|
|
 |
|
 |
Keresztes-interjú - vatikáni reagálás
|
-------------------------------------
Vatikán, 1990. szeptember 26. (Vatikáni Rádió, Magyar figyelő) -
Szeptember 15-ikén sugározta a Vatikáni Rádió magyar műsora azt az
interjút, amelyet Keresztes Sándorral, a magyar nagykövettel
készítettem. A Népszabadság szeptember 19-iki száma a Magyar
Távirati Iroda alapján közölte a beszélgetés szövegét - rövidítve,
de lényegében hűségesen - A zárt eszmerendszert látja -címmel. A
címadás persze célzatos volt, azt akarta kiemelni a nyilatkozatból,
hogy Keresztes Sándor szerint a Kereszténydemokrata Párt zárt
eszmerendszert, értsd: határozott keresztény világnézetet képvisel.
Majd egy másik kérdésemre válaszolva a nagykövet azt
hangoztatta, hogy a jelenlegi liberalizmus - miként a századforduló
liberalizmusa is - igyekszik visszaszorítani a vallást a
magánszférába, és hogy például a nagyobb szervezettség, és nagyobb
tőkeerő folytán megszerzi a sajtót, és manipulálja a közvéleményt.
Keresztes nagykövet a iskolai hitoktatás körüli vitákat, illetve
ezzel kapcsolatban a parlamenti ellenzék liberális álláspontját
hozta fel példának. A közéletből ki akarják szorítani a
kereszténységet, relativizálni a keresztény hitet - tehát az
egyháznak, a hitoktatásnak azt a célját, amely utat kíván készíteni
a kegyelemnek -, tudniillik ismeretanyagot akar adni ahhoz, hogy
aztán a kegyelem, amely végső soron magatartásunkat meghatározza, és
hívővé tesz bennünket - tehát mindennek befogadását semlegesítik
azzal, hogy hittan helyett vallástörténetet akarnak adni.
Keresztes Sándor nagykövet válaszai világosak voltak. Hívők
számára az utóbbi megállapítások - a kegyelem útjának előkészítésére
vonatkozóan - nem kívánnak kommentárt. Annál feltűnőbb a torzítás, a
félreértés, és félremagyarázás abban a cikkben, amely Kegyelem
címmel ugyancsak a Népszabadságban szeptember 20-ikán jelent meg
Füzes Oszkár tollából. (folyt.)
1990. szeptember 26., szerda
|
Vissza »
|
|
- Keresztes-interjú vatikáni reagálás - 1. folyt.
|
Hogy Keresztes Sándor megállapítása a sajtómanipulálásról
mennyire helytálló volt, azt kiválóan példázza ez az íronikus, és
valóban szövegmanipuláló cikk. Mentségére lehet az újságírónak -
amit valószínűleg csak ál-alázatból megvall -, idézünk:
"aztán eszembe jut, hogy egyáltalán nem vagyok illetékes állást
foglalni az interjúban foglaltakról. Vallástalan és
megkereszteletlen lévén, sem kereszténynek nem mondhatom magam, sem
pedig - a pártállamban felcseperedvén - demokratának.
Később ez a szónoki kérdés olvasható: miért nehezményezi a
nyilatkozó, hogy a római katolikus hit netán: Jesszusom
- úgy
jelenhet meg a gyermekek fejében, mint csak egy a lehetséges
felfogások közül? Azért, mert - mint Keresztes mondja - ezzel az
isteni kegyelem befogadását semlegesítenék."
Vagy - miután még jakobinusok, bolsevikok és az inkvizíció
boldogságra, illetve hitre kényszeríteni akaró álláspontjára és
módszerére utalt -, teljesen kiforgatva a fakultatív iskolai
hitoktatást kívánók valóban demokratikus, tehát a kellő szabadságot
biztosítani akaró célkitűzését -, Füzes Oszkár így zárja demagóg
hozzászólását:
"Ha már önfejűen megfosztom magam az isteni kegyelemtől, akkor -
remélem - megkegyelmeznek e kegyelem birtokosai a más, e
világnézetűnek".
Az embernek itt az a benyomása, hogy az újságíró játszik a
"kegyelem" szóval - anélkül, hogy fogalma lenne: miről is van szó -,
mint ahogy Jézust is csak a Jesszusom
- felkiáltás idézi. Ez
körülbelül olyasmi, mintha valaki a hét szentségről csupán a
káromkodásokból hallott volna. (folyt.)
1990. szeptember 26., szerda
|
Vissza »
|
|
- Keresztes-interjú, vatikáni reagálás - 2. folyt.
|
Senki sem birtokolja a kegyelmet és az igazságot -mert mindkettő
nem a birtoklás, hanem a lét rendjéből való. A hit: kegyelmi
ajándék, amely magát az embert, a keresztény szabadságát és
egzisztenciáját alakítja át - Krisztus lelke ugyanis újjáteremti a
hívőt. Semminek sincs értéke és értelme a természetfeletti rendben,
ha nem tiszta szabadságból történik.
Ugyanígy a keresztények evilági, közéleti elkötelezettsége
csakis úgy lehet keresztény, vagyis jézusi-evangélumi, ha
tiszteletben tartja mindenki szabadságát, meggyőződését. Sem
propaganda, sem különféle manipulációk - főleg nem kényszer
- nem
tartozik Isten országa módszereihez. A keresztény hívő nem menekül
el ebből a világból amelyet Krisztus megváltott - jóra váltott -,
hanem inkább kovászként át akarja alakítani azt. Humanizálni, hogy a
kegyelem divinizálhassa, istenivé tegye.
A keresztény tiszteli mindenki lelkiismeretbeni meggyőződését,
miként Isten tiszteletben tartja valamennyiünk szabadságát.
A párbeszéd csak úgy lehetséges, ha egymás őszinte meggyőzédését
tiszteletben tartjuk - ez a tisztelet és a vallási türelem azonban
nem jelent relativizmust.
Igenis: a katolikus meg van győződve arról, hogy hite az
egyedüli igaz -, anélkül, hogy azt gondolná, hogy ő maga birtokolja
az igazságot a maga teljességében. Igyekszem mindig egyesülni a
másikkal, a teljesebb igazsággal, és főleg próbálok igazi lenni úgy,
hogy tanúskodom Krisztusról. (folyt.)
1990. szeptember 26., szerda
|
Vissza »
|
|
- Keresztes-interjú, vatikáni reagálás - 3. folyt.
|
A tanúságtétel nem propaganda. Nem alkalmaz erőszakot, nem
manipulál, hanem az igazi létezéssel hív az igazibb életre; miként a
kegyelem is állandóan hív, indít, ott működik azok szívében is, akik
talán nem hívőknek, vagy pogányoknak vallják magukat. Mert ahogy a
zsinat tanítja: minden jószándékú embernek szívében láthatatlan
módon működik a kegyelem. Mivel Krisztus mindenkiért meghalt, és
mivel az embernek valójában csak egy végső hivatása van - mégpedig
az isteni -, vallanunk kell. A Szentlélek mindenkinek módot ad arra,
- Isten tudja miképpen - hogy a Húsvét titkában részesedjék. +++
1990. szeptember 26., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|