|
|
|
|
A sajtóalbizottság ülése (1. rész)
|
1990. szeptember 20., csütörtök - Jelenleg semmiféle,
jogszabályban rögzített megalapozottsága nincs annak, hogy immár
csaknem egy éve befagyasztották a rádió, illetve tévé műsorok
sugárzására rendelkezésre álló frekvenciák felosztását - hangzott el
az Országgyűlés sajtó albizottságának csütörtöki ülésén, amelyen a
stúdióalapításról, illetőleg a frekvenciamoratóriumról szóló
törvénytervezet munkapéldányát tekintette át a testület.
Mint emlékezetes, a frekvenciák további felhasználását időlegesen betiltó döntés a minisztertanácsi kabinet tavaly júliusi ülésén született meg, amikor a kormány úgy határozott, hogy az új, átfogó médiatörvény megalkotásáig ne engedélyezzék újabb rádió és televízió alapítását. A határozatot a nemzeti rádió és televízió védelmével, a műsorszórás piaci elveinek kaotikus állapotával indokolták. A jogi problémát az okozza, hogy a jelenleg is érvényben lévő - ám szinte már megszületése pillanatában elavult - sajtótörvény nem szabályozza a regionális, illetve országos adók alapításával kapcsolatos eljárást, eltekintve attól, hogy engedélyhez köti felállításukat. A moratórium tilalmát tehát nem jogszabály rendelte el, és további kifogásként merülhet fel, hogy a tilalom nem nyilvános. (Ez a jogi ellentmondás akár annak a veszélyét is felidézheti, hogy egy vehemensebb frekvencia-kérelmező - aki esetleg a moratórium életbe léptetése előtt már tetetemes pénzt fektetett a stúdióberendezésekbe - a jelenleg is érvényben lévő törvényre hivatkozva az Alkotmánybírósághoz fordul.)
Ennek a jogi kétértelműségnek a mielőbbi megszüntetése érdekében az Országgyűlés augusztusban kelt határozatában előírta egy, a frekvenciamoratóriumról szóló törvény megalkotását. Az érintett tárcák meglehetős gyorsasággal elkészítették a tervezet munkapéldányát, amelyet most - a kormányülést megelőzően - a sajtó albizottság is véleményezett. A rövid törvényszöveget kettős változatban készítették el. Az eltérés abban áll, hogy míg az ,,A,, variáns teljes tilalmat rendel el a rádió- vagy televízióműsort készítő és azt nyilvánosan közlő stúdiók alapítására, illetve a frekvencia ,,kiutalására,,, addig a liberálisabb ,,B,, változat lehetővé tenné a helyi stúdiók működését. (A kizárólag kábelen terjesztett helyi stúdiók alapítását mindkét változat kivonja a moratórium hatálya alól.) Bár a sajtó albizottság - munkarendjéhez híven - nem foglalt állást a változatok ügyében, hallgatólagos konszenzus alakult ki abban, hogy a rigorózusabb ,,A,, változatot tartaná célszerűbbnek a testület. (folyt.köv.)
1990. szeptember 20., csütörtök 14:28
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A sajtóalbizottság ülése (2. rész)
|
A bizottság ugyanis abból indul ki, hogy a helyi műsorsugárzás engedélyezése - jelenleg mintegy 46 helyi adó létrejöttét jelentené a liberalizálás - kész helyzet elé állítaná az átfogó jogi szabályozás munkálatait végző törvényalkotókat. (Ezzel kapcsolatban a bizottság tagjai között egyetértés alakult ki abban is, hogy a jelenlegi meglehetősen kusza helyzetet csak az új sajtótörvény, illetve az átfogó médiatörvény rendezheti megnyugtatóan.)
A moratórium ügyében tapasztalható eltérő érdekeket, eltérő megközelítéseket jól tükrözte, hogy jelentősen megoszlott a különböző tárcák voksa a számukra véleményezésre megküldött törvénytervezet két változata között. Példaként a Belügyminisztérium a B, a Miniszterelnöki Hivatal az A változatot támogatta. Az Ipari , a Honvédelmi, a Pénzügy- és a Külügyminisztérium a liberálisabb B variánst részesítette előnyben, míg a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, a Művelődési tárca, az Igazságügyi Minisztérium, illetve a Rádió és a Televízió a teljes tilalmat elrendelő A változat mellett foglalt állást. (MTI)
1990. szeptember 20., csütörtök 14:29
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|