|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Antall József levele Kis Jánoshoz és Tölgyessy Péterhez
"Jeszenszky Géza külügyminiszter úr nem a felsorolt értékek iránti
elkötelezettségét vonta kétségbe a különböző pártoknak, hanem azt
állította, hogy ezeket az értékeket összességükben és együttesen a
leghitelesebben a kormánykoalíció pártjai képviselik. Szó sincs
semmiféle kirekesztésről, vagy kizárólagosságról a nyilatkozatban.
BBC, Panoráma:
A koszovói konfliktus
"Jelenleg csak két fajta alternatíváról beszélnek
Jugoszláviában. Az egyik, amit az albánok akarnak, illetve amit ők
meg is tettek: kikiáltották Koszovó függetlenségét - mégpedig
olyképpen, hogy Koszovó önálló független köztársaság legyen a
jugoszláv föderáció keretén belül. A másik alternatíva pedig az,
hogy Koszovó egy teljesen jogfosztott tartomány legyen, szigorú
szerbiai ellenőrzés alatt. Nyilvánvaló, hogy egyik alternatíva sem
működőképes."
|
|
|
|
|
|
|
Miért lassú a magyar kormány?
|
-----------------------------
London, 1990. szeptember 10. (BBC, Panoráma) - A Világbank egyik vezetője, Willi Wapenhans bírálta a magyar kormányt, amiért hozzáállása annyira tétova a gazdasági átalakítás kérdésében. Nincs sok haszon az agónia meghosszabbításából - mondta.
Pártos Gábor most következő kommentárja elemzi a helyzetet:
Eleinte Magyarország volt az élen a piacgazdaságért folyó versenyben. Az igaz, hogy az új kormány nyomasztó örökséget kapott kommunista elődjeitől - a legmagasabb egy főre jutó külföldi adósságot, vágtázó inflációt és alacsony termelékenységet -, de még a kommunista kormányzat alatt is Kelet-Európában a magyar gazdaság volt a legkevésbé bürokratikus ellenőrzés béklyóiban. Ott nyílt meg az első kötvénypiac Kelet-Európában, korán indult a vegyesvállalatok alapítása - ezek gyorsan szaporodtak -, s a gazdasági irányítás eléggé üzletszerű volt.
A kezdeti előnyök dacára Lengyelország és Kelet-Németország most már leelőzte Magyarországot a reformok terén. A magyar kormány óvatosságának jó okai vannak. A Magyar Demokrata Fórum által vezetett három pártból álló koalíciónak nincs olyan fokú támogatása a lakosság körében, mint ami Lengyelországban lehetővé tette, hogy a Szolidaritás vezette kormány magáévá tegyen egész sorozat takarékossági intézkedést. Magyarország számára nincs meg az a kiút, amit a majdnem csődbe jutott Kelet-Németország fog járni, hogy az egyesülés után erős nyugatnémet kezek majd megmentik.
Az is késleltette a magyar kormány gazdasági reformjait, hogy két hét múlva helyhatósági választások lesznek. Egyetlen párt sem szereti aláásni népszerűségét a választási kampány idején azáltal, hogy áldozatokat követel a szavazóktól, vagy munkanélkülivé teszi őket. Úgyhogy a magyar kormány lassúra fogta a változás ütemét. Volt néhány alapvető áremelés, de ezen túlmenően alig valami. (folyt.)
1990. szeptember 10., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Világbanki bírálat - 1. folyt.
|
Hozzájárul az elégedettség érzéséhez, hogy az év első felében váratlanul jó volt a külkereskedelmi eredmény: 550 millió dollár értékben rekord-többlete volt Magyarországnak a külkereskedelemben. De most a Világbank figyelmezteti a magyar kormányt, hogy vége a habozás idejének.
A bank kelet-európai ügyekkel foglalkozó elnökhelyettese, Willi Wapenhans kijelentette: sok minden szól amellett, hogy Magyarország a lehető legradikálisabban induljon neki a reformoknak. Hozzátette, hogy a magyar hatóságoknak nem kellene túl sokat aggodalmaskodniuk a vádak miatt, hogy jóval piaci áron alul adnak el vállalatokat külföldi beruházóknak, az ilyen jellegű állítások ugyanis már elhangzottak a kommunista korszak utolsó hónapjaiban, s azután gátolták az új kormány privatizálási programját is.
A Világbank figyelmeztetése a magyar kabinet tegnapi rendkívüli ülése előtt hangzott el, amelyen jóváhagyták a kormány hároméves gazdasági és szociális programját. A részletek még nem ismertek, de arra számítanak, hogy a változás üteme igenis meggyorsul. Az olajár ugrásszerű növekedése, a nyári aszály és a KGST-országokkal folytatott kereskedelem felbomlása radikális beavatkozást követel, ha talán nem is sokkterápiát - ezt a kifejezést egyébként a kormány annyira nem szereti, hogy nem is említi.
Újabb áremelésekre lehet számítani, csődökkel és munkanélküliséggel együtt, amint hirtelen beszüntetik az állami szubvenciókat. Az ebből eredő gazdasági szükséghelyzet valószínűleg az ellenzéki szabaddemokratáknak fog kedvezni, annak ellenére, hogy az SZDSZ mindig is a gyors gazdasági átalakulás előnyeit hangoztatta. És a hármaskolaíció, amelyet amúgyis feszít a földvisszaadás kérdése, még nagyobb nyomás alá kerül. +++
1990. szeptember 10., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|