|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Fórum a privatizációról
"... a pályázatok elbírálásánál kapjanak szerepet a munkavállalók
legfontosabb szempontjai, ezeken belül egyetértési joggal a
foglalkoztatáspolitikai kérdések, a szociális ellátás és a
munkajövedelmi kérdések, valamint a dolgozók ingyenes, illetve
kedvezményes tulajdonhoz juttatása..."
Román Rádió magyar nyelvű adása:
Tőkés László kutyaszorítóban
"A Nemzeti Megmentési Front napilapjának vezércikke a társadalmi és
politikai párbeszéd mellett tör lándzsát. Ez lenne a konszenzus
megvalósításának és a társadalmi megbékélésnek az egyetlen járható
útja. De hogy miként akarja az életbe átültetni a Front a társadalmi
megbékélést és a konszenzus megvalósítását célzó erőfeszítéseit,
arra a legjobb példa ugyanazon lap harmadik oldalán Sofia Ardelean
cikke. Már a cím is sokatmondó: "Tőkés László kutyaszorítóban".
A cikkíró "egetrengető" dokumentumokra, így például a temesvári
secus-per védőügyvédeinek egyes kijelentéseire hivatkozva kijelenti,
hogy Tőkés Lászlónak semmi köze a temesvári forradalomhoz. Ami Tőkés
László valódi szerepét illeti, az majd minden bizonnyal "bizonyítást
nyer", tudniillik, hogy Tőkés László magyar ügynök lett volna.
A továbbiakban a cikkíró kitér Tőkés Lászlónak a bécsi döntés
50. évfordulója alkalmából a Népszabadságnak adott interjújára,
amelyben - úgymond - "a papocska a jelenlegi hatalmat és a Vatra
Romaneasca-t mocskolja be".
"
|
|
|
|
|
|
|
Egyetemista megmozdulások
|
-------------------------
München, 1990. szeptember 27. (SZER, Magyar híradó) - Napirendre kerül a hallgatói juttatások kérdése és a felsőoktatási intézmények szervezeti, illetve működési szabályzatának ügye.
Ezzel a miniszteri ígérettel ért véget tegnap az egyetemi és főiskolai hallgatók országos tiltakozó és figyelmeztető tüntetése. A tegnapi nap eseményeit Kasza László kommentálja.
- Rögzítsük elöljáróban: ez volt a demokratikus magyar kormány elleni első tüntetés. Ha ez önmagában nem lenne figyelemre méltó, tegyük hozzá: országszerte mintegy 30-40 ezer diák ment az utcára. A fővárosban pedig az ország felsőoktatási intézményeinek 75 százaléka képviseltette magát.
Tovább ragozva a fontosság kérdését: diákok voltak az utcán, helyzetükkel elégedetlen diákok, a jövő értelmisége, amely holnap irányítója lesz az ország ügyeinek.
Mindez fontos akkor is, ha azonnal hozzátesszük: felsőoktatási intézményeink hallgatóinak több mint fele - érdektelenségből, vagy ellentétes véleménytől vezéreltetve - nem vett részt a kormány oktatáspolitikája elleni megmozduláson.
A Szabad Európa Rádió műsora - csakúgy, mint a többi tájékoztatási szerv - elemezte már adatszerűen a diákok követelését, a kormány ajánlatát.
Kitérő: követelést mondtam, és jól van ez így, hogy az állampolgárok egy csoportja követel a kormánytól - 40 évig máshoz voltunk szokva.
De vissza a témához. Mert az már megtörtént, most nem a konkrét adatokról szeretnék szólni, hanem néhány elvi szempontot felvillantani. (folyt.)
1990. szeptember 27., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Egyetemi megmozdulás - 1. folyt.
|
A diákok magasabb ösztöndíjat követelnek. Méltányos ez, hiszen jelentős infláció van, a tavalyi pénz ma az akkori töredékét éri. De persze nemcsak a diákok pénze, hanem mindenkié, köztük például a nyugdíjasoké is. Ez utóbbiak méltán kérdezik, hogy ők miért mostoha gyerekei ennek a kormánynak, miért nem a kis nyugdíjakat emelték, ha az ösztöndíjak feljavítására volt pénz - igaz, nem amennyi kellett volna, de azért mégis valami. A nyugdíjasoknak "valami" sem.
Igazságtalan lenne most azt mondani, hogy fontolják meg a tüntető diákok, hogyan látja őket az a társadalom, amelytől még náluk is nagyobb önmegtartóztatást kér a csődtömeget átvevő kormány. Igazságtalan, mert - mint mondtuk - a követelésük végül is jogos. De az talán helyes lenne, ha figyelembe vennék más társadalmi osztályok helyzetét, valamint a kormány lehetőségeit is.
És kétségtelen ennek a kormánynak lehetőségei korlátozottak. A Nemzetközi Valutaalap évi 10 milliárd forintos költségvetési deficitet engedélyez. Ha nem tartjuk be, felmondja a kölcsönt. A harmadik negyedév eredményét kivetítve az év végére 17 milliárdnál tartunk - vagyis, tovább kell faragni.
A diákkövetelés teljesítése pedig legalább további egy milliárd többletkiadást jelentene. Itt tehát nehezebb dologról van szó, mint arról, hogy üres zsebből próbálunk kivenni valamit.
Megfontolandó, hogy a magyarnál sokkal gazdagabb társadalmak - legyen az a nyugatnémet vagy az amerikai - szintén nincsenek abban a helyzetben, hogy a nyugodt megélhetéshez szükséges teljes összeget biztosítsák az ország valamennyi diákjának. Méltánytalan a fenntartás nélküli összehasonlítás, hiszen ott vannak magánösztöndíjak is, de az elv, hogy a diák az állami támogatáson kívül szintén hozzájárul saját eltartásához - legyen az munka vagy szülői támogatás - talán mégis megszívlelendő.
Az, annál is inkább, mert hiszen olyan társadalom megvalósítását vettük célba, amelyben az állampolgár nem mindent a mindható államtól vár, hanem messzemenően saját erejére támaszkodik. Teszi ezt azért is, mert olyan államot szeretne, amely egyre kevésbé mindenható. (folyt.)
1990. szeptember 27., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Egyetemi megmozdulás - 2. folyt.
|
Kétségtelen, nehéz az átmenet a meg nem kérdezett állampolgár szocialistának nevezett társadalmából a saját ügyeit kézbevevő egyén felnőtt világába. De mert ezt akarjuk, melyik lehet az a társadalmi réteg, amelytől elsősorban elvárhatja a demokratikusan megválasztott kormány a megértést ezen a területen is - ha nem a fiatal értelmiség? +++
1990. szeptember 27., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|