Rendszerváltás és az MTI

	Legfelsőbb Tanács - gazdasági reform (1. rész)
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti: Moszkva, 1990. szeptember 17. hétfő (MTI-tud.) - Egy hetes késéssel végre megkezdődött a vita a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában a piacgazdálkodásra való áttérés hogyanjáról. A parlament két házának hétfőn délelőtt megkezdett együttes ülésén először Mihail Gorbacsov szólalt fel, majd kifejtették álláspontjukat a képviselők kezében lévő programok szerzői: Abel Aganbegján és Sztanyiszlav Satalin akadémikusok (utóbbi az Elnöki Tanácsadó Testület tagja) és Leonyid Abalkin akadémikus, miniszterelnök-helyettes. Mihail Gorbacsov egyértelműen hitet tett a Satalin-csoport elképzelései mellett, ugyanakkor elfogadhatatlannak nevezte a Rizskov-kormány távozását sürgető követeléseket. A szovjet elnök, aki támogatta a magántulajdon ,,meghatározott mértékű,, szerepét a szovjet gazdaságban, azt szorgalmazta, hogy a föld magántulajdona kérdésében írjanak ki népszavazást. E kérdésben vitába szállt vele Satalin, mondván, hogy egy ilyen horderejű kérdésben helytelen lenne a népre hárítani a döntés ódiumát. - Az ország válságos helyzetéből csak a radikális reform útját járva juthatunk ki - hangoztatta a szovjet államfő. Egyetértett az állami tulajdon lebontásával, a vegyes gazdaság létével, amelyben egyenlő jogaik lennének az állami vállalatoknak, a részvénytársaságoknak, a szövetkezeteknek, a bérleti rendszerben működő cégeknek, s a meghatározott mértékben működő magántulajdonnak. A Satalin-program mellett kiállva Gorbacsov elismerte, hogy az még nem tökéletes, de visszautasította, hogy a kapitalizmushoz vezetne. A program nagy erényének nevezte, hogy a piac megteremtését a gazdaság stabilizálásán keresztül képzeli el. - Ebben az átmeneti időszakban - hangoztatta - kemény intézkedéseket is meg kell tenni, egyebek között a pénzügyi helyzet javításáért, a széthulló gazdasági kapcsolatok helyreállításáért. Az utóbbi időkben kialakult helyzetet úgy értékelte, hogy szétesőben a fogyasztói piac, nő a költségvetési hiány és az államadósság, szétzilálódik a pénzforgalom, tombol a spekuláció és virágzik az árnyékgazdaság. Ezzel egyidejűleg hanyatlik a szerződéses fegyelem, egyes fogyasztási cikkek termelése, köztük létfontosságú gyógyszereké teljesen leállt. (folyt.) 1990. szeptember 17., hétfő 17:14
Vissza »

	Legfelsőbb Tanács - gazdasági reform (2. rész)
A szovjet elnök bővebben is kitért a magántulajdon kérdéseire. E tulajdonforma, mint mondta, néhány területen lényeges szerepet fog játszani, de a gazdaság egészében ez a szerep eléggé korlátozott lesz. Elvi kérdésnek nevezte a föld magántulajdonát. Érvelése szerint erről népszavazáson kell döntenie, a döntést nem szabad - még oly magas fórumoknak sem - tanácstermekben meghozni. A kormány lemondását követelő megnyilvánulásokra reagálva, s utalva a vasárnapi több tízezres moszkvai tüntetésre is, Gorbacsov úgy vélekedett, hogy a kérdés ilyetén felvetése megengedhetetlen. Ez csak a politikai csatározásokat erősítené egy olyan időszakban, amikor a piacra való áttérés és az új szövetségi szerződés előkészítése érdekében konszolidációra van szükség. Gorbacsovot Abel Aganbegján követte a szószéken. Az akadémikust az államfő kérte fel, hogy készítse el a szerzőik által bizonyos elvi alapérdésekben összeegyeztethetetlennek minősített kormányprogram és Satalin-program szintézisét. Maga Aganbegján is megerősítette, hogy léteznek a programokban összebékíthetetlen ellentmondások. Megismételte a már tudott tényt, hogy az általa jegyzett dokumentum alapvetően a Satalin-csoport elképzeléseire épít. Ezért természetes volt, hogy Aganbegján is elsősorban e program néhány erényéről szólt bővebben. Mint hangoztatta, a Satalin-program élvezi a szövetséges köztársaságok vezetésének támogatását, kevésbé fájdalmas átmenetet kínál, a gazdaság stabilizálására építve. Aganbegján vitatta Nyikolaj Rizskov kormányfő azon aggályát, mely szerint e program megvalósítása esetén az árak sokszorosukra növekednének. A neves közgazdász bírálta a kormányprogramot, mert az - mint mondta - ragaszkodik a mai követelményeknek már megfelelni nem tudó centralizmushoz. A kormány által javasolt árreform nem eredményezi a forgalomban lévő áruk mennyiségének növekedését, a lakosság szemében lejáratná a piac gondolatát. Azt a bírálatot sem tartotta helyénvalónak, hogy programja - és a Satalin-terv - tagadja a szövetség létét, s csak az egyes köztársaságok létével számol. Jó véleménnyel volt arról az elgondolásról, hogy hozzák létre a köztársaságközi gazdasági tanácsot, meghatározott feladatkörrel. (folyt.) 1990. szeptember 17., hétfő 17:17
Vissza »

	LT - gazdasági reform (3. rész)
- A militarizált gazdaság békés termelésre történő átállítása nélkül semmiféle piac, semmiféle hatékonyság sem létezik - jelentette ki Sztanyiszlav Satalin. A Mihail Gorbacsov és Borisz Jelcin megegyezésének nyomán létrejött közgazdászcsoport vezetője a válságból való kilábaláshoz a munka, a hatalom és a nemzet újjászületésének szentháromságát hirdette meg. Gorbacsov népszavazási indítványával vitába szállva az akadémikus kijelentette: nem lenne helyes e kérdés eldöntésének súlyos terheit áthárítani a népre. A kormányprogram elkészítését irányító Leonyid Abalkin akadémikus, miniszterelnök-helyettes mindenekelőtt a kormány munkájának következetességéről beszélt, majd a Satalin-program néhány pontjával összefüggésben szólt kételyeiről. Egyebek között a javasolt átmenet sokkszerűségét kifogásolta. Mint mondta, a stabilizációs átmenetre javasolt három hónap alatt tönkremenne a szovhozok és kolhozok egynegyede, s ez a művelés alatt álló területek 35 százalékát érintené. Abalkin szakmai vitába szállt Aganbegjánnak az árpolitikáról mondott szavaival. Elutasította azt a nemzeti, állami felépítményt is, amelyet a Satalin-terv kínál. Ez szuverén államok szövetségére épülne. Abalkin szerint az állam felépítéséről is népszavazáson kellene dönteni. Mihail Gorbacsov és a három program szerzője után felszólalt a parlament gazdasági reformbizottságának vezetője is, majd megkezdődött a programokról a képviselők vitája. +++ 1990. szeptember 17., hétfő 17:18
Vissza »