|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Fórum a privatizációról
"... a pályázatok elbírálásánál kapjanak szerepet a munkavállalók
legfontosabb szempontjai, ezeken belül egyetértési joggal a
foglalkoztatáspolitikai kérdések, a szociális ellátás és a
munkajövedelmi kérdések, valamint a dolgozók ingyenes, illetve
kedvezményes tulajdonhoz juttatása..."
Román Rádió magyar nyelvű adása:
Tőkés László kutyaszorítóban
"A Nemzeti Megmentési Front napilapjának vezércikke a társadalmi és
politikai párbeszéd mellett tör lándzsát. Ez lenne a konszenzus
megvalósításának és a társadalmi megbékélésnek az egyetlen járható
útja. De hogy miként akarja az életbe átültetni a Front a társadalmi
megbékélést és a konszenzus megvalósítását célzó erőfeszítéseit,
arra a legjobb példa ugyanazon lap harmadik oldalán Sofia Ardelean
cikke. Már a cím is sokatmondó: "Tőkés László kutyaszorítóban".
A cikkíró "egetrengető" dokumentumokra, így például a temesvári
secus-per védőügyvédeinek egyes kijelentéseire hivatkozva kijelenti,
hogy Tőkés Lászlónak semmi köze a temesvári forradalomhoz. Ami Tőkés
László valódi szerepét illeti, az majd minden bizonnyal "bizonyítást
nyer", tudniillik, hogy Tőkés László magyar ügynök lett volna.
A továbbiakban a cikkíró kitér Tőkés Lászlónak a bécsi döntés
50. évfordulója alkalmából a Népszabadságnak adott interjújára,
amelyben - úgymond - "a papocska a jelenlegi hatalmat és a Vatra
Romaneasca-t mocskolja be".
"
|
|
|
|
|
|
|
A Gyógyszerészeti Dolgozók Szakszervezete levele a népjóléti
miniszterhez (1. rész)
(OS)
|
1990. szeptember 27., csütörtök -
Tisztelt Miniszter Úr
A Gyógyszerészeti Dolgozók Szakszervezte szeptember 25-én tartotta II., kongresszusát. A kongresszusi küldöttek által elfogadott nyilatkozatot mellékelten megküldöm. A nyilatkozat viszonylag tömör megfogalmazása miatt több kérdést szeretnék a levélben Önnek felvetni, mind a gyógyszerforgalmazásról, gyógyszertárak privatizációjóról, mind pedig a gyógyszerárrendszer változtatásáról. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem a privatizáció ellen vagyunk. Sőt Elő szeretnénk segíteni ennek a folyamatnak a lefolyását, úgy is, mint az ezen a területen dolgozó szakemberek, úgy is, mint potenciális érdeklődők. Ami miatt mégis sokszor ellenérzéssel vitatunk lépéseket, azok a következők.
1.) Jelenleg nem történik megfelelően széles körben a tervezetek kidolgozása, illetve az általunk felkínált szakértői tudásunkat, bár megígérte, hogy elfogadja, nem vette igénybe.
2.) Az egész gyógyszerellátó rendszer a gyáriparral kezdődik. A gyógyszergyárak megfelelő átalakítását, termelésének rugalmasságát, megfelelő mennyiségű gyógyszer gyártását (nem félévvel előbbi rendelés alapján) senki nem garantálja.
3.) A nagykereskedelem (valós) megteremtése csak nagyvonalakban kerül megemlítésre, de a jelenlegi gyógyszertári központok ez irányú átalakítását ellenzik.
4.) A mai gyógyszerellátás a hiánycikkek gyógyszerelosztásában nyilvánul meg (manapság is körülbelül 100 hiánycikk van), így nincs a magánvállalkozásokhoz szükséges piaci helyzet, ez még mindig ,,szocialista piac,,. Hiánygazdálkodásra nem lehete piacot építeni, ahogy homokra sem várat.
5.) Jelenleg a gyógyszertárak tulajdonviszonya nem megoldott. Nem lehete tudni, igazán ma ki rendelkezik felettük.
6.) Vitatott és nem hangsúlyozott kérdés a jövőbeni tulajdonlás kérdése. A szakma nem véletlenül ragaszkodik ahhoz, hogy a gyógyszertár legalább 50 százalékban a gyógyszerészé legyen (kell lennie). Ez egy speciális terület. Szeretünk Nyugatra nézni és rájuk hivatkozni. Ausztriában a gyógyszerészeknek nagy nehezen sikerült elérni, hogy ezt a kérédést úgy rendezzék, ahogy mi most igényeljük. Problémákat okozott, hogy nem gyógyszerész tulajdonosa van a patikáknak. Ezért 1989. évben olyan jogszabályt hoztak, hogy 1994-ig minden gyógyszertár tulajdonlását legalább 51 százalékig gyógyszerésznek kell átvennie. Ha ezt máshol felismerték, hogy ez így jó, akkor a mai nehéz időkben nem hiszem, hogy érdemes volna kisérleteznünk. (folyt.köv.)
1990. szeptember 27., csütörtök 18:49
|
Vissza »
|
|
A Gyógyszerészeti Dolgozók Szakszervezete levele a népjóléti
miniszterhez (2. rész)
(OS)
|
7.) A gyógyszertárak privatizációjának egyoldalú, csak egy gazdasági formátumú magángyógyszertár létrehozása véleményem szerint a személyiségi jogokat is sértené. Meg kell adni a lehetőséget, hogy mindenki válasszon, magángyógyszetárat akar, Rt-t, Kft-t, BT-t vagy netalán-tán állami gyógyszertárban akar dolgozni. Az idő el fogja dönteni a különböző gazdasági társaságok életképességét.
8.) Attól tartunk, hogy a privatizálás miatt sok ember kerül az utcára, mind a munkahelyét, mind a lakását tekintve. Az 1950-es államosítást mindannyian elítéljük, pedig az ott dolgozóknak munkahelyet és lakást is biztosítottak. Ma ezeket a feltételeket ki fogja biztosítani?
9.) A privatizálási folyamatban sehol nem látszik annak a biztosítása, hogy a ,,gyógyszerellátás,, zavartalan lesz. A lakosság hangulata, közérzete egyébként is rossz, egy esetleg zökkenőkkel végbemenő privatizáció csak ronthat a helyzeten.
10.) A gyógyszer hiánycikkekért nem a gyógyszertári dolgozók voltak a felelősek, hanem sok esetben a KGST szakosodás, melynek eredményeként a megrendelt éves gyógyszerkészlet esetleg év végén jött be az országba, miközben az év elején ugyanez hiánycikk volt.
A gyógyszerárrendszer módosításánál 1989. január 9-ét a Gyógyszerészet Fekete Nap-ként tartja nyilván az életében. Nyakunkba zúdítottak egy árrendszert, amibe mindenki nagy nehezen beletanult. Most miért kell új árrendszer?
1.) A tervezett értékintervallumos gyógyszerárrendszert egyszer két évvel ezelőtt a szakma elvetette. Lehet, hogy jó lenne, de talán a kisérletezgetés túl drága.
2.) Mennyi az a drága? Körülbelül 30-35 millió forint az elmaradt áremelés és az új rendszer nyomdai költsége, a SHARP pénztárgépeket nagy költséggel és hosszú idő alatt lehet csak átállítani vagy új gépeket kell beszerezni. Ez hány száz millió forint? Én mint szakszervezeti vezető tudnék egyéb felhasználási módot is javasolni.
3.) A gyógyszerárakat így is úgy is emelni kell. Mint azt az ,,Előterjesztést a Társadalombiztosítási döntést igénylő egyes kérdésekről,, című munkában olvasom, ,,A gyógyszerfogyasztás rendkívüli nagy mértéke és a kiadások dinamikus növekedése elengedhetetlenné teszi a térítési díj rendszerének és a forgalmazásnak olyan módon történő módosítását, ami a fogyasztás és a kiadások mérsékléséhez vezet.,, Ez magyarul annyit jelent, hogy a gyógyszer árát úgy kell megemelni, hogy az a fogyasztás és a kiadások csökkenését eredményezze. (folyt.köv.)
1990. szeptember 27., csütörtök 18:55
|
Vissza »
|
|
A Gyógyszerészeti Dolgozók Szakszervezete levele a népjólé (OS)
|
A Gyógyszerészeti Dolgozók Szakszervezete levele a népjóléti miniszterhez (3. rész)
4.) Az árrendszer bevezetését december 1-re, illetve az előbb említett anyag szerint január 1-re tervezik.
Mindkettő ellen tiltakozásomat fejezem ki Az előző egészségügyi vezetéstől kaptunk ígéretet arra, amit természetesen az ön által vezetett egészségügyi kormányzattól is elvárunk, hogy legalább hat héttel a bevezetés előtt a konkrét anyagok dolgozóink kezében legyenek. Ahhoz pedig a mi dolgozóinknak is joguk van, hogy a karácsonyt és a szilvesztert ne a gyógyszertár leltározásával töltsék, hanem az ügyeleteseken kívül a többiek, családjuk körében.
Tisztelt Miniszter Úr
Nagyon sajnálom, hogy az együttműködés nem alakult ki közöttünk. Ezt levonhattuk abból, hogy az eddigi privatizációs tervezeteknél, gyógyszerárrendszer változtatásánál nem kérte ki a véleményünket, nem kaptunk tájékoztatást. Az a szomorú tapasztalatunk nem múlt el, hogy a dolgozók és a szakszervezet nélkül mindannyiunk feje felett, nélkülünk hoznak meg döntéseket.
A Gyógyszerészeti Dolgozók Szakszervezete élni kíván és élni fog a jogaival, mivel a kongresszusa és a tagsága ezt várja el tőle.
dr. Rétsághy Béla Gyógyszerészeti Dolgozók Szakszervezete Országos Titkár
(OS)
1990. szeptember 27., csütörtök 18:59
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|