Rendszerváltás és az MTI

	Eltérő magyar és cseh privatizálás
---------------------------------- München, 1990. szeptember 23. (SZER, Világhíradó) - A csehszlovák pénzügyminiszter Vaclav Klaus, aki szintén a valutaalap washingtoni közgyűlésén vesz részt, ottani sajtóértekezletén közölte: Csehszlovákia a privatizálást helyezi a piaci átalakulás középpontjába és a privatizálás gyors és drasztikus módszerét kívánja követni. Ez a módszer gyökeresen különbözik a privatizálás Magyarországon választott útjától. Tehát nem érdektelen a két módszer rövid összevetése. Vadász János: A gazdasági erőforrások 90 százalékát felölelő állami vagyon privatizálása olyan úttörő feladat, amely elsőízben merül fel a történelemben. Éppen ezért a privatizálás megvalósításának nincsenek készen vett, bevált receptjei. Az elkövetkező hónapokban érdemes lesz állandó figyelemmel kísérni a privatizálás folyamatát két piacgazdaság felé haladó országban, Magyarországon és Csehszlovákiában. Ebben a két országban ugyanis a privatizáció két merőben különböző módszerét kívánják követni és nem elvont vita, hanem a gyakorlat fogja egyértelműen eldönteni, hogy melyik módszer alkalmasabb a piacgazdaság életre hívására, de talán azt is, hogy egyáltalán melyik módszer bizonyul életképesnek. A magyar módszer lényege a fokozatos, legalább 3-4 évre beütemezett privatizáálás és az az elv, hogy minden állami vállalatot meg kell vásárolni, sem vissza nem adják, sem ingyen nem adják oda. Lehetőleg olyan áron, amely az illető vállalat valós értékének megfelel. Az eladást kezdeményezheti maga az állam vagyonügynökségen keresztül, továbbá maguk a vállalatok is. Az eladás módszere lehet részvény kibocsátás zártkörű vagy nyílt aukció meghirdetése. Az állam kedvezményes hitelekkel és adóengedményekkel kívánja a vásárlásokat ösztönözni, ugyanakkor a privatizálást a hatalmas államadósság leépítésének céljával kapcsolja össze, tehát az az elve, hogy a vásárlónak az arányos államadóssági hányadot is át kell vállalnia. (folyt.) 1990. szeptember 23., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Eltérő magyar és cseh privatizálás - 1. folyt.
A magyar módszer gyenge pontjai a következők: a hazai társadalomnak nincs annyi pénze, hogy az állami vagyon jelentős hányadát belátható időn belül meg tudja vásárolni. Az államadósság áthárítása tovább rontja a vásárlások kilátásait. Félő, hogy ezzel a módszerrel a privatizálás a végtelenbe nyúlik. És végül, nincs megbízható piaci mérce az eladási árak megállapítására. A Csehszlovákiában választott módszer viszont a lehető leggyorsabb privatizálásra törekszik abból kiindúlva, hogy amíg nincs magánkezekben a gazdaság zöme, addig piacgazdaság sem működhet. Éppen ezért az alapelv az, hogy az állami vállalatokban megtestesült vagyont a tőkehiány problémáját megkerülve át kell adni az ország polgárainak ingyen vagy rendkívül alacsony nominális áron. A koncepció lényege, hogy először állami holding társaságokat alapítanak, amelyek mindegyike az állami vállalatok megszabott körével, illetve részvényeivel rendelkezik. Második lépésként minden állampolgár egyenlő számban tulajdonjogi utalványokat kap, amelyek feljogosítják, hogy a holding társaságoktól konkrét vállalati részvényeket vásároljon. A részvények vagy akár az utalványok is természetesen eladhatók, mivel az állampolgárok tulajdonát képezik és mivel minden állampolgárt közvetlenül érint majd, hogy a holdingokhoz tartozó vállalatok milyen sikerrel működnek az egyes részvények iránti kereslet eléggé megbízhatóan jellzi majd az egyes részvények piaci értékét. Ennek a módszernek kétségkívül hatalmas előnye, hogy a privatizáláás gyors és radikális lebonyolítását kínálja. Ez sem teremt vagyonegyenlőséget, hiszen a rászorulók eladják és felélik majd részvényeiket, mások viszont sok utalványt és részvényt vásárolhatnak össze. A módszer bizonyos inflációs veszélyeket hordoz, főleg az osztalékok kifizetése révén és azt is eredményezheti, hogy a legtöbb vállalatnál a magántulajdon túlságosan szétaprózódik, ami a hatékony irányítást problématikussá teszi. (folyt.) 1990. szeptember 23., vasárnap
Vissza »

	- Eltérő magyar és cseh prvatizálás - 2. folyt.
Nincs sok értelme vitázni arról, hogy melyik módszer a jobb, mert ezt a gyakorlat belátható időn belül el fogja dönteni. Tanácsos tehát, ha a magyar illetékesek is szoros figyelemmel követik a csehszlovák privatizálás előrehaladását. Amennyiben ugyanis hatékonyabbnak, eredményesebbnek bizonyul mint a hazai módszer, ebből késedelem nélkül le kell vonni a szükséges következtetéseket +++ 1990. szeptember 23., vasárnap
Vissza »