|
|
|
|
Országos diáktüntetés (2. rész)
|
Teljes strukturális átalakulást követeltek az egyetemeken és a főiskolákon. Kérték, a tárca adjon időpontot, mikor kezdhetnek tárgyalásokat felvetéseikről.
A diákok utcai megmozdulását egy közjáték zavarta meg: a minisztérium épületéből ugyanis valamiképp egy tojás esett a demonstrálók közé.
A hallgatók követeléseit ezután négy képviselőjük vitte Andrásfalvy Bertalan miniszterhez, aki, átvéve a dokumentumokat, készségesnek mutatkozott az tárgyalásokra. Mint Manherz Károly közigazgatási államtitkár kijelentette: semmilyen akadályát nem látják, hogy a diákság képviselői a művelődési tárca, valamint a Pénzügyminisztérium képviselőivel részt vegyenek az 1991-es költségvetési terv tárgyalásain; hogy újrakezdjék az SZMSZ-rendelettel kapcsolatos, korábban megszakadt eszmecseréket; s hogy megvitassák a hallgatói juttatásokkal kapcsolatos elképzeléseiket.
Minthogy hosszúra nyúltak a minisztérium épületében a diákképviselők és a tárcavezetők megbeszélései, az utcán Beke Kata, a minisztérium politikai államtitkára kért szót: értsék meg a hallgatók, hogy napok alatt nem lehet gyökeresen átalakítani a felsőoktatás rendszerét. A türelmetlen közbekiáltások ellenére még elmondta, hogy két évvel ezelőtt egyik vezére volt a pedagógusok tüntetésének, s ,,nem áll szemben,, a megjelentekkel.
Miután a minisztérium épületéből kijövő diákdelegáció tagjai ismertették tárgyalásaik eredményét, a hallgatók békésen elvonultak.
A tüntetés reggelén egyébként Andrásfalvy Bertalan miniszter Pécsre utazott, s találkozott az egyetemi diákság képviselőivel. A pécsi egyetemisták állítását, hogy az egy főre jutó idei támogatás nominálértéke számításuk szerint kevesebb, mint az előző évben volt, a miniszter azzal cáfolta: egyetemükön az egy diákra jutó állami támogatás évi összege 23 ezer forintról 30 ezerre emelkedett. Miközben a hallgatók még a Janus Pannonius Egyetemen a miniszterrel tárgyaltak, Pécs főterén egyetemisták mintegy kétezres tömege tüntetett, több állami támogatást követelve a felsőoktatásnak. A miniszter nem jelent meg a demonstráción, mert mint mondotta: minden beszélgetésre hajlandó, de utcai kiabálásra nem vállalkozik. A tüntetés után az egyetemre vonuló több száz diák kérésére a miniszter végül mégis találkozott a hallgatókkal, s kérdéseikre válaszolva ismételten kifejtette: a felsőoktatás állami támogatásának kidolgozásakor a szűkös anyagi helyzetben is az vezette a minisztériumot, hogy a tanév elején legalább a hallgatók száma szerint igazságosan osszák el a rendelkezésre álló pénzt. (folyt.köv.)
1990. szeptember 26., szerda 21:07
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|