 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyílt levél Pető Ivánhoz
"Mi nem a
bukott rendszer illegitim jogrendjének futóhomokjára kívánjuk az új
magyar köztársaság alapjait rakni, hanem stabil, rehabilitált és
kiterjesztett polgári jogrendre.
Tisztelt Pető Iván Úr
Ha emlékezetéből már kihullott volna,
újból felidézzük: a Független Kisgazdapárt a rendszerváltás döntő
órájában, a tavaly novemberi népszavazás során, az SZDSZ-szel egy
oldalon állva távolította el a diktatúra alapintézményeit.
"
SZER, Figyelő:
A BM kabinetirodájáról
" A kabinetirodának a létesítését tulajdonképpen az tette
szükségessé, amiért Nyugat-Európában is több helyütt ilyen szervezet
működik - hogy a miniszter immáron politikus elsősorban és
másodsorban közigazgatás, ha úgy tetszik -, a többpártrendszerben, a
koalícióban bármikor megtörténhet, hogy a miniszternek menni kell,
de egy minisztériumnak stabilnak kell maradni. Magyarán: az
apparátus örök, a miniszter megy.
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen szituációban ellentétek feszülhetnek
az apparátus és a miniszter között, szüksége van a miniszternek egy
olyan csapatra, amelyik vele él, vele dícsőül meg, vagy bukik meg,
és éppen ezért megakadályozza - hogy durván fogalmazzak -, hogy az
apparátus bármikor jégre tudja vinni a miniszterét, hiszen a
miniszter nem közigazgatási szakember, hanem politikus."
|
|
|
|
|
|
 |
- A BM kabinetirodája - 3. folyt.
|
- Ez ki fog derülni, hogy mennyire van időzítve és lehet-e
hatástalanítani - mert minden időzített bomba hatástalanítható. Hogy
hogy kerültem ide? Én a belügyminiszterrel egy évfolyamon végeztem a
Jogi Karon, a kollégiumban is együtt voltunk, kellemes emberi
kapcsolat szövődött közöttünk, mondhatnám, hogy barátság.
Természetesen amikor végeztünk, és Ő Veszprémbe került ügyvédnek
és én Budapesten maradtam, útjaink szétváltak, de a kapcsolat
maradt, ha szerét ejthettük találkoztunk egymással. Ő is ment a maga
útján, én pedig mint ügyvéd, a közigazgatásnak a lépcsőfokait jártam
sorjában, úgy ahogy azt szokták mondani, végigjártam a szamárlétrát.
A kerületi tanácsnál kezdtem jogászként, Fővárosi Tanács, tovább a
Pest megyei Tanács mezőgazgasági osztályán, majd minisztérium -
szinteken dolgoztam. Utolsó munkahelyem a Minisztertanács gazdasági
deregulációs tanácsának a titkári pozíciója volt. Ekkor hívott a
miniszter és kérte, ha úgy látom, hogy bizonyos feltételeknek
megfelelni látom, a belügyminisztériumi helyemet vállaljam el, ezt a
kabinetfőnöki tisztséget és segítsek neki abban, hogy itt egy
modernebb, nem egy rendőrminisztériumot, hanem egy
civilminisztériumhoz méltó közigazgatási munkafolyamatot
szervezzünk, és segítsem Őt mindabban, amihez Ő - ha úgy tetszik -
nem ért, hiszen közigazgatásban nem dolgozott.
- Hogy kerül a régi Minisztertanács egyik vezető szakembere - és
hangsúlyozom nem politikusa, hanem szakembere - a jelenlegi
Belügyminisztériumba egy hatalomváltás után? Elég ehhez az a
garancia, amit a Ti barátságotok jelentett?
- Én azt hiszem, hogy a kisebbik része volt ebben az
ismeretségnek és a baráti viszonynak. Én azt gondolom, hogy a
nagyobbik része az volt, hogy nekem 25 évem van benne az
államigazgatásban, a közigazgatás technikáját megismertem. (folyt.)
1990. szeptember 13., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|