Rendszerváltás és az MTI

	Igazat mond-e a Pravda?
----------------------- München, 1990. szeptember 24. (SZER, Magyar híradó) - A Pravda tegnapi száma cikket közölt, amely szerint a Szovjetunió csak nyer azzal, ha új, reális alapokra helyezi kereskedelmét az egykori csatlós országokkal, köztük Magyarországgal. Igaz ez? - kérdezem Vadász Jánostól. - A Pravda érvelése alapvetően hamis. Azt állítja a szovjet lap, hogy az olaj és általában a nyersanyagszállítások terén Moszkva a múltban hatalmas engedményeket tett a kelet-európai partnerek javára, amikor a világpiaci árnál jóval olcsóbban szállított nekik nyersolajat, úgymond figyelmen kívül hagyván a Szovjetunió és a szovjet nép nemzeti érdekeit. Arról nem is beszélve, hogy a nemzeti érdekek manapság litván, lett, örmény, azerbajdzsán, ukrán vagy orosz érdekekkén formálódnak meg a Szovjetunió területén. A múltban, sőt a közelmúltban, amikor kizárólag nemzetek feletti szovjet hatalmi érdek érvényesült, ezt az érdeket egyértelműen az szolgálta, hogy a kelet-európai országokat gazdasági kényszerkapcsolatok fűzzék a Szovjetunióhoz, hogy szállításaikkal a szovjet felvevőpiacra rendezkedjenek be, hogy ezeket a szállításokat államközi szerződések rögzítsék, hogy a KGST-partnereknek ne álljon módjukban ettől lényegesen eltérő, vagyis a szovjet hatalmi érdekkel ütköző külgazdasági orientációval kísérletezni. Ennek a gazdasági kényszerkapcsolatnak egyik legfontosabb eszköze volt a szovjet olaj. Ezeknek a leigázott országoknak adottságaikkal ellenkező, rendkívül energiaigényes termelési szerkezetet kellet kiépíteniök a szovjet piac szolgálatára. Termelési szerkezetüket csak úgy lehetett működtetni, hogy naturális árucseráre rendezkedtek be. Beruházási javakat, gépeket, iparcikkeket szállítottak a Szovjetuniónak szovjet olajért és nyersanyagokért, amelyek tömeges felhasználásával további gépeket és iparcikkeket tudtak gyártani a Szovjetunió számára. (folyt.) 1990. szeptember 24., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Igazat mond-e a Pravda? - 1. folyt.
Ez az olcsónak feltételezett szovjet olaj a partnerek számára nagyon is drágának bizonyult. Legnagyobb, végeztes káruk abból származott, hogy termékszerkezetüknek a szovjet igényekhez kellett igazodnia, tehát a világpiacon eladhatatlan termékek gyártására kellett jelentős mértékben berendezkedniök. Lemaradtak a nemzetközi versenyben, elszakadtak a világpiac igényeitől. Ez az elmaradottság láncolta őket a szovjet gazdasághoz. Ráadósul a hetvenes évek közepétől kezdve mind több áldozatot kellett hozniuk azért, hogy a szovjet olajhoz hozzájussanak. Évről-évre több és több terméket kellett exportálniuk ugyanannyi mennyiségű szovjet olajért, és ebben a naturális értelemben a szovjet olaj már a nyolcvanas években többe került mint a világpiaci ár. A szovjet olaj árába beleszámított az a teher is, amely a közös KGST-beruházásokban való kényszerű részvételükből származott. E beruházások egytől-együtt a Szovjetunióban épültek meg. A magyar előszállításokért, azaz hitelekért az ország nevetségesen alacsony kamatokat kapott, ráadásul nyugati behozatalt is igényeltek. De - ismétlem - elsősorban azért bizonyult drágának a szovjet olaj, mert konzervált egy teljesen korszerűtlen termékszerkezetet, a gyenge minőségű, elavult gépek, berendezések, iparcikkek tömegét, amelyet a szovjet olaj megvásárlása fejében kellett megtermelni és exportálni. Most tehát bármennyi nehézséget is okoz a szovjet olajszállítások csökkenése, illetve januártól a dollár elszámolásra való áttérés a szovjet forgalomban, ez a változás hosszú távra a magyar gazdasági kibontakozást segíti elő. Meggyorsítja a termékszerkezet világpiaci igényekhez igazodó átalakítását, kikényszeríti a takarékos energiagazdálkodást, és olyan beruházásokat ösztönöz, amelyek viszonylag kevés enenrgia felhasználására támaszkodnak. (folyt.) 1990. szeptember 24., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Igazat mond-e a Pravda? - 2. folyt.
- A Valutaalap vezérigazgatója a múlt héten hangsúlyozta, hogy az Alap mindent elkövet azért, hogy a öböl-válság miatti olajár-emelkedés nem fékezze meg a gazdasági kibontakozást a kelet-közép-európai országokban. A Valutaalap lényegében két dolgot tehet: elsősorban enyhítheti például Magyarország számára a sokat emlegetett stabilizálási feltételeket, amelyektől az Alap függővé teszi a Magyarországnak nyújtott készenléti hitelkeret fenntartását és ezzel a magyar hitelképesség megőrzését. Például az Alap megengedheti, hogy a költségvetés defficitje, vagy a fizetési mérleg hiánya átmenetileg meghaladja az eddig feltételként kiszabott normákat. Továbbá a Valutaalap közgyűlésén kezdeményezhetik olajkölcsönök megszervezését az elsősorban rászorulók számára. Ezek olyan kölcsönök lennének, amelyeket rendkívül kedvező feltételekkel, nagyon alacsony kamatokkal nyújtanak. - A dolog persze bennünket is érdekel, hiszen olajra nagyon rászorulunk. +++ 1990. szeptember 24., hétfő
Vissza »