|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Zavaros a magyar közélet
"A magyarok többsége nem találta
helyét abban az országban, ahol majd mindenki ingázásra kényszerült
az életben maradásért. Ingázott az osztály nélküli társadalom
osztályharcos fergetegeiben egyik hazugságszigettől a másikig.
Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a munkásság söpredékéből, az
értelmiség erkölcstelen szegénylegényeiből verbuválódott
osztályharcosok bukása után tudatzavarban szenved az ország nagy
része.
Mindenki keresi a helyét, keresi új azonosságát. Az új pártok
keresik önmagukat, keresik az utat, amelyen követőkre számíthatnak,
az emberek pedig keresik azt a pártot vagy csoportot, amelynek
tagjai között a legkényelmesebben érzik magukat. Legkönnyebb a volt
élcsapat tagjainak: ők legfeljebb másként hazudnak mint korábban, de
nekik kifejezett céljuk önmaguk és szerzeményeik átmentése."
|
|
|
|
|
|
|
A mai nap eseményei a Corvin közben
|
----------------------------------- München, 1989. október 23. (SZER, Magyar híradó, Lángh Júlia) - A Corvin köz és a Kilián laktanya a kora délutáni órákban. Több ezres és egyre gyarapodó tömeg, sok középkorú vagy idős, erős vonású férfiarc. "Én is itt harcoltam - mondják a tömegben körülöttük állóknak". Lyukas zászlók, virágcsokrok, gyertyák. "Tavaly ilyenkor még rendőrautóban ünnepeltem, de ünnepeltem - mondja az egyik Corvin közi szónok, Ruttkay Levente hangsúlyozva, hogy ez a szabad október 23-ika az ellenzék kitartásának köszönhető. Ez ma még csak emlékezés és nem ünnep. Ünnep, ha bocsánatot kérnek a magyar nemzettől."Nagy taps, mint ahogy azután a javaslat után is: jelentse a déli harangszó ezentúl a nándorfehérvári győzelem mellett október 23-ika győzelmét is. A sajnálatos mádon távol lévő Pongrácz Gergely nevében felszólaló Szalai Róbertet is sokszor szakította félbe taps, amikor: "33 év után fegyvertelenül, békés eszközökkel elértük a szabad, független, demokratikus Magyarországot." Közben egy apró incidens. Hátul a tömegben valaki kiabál: Le a kommunistákkal Szalai Róbert azt javasolja, módosítani kell ezt a mondatot. Ne azt mondjuk: kommunistákkal, hanem azt: Le a kommunizmussal Nagy, egyetértő taps. Egyébként a szónok Corvin közi fiúhoz méltóan egyáltalában nem válagotja meg szavait, Corvin közi stílusban beszél. Például: "Senki nálam jobban nem kívánhatja ennek a tetves, piszkos rendszernek a megváltozását, de higgyétek el, hogy nem szabad kiabálni, ne legyen itt semmi túlzás. A világ televíziói jelen lesznek a Parlament előtt, vigyázzatok, ott ne randalírozó csürhe legyen, hanem méltóságteljes tömeg." (folyt.)
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
|
|
- A mai nap eseményei a Corvin közben - 1. folyt.
|
Végül Szalai Róbert elmond egy délelőtt történt eseményt. Látta, amint a III. kerületi munkásőrlaktanyába bement egy munkásőr. Mivel mint tudjuk, a munkásőrség megszűnt, jobbnak látta értesíteni az Október 23-a Bizottságot, amelynek képviselői felkeresték a hírrel Németh Miklós miniszterelnököt, aki - közölte a tömeggel a Corvin közi szónok - utasította a honvédelmi minisztert, hogy a munkásőrség laktanyáit vegye őrizetbe a honvédség. A nép tudjon megbocsátani - mondta ezután a szónok -, de ők kövessék meg ezt a megalázott népet. Ismét nagy naps. A környező ablakokban mindenütt könyöklő nézők. A menet átmegy a Corvin közből az Üllői útra. Az Üllői úton a Kilián laktanya előtt Kiss Gyula Európára emlékeztet. Ötvenhatban megint ismét áldozatot hoztunk Európáért, álljon itt az emléktábla, és hirdesse minden erre járó európainak: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Békésből jött fel a budapestiekhez szólni Márton András, a Zrínyi Katonai Akadémia volt parancsnoka. Idézem a legjobban megtapsolt mondatát: "Az ideiglenes köztársasági elnök egy szokásos, egyszerű hétfői munkanapon kiáltja ki a Magyar Köztársaságot. Követeljük, hogy törvénybe kerüljön: ez a mai nap piros betűs nemzeti ünnep legyen." Az Üllői uton kicsi, de nem különösebben veszedelmes tülekedés és zsúfoltság a nem hivatalos, de óh, végre már engedélyezett szabad ünneplés szervezési gondjai hamar megoldódnak. Egy nemzetőrruhát viselő magas, erős asszony szelíden lebeszéli a kéretlen szónokot, hogy ő is a mikrofon elé álljon. (folyt.)
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A mai nap eseményei a Corvin közben - 2. folyt.
|
"A Haynaunál százszorosan véresebb kezű megtorlók rosszul számítottak. A kivégzett százak, a temetők árkaiban elkapartak hangja nem halkult el. Az ő emlékük, s annak a 12 napnak az emléke tartotta ébren a nemzeti összetartozás érzését. Ők indították el ezt a politikai folyamatot, mely ma reményt ad, hogy valóban jogállamban és demokráciában élhetünk. Ha nincs november 4-ike, már ma ott tartanánk. 33 év veszett el akkor. De 1956 eszméi ma is élnek, s azt sugallják, hogy mint október 23-ikán békés eszközökkel, most már nem véráldozattal, nem könnyekkel - ebből áldoztunk eleget -, de türelemmel, ésszel, jól és okosan politizálva vívjuk ennek az országnak a szabadságot, a függetlenséget és a demokráciát." Maléter Pál özvegye leleplezi az emléktáblát a Kilián laktanya falán, lyukas zászlót ábrázoló vörösréz tábla szövege: Az ötvenhatos forradalom és szabadságharc mártírjai és névtelen hősei emlékére a Józsefvárosi és Ferencvárosi Ellenzéki Kerekasztal, 1989. október 23. A koszorúzók közül a legnagyobb tapsot egy egyenruhás százados kapta, aki a magyar hovédség nevében helyezte el koszorúját a névtelen hősök emléktáblája előtt. A tömeg békésen ment tovább a rádió felé. +++
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|