 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Szakértők levele a Dunai Vízlépcső kormánybiztosának
"Mi, akik szakértőként, környezetvédőként hosszabb ideje
küzdünk a gigantomán beruházás ellehetetlenüléséért, átérezve
vállalt felelősségének nagy súlyát, kérjük, hogy a mostani, nem
megnyugtató helyzetben támaszkodjon felgyűlt tapasztalatainkra,
vegye igénybe munkánkat. Bízunk benne, az új politikai rendszerben
ennek hatékony és méltó formáját könnyű lesz megtalálni.
"
BBC, Panoráma:
Ugrásra készen az amerikai demokraták
"A bíráló demokrata képviselők nagyon vigyáztak: nehogy azt
kritizálják, ahogyan Bush elnök eddig kezelte a kuvaiti invázió óta
kialakult válságot. A legfrissebb amerikai közvélemény-kutatás
eredménye azt mutatja: a megkérdezettek 70 százaléka támogatja az
amerikai haderők telepítését Szaud-Arábiában, 80 százaléka pedig
támogatja azt, ahogyan Bush elnöknek sikerült kialakítania az Irakot
ellenző országok nemzetközi koalícióját.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Miért szívesen látott vendég Göncz Árpád?
|
-----------------------------------------
München, 1990. szeptember 19. (SZER, Esti híradó) - Ahhoz
képest, hogy magánlátogatás, más szóval nem hivatalos utazás volt,
az amerikai alkotmány 200. évfordulójának magyar díszvendége, Göncz
Árpád köztársasági elnök az egész országot érintő eredményekkel tért
haza az Egyesült Államokból. Kasza Lászlót hallják:
Mi a jelentősége egy olyan államelnök magánemberként tett
látogatásának, akinek közjogi lehetőségei is valójában a
reprezentációra szorítkoznak? - kérdezhetné valaki Göncz Árpád ma
bejefeződött egyesült államok-beli látogatása után. Tudom: a kérdés
költői, azért tettem fel, hogy válaszolhassak rá, de talán nem
érdektelen ennek ürügyén végiggondolni, mit várhat az ország első
emberétől és mit kap tőle.
Mindenekelőtt a kifejezés, hogy magánlátogatás. Nem hiszem, hogy
bizonyításra szorul a tétel: egy államfőnek még akkor sincs idegen
országban magánlátogatása, ha nyaralni megy oda. Göncz Árpád
egyesült államok-beli útjának pedig csak az adta a magánjelleget,
hogy nem a kormány meghívására érkezett, hanem intézmények,
szervezetek vendégeként. Demokratikus országokban, ahol az egyén, de
még hangsúlyozottabban a befolyásos intézmények, szervezetek szava
számít, nemegyszer a hivatalos, protokolláris látogatások fölé kell
helyezni egy ilyen utazást.
Ilyen utazást - mondom -, holott ilyen rangú utazás kevés van.
Ne feledjük: a történelmét olyan gonddal ápoló Egyesült Államok
legnagyobb büszkesége, 200 éves alkotmánya ünnepléssorozatának
megnyitójára hívta meg elnökünket, és kérte fel az ünnepi beszéd
megtartására, majd kitüntette - elsőként - az újonnan alapított
Madison-díjjal, amelyet olyan államférfiak kapnak, akik jelentős
érdemeket szereztek az alkotmányosság megvalósításában.
Göncz Árpád személyén keresztül hazánknak is szól a kitüntetés,
amely a diktatúrákból kiutat kereső egykori kommunista országok
közül talán a legbiztosabb talajon áll. (folyt.)
1990. szeptember 19., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|