelyet a parancsuralmi gazdaságban képvisel - ez természetes is. Mivel a piacgazdaságban az állam csak elenyésző mértékben avatkozik a gazdaság működésébe, a kiadásai is viszonylag szerények, és így a nemzeti jövedelem újraelosztása is csak korlátozott körben megy végbe. A jövedelem zöme ott marad, ahol létrejött: a társadalom közegében, újraelosztását pedig túlnyomórészt maga a társadalom bonyolítja le - a piac közvetítésével. A parancsuralmi gazdaságban viszont - miután az államhatalom felszámolta a piacot és ezzel a társadalom gazdasági szuverenitását is; miután kisajátította a nemzeti vagyon zömét - a költségvetés gyakorlatilag a gazdaság egészét képviseli: ez sokkal több, mint állami beavatkozás. Az állam a költségvetésen keresztül meghatározza hogy mi történjék a gazdaságban, és meg is adja ennek az árát - ezt fejezi ki a kommunista rendszerekben a költségvetés kiadási és bevételi oldala. Csak formailag államháztartási mérleg: lényegében a gazdaság sorsát meghatározó központi tervnek lehet tekinteni. Ezt a költségvetést örökölte az első szabadon választott magyar kormány - persze egyéb keserves örökségekkel együtt. A felhalmozódott külföldi adósságtömeg terhei éppenúgy beépülnek a demokratikus kormány első költségvetési tervébe, mint a múltban felduzzasztott államadósság kamatai. Ráadásul a január elsejei dátum nemcsak az új költségvetési év kezdetét jelzi, hanem a KGST összeomlásának, gyakorlati megszünésének napját is. (folyt.) 1990. december 8., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- A költségvetési előirányzat - 1. folyt.
Mivel január elsején lép életbe a dollárban való elszámolás a volt KGST-partnerekkel lebonyolított forgalomban -, hosszabb távra ez rendkívül örvendetes változás és Magyarország érdekeit szolgálja, de rövid távra - és a jövő évi költségvetés időszaka rövid táv - ennek az átállásnak az árát is meg kell fizetni - megint csak a költségvetésen keresztül. De még mindig az örökségnél tartunk: a Kádár-korszak kvázi- reformjainak hosszú időszakában évről-évre nőttek az állami költségvetés méretei, és évről-évre gyorsabb ütemben, mint az ország nemzeti jövedelme. Vagyis: az államhatalom a költségvetésen keresztül a nemzeti jövedelem állandóan növekvő hányadát szivattyúzta ki és pumpálta vissza -, mind kisebb játékteret hagyván a társadalomnak. Ez még tudatos politikával sem magyarázható. Az történt, hogy az állam gazdálkodása nyomán mind nagyobb veszteségek keletkeztek, és mind több pénzbe került, hogy az állam a maga életképtelen elképzeléseit a gazdaságban érvényesítse - ezért kellett évről-évre növelni a költségvetés bevételeit és kiadásait, és a gazdaságot többek között ez az évente ismétlődő költségvetési vérátömlesztés tette tönkre. Ilyen örökséggel megterhelve, a kormánynak az volt a feladata, hogy olyan tervet állítson össze, amely a Valutaalap támogatását - és ezzel a jövőre szükséges bankkölcsönöket is - biztosítja, és ezzel egyidőben a piacépítés a gazdasági rendszerváltás kibontakozását is szolgálja. Mindezen túl a következmények miatt rászorulók számára a szociális védelmet is megteremti. Valljuk be: ennyi követelmény valóban túl sok -, nem csoda, hogy a kormány nem tudott ilyen költségvetési tervet felmutatni. Ezekről a követelményekről mégsem lehet lemondani, és legalább a megközelítésükre kell törekedni. A kormány költségvetési tervét is ilyen alapon indokolt bírálni vagy elmarasztalni. Mindenesetre komoly érdeme ennek a költségvetési tervnek, hogy nyíltságra törekszik, és ennek megfelelő részleteséggel és felépítésben készült. (folyt.) 1990. december 8., szombat
Vissza »

	- A költségvetési előirányzat - 2. folyt.
Miniszteri tárcák szerint, tételesen adja meg az előirányzatokat - ami megkönnyíti az ellenőrzést, a számonkérést, és a tárcákat is közvetlenül felelőssé teszi az összegek felhasználásáért. Lehetővé teszi, hogy egy parlamenti képviselő tételes bírálatot gyakoroljon a vita során. Például: követelje, hogy egy konkrét célra a tervezettnél több pénzt irányozzanak elő - de a javaslata csak akkor kap igazi értelmet, ha azt is megjelöli, hogy minek a rovására kapjon az a bizonyos cél több pénzt - mert az új, részletes felépítés ezt is lehetővé teszi. A költségvetés 78 milliárd forintos veszteséggel számol 1991-ben. Mint mondják: a tárcák kívánságai alapján eredetileg 230 milliárdos veszteség keletkezett volna, de az eredetileg kért összegek kétharmadát törölték a minisztériumokkal való alkudozások során, és még az utólsó pillanatban a megmaradt 90 milliárdos deficitből még lefaragtak 12 milliárdot. Így jött ki végül a 78 milliárdos tervezett veszteség. A jelek szerint még ez is túlságosan sok a Valutaalap szakértői számára, akik nem véletlenül tartózkodnak ezekben a kritikus hetekben Budapesten. A Valutaalap körülbelül 50 milliárdos deficitet tekint még elfogadhatónak. Nagyjából ennyivel - 50 milliárddal - csökken a költségvetés egyik korábbi, nagy bevételi tétele, amely a KGST- viszonyok gyakorlati felszámolásával jövőre megszűnik. Eddig ugyanis a viszonylag olcsó KGST-importár és a világpiaci ár közötti különbséget az érintett vállalatoknak be kellett fizetniük a költségvetésbe. A dollárelszámolásra való áttéréssel ez a bevételi forrás majdnem teljesen megszűnik, és emiatt 50 milliárdos veszteség éri a költségvetést. Tehát aligha véletlen, hogy a Valutaalap is ilyen összegű veszteséget tekint elfogadhatónak - mert ez valóban olyan veszteség, amelynek a keletkezését eleve lehetetlen volt meggátolni. Azt viszont már nem lehet igazolni, hogy a termelési szubvenciók felszámolása terén ez a terv vajmi kevés eredményt képes felmutatni. (folyt.) 1990. december 8., szombat
Vissza »

	- A költségvetési előirányzat - 4. folyt.
Még szerencse, hogy a hagyományos KGST-típusú forgalom - már említett - összeomlása miatt a magyar KGST-export korábbi támogatása is megszűnik -, ennek köszönhető, hogy a termelési szubvenciók valamelyest mérséklődnek. De a többi termelési támogatás emelkedik a költségvetési tervben -, holott gyors ütemű felszámolásukra lenne szükség. Az állam központi beruházásaira költendő összeg szintén emelkedik, több mint 50 százalékkal. Az ilyen ráfordításnak kevés köze van a szociális háló kiépítéséhez - ahol éppen ezért indokolt lehetne a kiadások növelése vagy szintentartása. Viszont a fogyasztói árkiegészítés előirányzata a terv szerint 20 százalékkal, kereken 8 milliárddal csökken - holott ez a csökkentés közvetlenül gyengíti a rászorulók szociális védelmét. Gazdaságilag persze a fogyasztói ártámogatások csökkentése indokolt. Csak az nem indokolt, hogy a költségvetés a fogyasztók rovására következetesen alkalmazza a támogatások csökkentését - az életképtelen, veszteséges termelők rovására viszont egyáltalán nem alkalmazza, sőt növeli a szubvenciókat. Továbbá: más kiadási tételeknél is a központi költségvetési szervek, valamint az önkormányzatok támogatásában jóval szigorúbb takarékoskodást lehetett volna - és kellett volna - eszközölni. A legnagyobb baja ennek a költségvetési tervnek, hogy nem tükröz elhatározott szándékot, az egész tervet átfogó következetességet a piacgazdaság megteremtésére. Ezt fejezhette volna ki a támogatások drasztikus csökkentése, és az adók - elsősorban a nyereségadó - jelentős mérséklése, amiből mindenki világosan megértette volna, hogy a kormány mit akar, és hogy feltétlen elsőbbséget biztosít annak, amit akar. Ehelyett ez a terv inkább azt tükrözi, hogy a kormány el akarja kerülni a nagyobb konfliktusokat. A Valutaalappal csakúgy mint a hazai érdekcsoportokkal - és ez tiszteletreméltó szándék, de sajnos nem felel meg a jelenlegi, súlyos helyzetnek, amikor határozott előrelépésre lenne szükség. +++ 1990. december 8., szombat
Vissza »