|
|
 |
|
 |
A hároméves kormányprogramról
|
-----------------------------
München, 1990. szeptember 26. (SZER, Magyar híradó) - A kormány
szeptember 18-ikán, rendkívüli ülésén jóváhagyta hároméves
programját azzal, hogy hét-tíz napon belül nyilvánosságra hozza. Az
ellenzék részéről viszont elhangzottak olyan vélemények, hogy Antall
Józsfék csak húzzák az időt, mert nem akarják, nem merik az
önkormányzati választások előtt megjelentetni az úgynevezett "fehér
könyvet". Nos, akik így vélekedtek, tévedtek, mert a koalíciós
kabinetből nem hiányzott a bátorság, és az általa szabott határidő
első napján megjelentette programját a nemzeti megújhodásról.
A 222 oldalas tervezet még nem jutott el szerkesztőségünkbe,
ezért az eddig beérkeztt - elsősorban gazdasági jellegű -
információk alapján, Vadász Jánost kértem meg, hogy elemezze a
kormány hároméves programját.
- Abból indulok ki, amit feltétlenül pozitívnak és meggyőzőnek
érzek a kormány gazdasági programjában. Meggyőző, hogy a kormány nem
próbált valamiféle hároméves tervet készíteni. A sikert nem
kivetített indexek, mennyiségi mutatók elérésétől teszi függővé,
hanem a maga számára cselekvési programot dolgozott ki, amely a
gazdaság különböző területein a piacgazdaság megvalósítására
irányul.
És meggyőző az is, hogy a kormány a maga szerepét a piacgazdaság
megteremtésében nem próbálja túlzásba vinni. Felismeri, hogy ennek a
történelmi átalakulásnak csak a vállalkozó, dolgozó társadalom lehet
az igazi hordozója és főszereplője.
A kormány elsősorban azt tekinti feladatának, hogy kezdeményezi
az átalakuláshoz szükséges törvények létrejöttét, intézkedéseivel
ösztönzi a társadalom piacépítő tevékenységét - a tulajdonszerzést,
a megtakarításokat, az üzleti vállalkozásokat -, és menetközben
állandóan ügyel arra, hogy a piaci átalakulást ne veszélyeztesse, ne
fékezze sem a gazdasági, sem a szociális egyensúly felborulása.
(folyt.)
1990. szeptember 26., szerda
|
Vissza »
|
|
- Hároméves kormányprogram - 1. folyt.
|
Vagyis: a kormány gazdaságpolitikája felelős azért, hogy
javuljon a költségvetési egyensúly és a fizetési mérleg, hogy
fennmaradjon az ország nemzetközi hitelképessége, hogy ne
rugaszkodjon el az infláció, hogy szociális védőháló fogja fel
azokat, akik a piaci átalakulás forgatagában mélyre zuhannának.
A kormány tehát piackonform módon jár el, mivel a program
stratégiai céljával összhangban jelöli ki és határolja be a maga
szerepét és feladatait.
De ki kell mondanom azt is, amit - szerény véleményem szerint -
egyáltalán nem érzek meggyőzőnek ebben a programban. Adós marad
ugyanis annak kimondásával, hogy a stratégiai cél: a szociális
piacgazdaság megteremtése, csak akkor valósulhat meg, ha az
erőforrások többsége három éven belül a társadalom tagjainak
tulajdonába: magántulajdonba kerül.
Nincs a világon olyan piacgazdaság, még kevésbé szociális
piacgazdaság, amely e feltétel teljesítése nélkül piacgazdaságként
lenne képes működni. Ez nem is lehet másként, hiszen a szuverén
magántulajdonosok sokasága hozza létre és működteti a piacot, amely
érdekeiket, törekvéseiket érvényesíti és összhangba hozza.
És mivel a kormány nem mondja ki ezt az alapvető követelményt,
annak sem érzi szükségét, hogy a privatizálást helyezze a program
középpontjába.
A privatizáció a program fontos, kiemelt feladataként jelenik
meg, de ez nem elég. Olyan feladatként kellene megjelölni, amely a
piacgazdaságot megteremti, amely a piacépítés más folyamatait
lényegében meghatározza. (folyt.)
1990. szeptember 26., szerda
|
Vissza »
|
|
- Hároméves kormányprogram - 2. folyt.
|
Ebből a hiányosságból, sőt inkább tévedésből következik, hogy
azok a tulajdonforma-arányok, amelyeket a kormány - a privatizáció
eredményeként - három év múlva elérni kíván -, elégtelenek.
Mert mi a cél? A magántulajdon 30-35 százalékos aránya az
erőforrások megoszlásában, az állami tulajdon éppen 50 százalék
alatti, mondjuk 48 százalékos súlya, és az intézményi tulajdon 17-22
százalékos részesedése.
Ha ezek az arányok jönnek létre, három év múlva sem lesz
Magyarországon piacgazdaság. Azért nem, mert a piacépítésre képes
magánszektor három év múlva is kénytelen lenne a túlsúlyban maradó
állami szektorhoz alkalmazkodni, amelynek fékező, visszahúzó
befolyása még erősebben érvényesülne az intézményi tulajdon körében,
amely sohasem rendelkezhet olyan kezdeményező dinamizmussal, mint a
magántulajdonú szektor.
Persze - mondhatná valaki - csak idő kérdése, amíg a
magántulajdon túlsúlyba kerül. Nos, éppen ez az: az idő kérdése
döntő Magyarország számára. Nem lehet következmények nélkül
késlekedni a piacgazdaság életrehívásával, mert a gazdasági
felemelkedés megindulása is ettől függ.
Csak egy példa: ha az országnak három év múlva sem lesz
működőképes piacgazdasága, semmi esélye nem lesz arra, hogy
csatlakozási kérelmét az Európai Közösség elfogadja. Ha a kormány a
programjában a szociális piacgazdaság megteremtését tűzi ki célul,
akkor a privatizálás ütemét is ehhez kell igazítania. +++
1990. szeptember 26., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|