Rendszerváltás és az MTI

	Bagdad - a nyugalom oázisa - 1.
Bagdad, 1990. szeptember 19. (Reuter/MTI-Panoráma) - A bagdadi pékségek előtt már hajnalban sorok kígyóznak kenyérért, s jegyre adják a rizst, az étolajat és más alapvető élelmiszerféleségeket is. A kormányépületek tetejéről légvédelmi ágyúk csöve mered az égre. A hidakat, fontosabb útkereszteződéseket feketesipkás, Kalasnyikov-géppisztolyos katonák őrzik. Bagdad élete szemlátomást nyugodt mederben folyik - éles ellentétben a fokozódó katonai és gazdasági nyomással, amely - Kuvait lerohanása óta - szorongatja Irakot. A főváros normális életvitele kiváltképpen szembeötlő, ha tekintetbe vesszük, hogy Bagdad hamarosan megjelenhet az amerikai bombázógépek irányzékában. Az amerikai vezetésű nemzetközi hadiflotta olyan szoros tengerzár alá vette Irakot, amilyenre még nem akadt példa a modern történelemben, az ostromzár bármely pillanatban kiterjedhet a légtérre is. Az iraki határtól délre olyan hatalmas külföldi haderő vonult föl, amelyhez fogható a második világháború óta nem készülődött harcra a Közel-Keleten. Ám a négymilliós iraki fővárosban legfeljebb az élénk forgalmú Szaadun utca egyik mozijában hallatszik fegyverropogás: vadnyugati fehérek és indiánok ölik egymást egy amerikai filmben. A vakító fényben úszó tigris-parti halvendéglők zavartalanul működnek. A városközpont bárjaiban az irakiak bizonyítják: nem hiába tartják őket az arab világ sörivó bajnokainak. A kebab-árusok ízletes portékája kelendő. Az óvárosi bazárban vevők és eladók élénken alkudoznak ruhanemű, selyem, fűszer és rézedények fölött. A fűszerüzletek roskadásig tele vannak áruval - gyümölccsel, sajttal, üdítőitallal, vagy a megszállt Kuvaitból hozott holland sörrel. "Az élet egyelőre nem sokat változott, az apróbb változásokhoz pedig az emberek alkalmazkodnak" - mondta egy középosztálybeli bagdadi úr, és hozzáfűzte: "Ha manapság az embert meghívják vacsorára, házgazdái ugyanazt az ételt szolgálják föl, mint rendesen - csupán arra kérik meg, hogy hozza magával kenyéradagját." Kormánytisztségviselők elismerik, hogy Irak körül egyre szorul a hurok, s az ország nélkülözések elébe néz. Ám délibábnak minősítik azokat nyugati jóslatokat, amelyek szerint a gazdasági szankciók térdre kényszerítik majd Irakot. (folyt.) 1990. szeptember 19., szerda 14:46
Vissza »

	Bagdad - a nyugalom oázisa - 2.
Az utca embere hajlamos kételkedni abban, hogy amerikai repülőgépek csakugyan bombákat zúdítanának Bagdadra, pedig sajtóhírek szerint az amerikai katonai vezetők - a háború kirobbanásának esetére - éppen ezt fontolgatták. "Nehezen tudom ezt elképzelni. Polgári személyek ezreinek életét oltaná ki, márpedig az amerikai elnök továbbra is azt állítja, hogy az iraki néppel semmi baja" - jegyezte meg egy bagdadi akadémikus, és hozzáfűzte: "Ha mégis légitámadásokra kerül sor, tudjuk, mit kell tennünk, hiszen átéltünk már ilyet". Egy évtizeddel ezelőtt - amikor az irakiak Irán ellen hadba szálltak - egészen másként festett a szeptember Bagdadban: a háború első heteiben sötétedéskor központilag kikapcsolták a villanyáramot, s a motorkerékpárosok sűrű kék festékkel fedték le járművük fényszóróját. Aggódó lakók ragasztószalaggal borították az ablaktáblákat, hogy óvják azokat a bombarobbanások keltette légnyomástól. Bölcsen tették. Az iráni légierő amerikai gyártmányú bombázógépei ugyanis rendszeresen behatoltak Bagdad légterébe, gyakran a lombkorona magasságában, hogy lecsapjanak az olajfinomítókra s egyéb stratégiai célpontokra. Egy ilyen rajtaütés alkalmával két F-14-es bombázógép zúgott el a nemzetközi sajtónak otthont adó Manszur Melia szálloda mellett, a nyolcadik emelet magasságában: bombát dobtak az üzemanyagraktárra, majd büszke ívben visszakanyarodtak. Tíz esztendő elmúltával e tigris-parti szálloda azoknak a külföldi túszoknak a tranzitszállásául szolgál, akiket stratégiai jelentőségű katonai és ipari létesítmények szomszédságába költöztetnek, hogy "élő pajzsként" visszatartsák az amerikai vezetésű haderőt a hasonló légitámadásoktól. Az iraki lépés világszerte fölháborodást váltott ki, s az ENSZ is élesen elítélte. Ám Bagdad ez után sem tett óvintézkedéseket. A Tigris fölött ívelő, stratégiai jelentőségű hidakat éjszaka változatlanul kivilágítják. A szembeötlő nyugalmat az Irakban élő külföldiek némelyike annak a körülménynek tulajdonítja, hogy a bagdadi kormány ellenőrizte iraki tömegtájékoztatás torzképet fest az Öböl-válságról. (folyt.) 1990. szeptember 19., szerda 14:50
Vissza »

	Bagdad - a nyugalom oázisa - 3.
A televízió nem mutatta be, milyen hatalmas nemzetközi haderő vonult föl Irak ellen. A sajtó olyan benyomást kelt, mintha a világ jelnetős része Bagdad pártján állna, nap mint nap Irak-barát tüntetők tömegei tiltakoznának Ammantól Kaliforniáig az amerikai csapatok szaúd-arábiai jelenléte ellen. Ám a bagdadiak tagadják, hogy a viszonylagos nyugalom oka az átlagpolgár tájékozatlanságában keresendő. "Az irakiak java része tisztában van a helyzettel" - vélte egy építész, és megjegyezte: "Rengeteg rövidhullámú rádiókészülék van az országban, s az emberek hallgatják a BBC, az Amerika Hangja és a (francia földről sugárzó) Monte Carló-i Rádió arab nyelvű adásait. Akiknek nincs rádiójuk, azok másoktól értesülnek az eseményekről. Tudjuk, mi történik, csak éppen úgy ítéljük meg, hogy egyelőre nincs igazi okunk az aggodalomra."+++ Palotás László, MTI-Panoráma 1990. szeptember 19., szerda 14:52
Vissza »