|
|
|
|
Szovjet katonák Nyugat-Németországban
|
-------------------------------------
München, 1990. szeptember 21. (SZER, Forgószínpad) - Szovjet katonák a vágy villamosán.
- Bonni kormánykörökből szivárgott ki a hír, hogy az utóbbi időben egyre többen szöknek meg az NDK-ban állomásozó szovjet csapatok kötelékéből. A katonák minden alkalommal nyugat felé veszik az irányt, és ha sikerül átjutniuk a már csak formálisan létező határon, politikai menedéket kérnek.
A szökevények - vagy katonai műszóval: dezertőrök - számát több százra becsülik. Vállalkozásuk még mindig kockázatos, hiszen az őrjáratok és a keletnémet biztonsági erők tüzet nyitnak rájuk, ha rajtakapják őket. Gyakran magukkal viszik fegyvereiket is, hogy a feketepiacon túladjanak rajtuk. Egy-egy géppisztolyt ezer márkáért árusítanak.
Egyelőre számíthanak arra, hogy a nyugatnémet hatóságok megadják nekik a politikai menedéket.
Az ok - amiért vállalják a kockázatot és elhagyják alakulataikat - kettős: vonzás és taszítás. Vonzza őket a Nyugat ragyogása, a fogyasztók paradicsoma, és még a gondolattól is borsódzik a hátuk, hogy hamarosan haza kell menniük és lakás, valamint tisztességes megélhetés helyett társadalmi zűrzavar és gazdasági csőd fogadja őket.
Gorbacsov nemrég kilátásba helyezte, hogy az NDK-ban állomásozó csaknem 400 ezres létszámú szovjet sereg három éven belül hazatelepedik. Hogy ez a terv megvalósuljon, a bonni kormány több mint 10 milliárd márkával segíti a Szovjetuniót. Az összeg javarészét - állítólag - arra fordítják majd, hogy a hazatérő katonáknak lakást építsenek és átképzési lehetőséget, illetve állást biztosítsanak.
Ez elvben megszakíthatná a szökések sorozatát, de a katonák nem csak a kilátástalan jövő miatt, hanem a mostani nyomorúságuk miatt is mentik az irhájukat. Joggal érezhetik magukat szánalmasnak azokhoz képest, akiknek az országát megszállva tartják. (folyt.)
1990. szeptember 21., péntek
|
Vissza »
|
|
- Szovjet katonák Nyugat-Németországban - 1. folyt.
|
Ehhez járul a megvetés, meg a gyűlölet, amellyel lépten-nyomon találkoznak. A keletnémet polgárok kezdeti elragadtatása az egyesülés felett hamar bizonytalanságba és félelembe torkollott. Nem tudják mi vár rájuk, ha a gazdag rokon elnyeli őket és mit kezdenek a szabadságukkal, miután az állambácsi megszünteti felettük a gyámkodást.
A bizonytalanság átcsap erőszakba, kisebbségiek, idegenek, a bajok vélt vagy igazi okozói ellen. A szovjet katonákat is egyre gyakrabban éri fegyveres támadás - hivatalos jelentések szerint eddig már tízen megsebesültek, és egy közülük belehalt sérüléseibe. A helyőrségek parancsnokai ezért még jobban igyekeznek elszigetelni katonáikat a helyi lakosságtól, de arra is parancsot adtak: ha valaki elhagyja laktanyáját hordjon magánál fegyvert - úgymond - önvédelmi okokból.
A német hatóságok pedig minden úton-módon szeretnék meggyorsítani a kivonulás ütemét, mert úgy tűnik: a feszültség csak akkor enyhül, ha a szembenálló felek közül az egyik lelép - jelen esetben a szovjet csapatok. +++
1990. szeptember 21., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|