 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyílt levél Pető Ivánhoz
"Mi nem a
bukott rendszer illegitim jogrendjének futóhomokjára kívánjuk az új
magyar köztársaság alapjait rakni, hanem stabil, rehabilitált és
kiterjesztett polgári jogrendre.
Tisztelt Pető Iván Úr
Ha emlékezetéből már kihullott volna,
újból felidézzük: a Független Kisgazdapárt a rendszerváltás döntő
órájában, a tavaly novemberi népszavazás során, az SZDSZ-szel egy
oldalon állva távolította el a diktatúra alapintézményeit.
"
SZER, Figyelő:
A BM kabinetirodájáról
" A kabinetirodának a létesítését tulajdonképpen az tette
szükségessé, amiért Nyugat-Európában is több helyütt ilyen szervezet
működik - hogy a miniszter immáron politikus elsősorban és
másodsorban közigazgatás, ha úgy tetszik -, a többpártrendszerben, a
koalícióban bármikor megtörténhet, hogy a miniszternek menni kell,
de egy minisztériumnak stabilnak kell maradni. Magyarán: az
apparátus örök, a miniszter megy.
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen szituációban ellentétek feszülhetnek
az apparátus és a miniszter között, szüksége van a miniszternek egy
olyan csapatra, amelyik vele él, vele dícsőül meg, vagy bukik meg,
és éppen ezért megakadályozza - hogy durván fogalmazzak -, hogy az
apparátus bármikor jégre tudja vinni a miniszterét, hiszen a
miniszter nem közigazgatási szakember, hanem politikus."
|
|
|
|
|
|
 |
A BM kabinetirodájáról
|
----------------------
München, 1990. szeptember 13. (SZER, Figyelő) - Események,
évfordulók, riportok, dokumentumok. Mi célt szolgál a
Belügyminisztérium kabinetirodája és az iroda vezetője? Dr.
Bosánszky Lajos, a Belügyminisztérium kabinetfőnöke vall hivataláról
és önmagáról. A riporter Szekeres László.
- Ennek a beszélgetésnek a színtere, helyszíne a
Belügyminisztérium kabinetfőnöki irodája, és akivel beszélgetek
természetesen a Belügyminisztérium kabinetfőnöke, dr. Bosánszky
Lajos.
Te most kerültél ide, a minisztériumba az új kormánnyal. Mi egy
kabinetfőnök szerepköre, tevékenysége, mennyibe tud beleszólni a
Belügyminisztérium munkájába, és egyáltalán miért kellett egy
kabinetirodát létrehozni, hiszen eddig nem volt a BM-ben ilyen?
- A kabinetirodának a létesítését tulajdonképpen az tette
szükségessé, amiért Nyugat-Európában is több helyütt ilyen szervezet
működik - hogy a miniszter immáron politikus elsősorban és
másodsorban közigazgatás, ha úgy tetszik -, a többpártrendszerben, a
koalícióban bármikor megtörténhet, hogy a miniszternek menni kell,
de egy minisztériumnak stabilnak kell maradni. Magyarán: az
apparátus örök, a miniszter megy.
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen szituációban ellentétek feszülhetnek
az apparátus és a miniszter között, szüksége van a miniszternek egy
olyan csapatra, amelyik vele él, vele dícsőül meg, vagy bukik meg,
és éppen ezért megakadályozza - hogy durván fogalmazzak -, hogy az
apparátus bármikor jégre tudja vinni a miniszterét, hiszen a
miniszter nem közigazgatási szakember, hanem politikus.
- És a kabinetirodának mi ebben a szerepköre, mit tud tenni egy
kabinetiroda, illetve természetesen egy kabinetfőnök? (folyt.)
1990. szeptember 13., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A BM kabinetirodájáról - 1. folyt.
|
- A kabinetirodának ebben kettős szerepe van. Egyrészt
működteti, kiszolgálja, adminisztrálja azt a miniszteri kabinetet,
mint testületet, amelyik meghatározza és megszabja a minisztérium
munkájának a stratégiáját, amelyik külső szakértőkből, magából a
miniszterből, a politikai államtitkárból, a közigazgatási
államtitkár és a kabinetfőnökből áll. Ez a testület szabja meg a
főbb irányokat, készíti elő a jogszabályok tervezeteit. És
nyilvánvaló - a másik oldalon - a kabinetiroda az, amelyik megszűri
a visszajövő, előkészített tervezeteket, megfelelnek-e vajon annak a
stratégiának, amit a kabinet kidolgozott.
Tehát: menedzseli ezt a bizonyos testületet, ugyanakkor egy
szűrő, mert megnézi, hogy visszaköszönnek-e azok a döntések az
apparátus által előkészített anyagokban, amelyekben állásfoglalás
történt - tehát ha úgy tetszik, védi a minisztert, megszűri a
jogszabálykereteket, átvizsgálja. Sőt figyelemmel kell lenni arra
is, hogy jelenleg eminens szerepe van a parlamenti jelenlétnek és a
kormányzati munka is felgyorsult, besűrűsödött. Gyakorlatilag a
miniszter hétfőn, kedden, ha rendkívüli ülés van szerdán parlamenti
ülésen van, csütörtökön kormányülésen van. Valakinek a miniszter
nevében és megbízásából el kell járni a hivatali adminisztáriós
ügyekben, figyelemmel kell kísérni a folyamatokat, ellenőrizni kell
a végrehajtást, ki kell kényszeríteni a döntések végrehajtását - ez
is a kabinetiroda feladata.
Sajnos a mostani helyzet olyan, hogy ez napi 12-14 órás munkával
jár, de ebbe bele kell tudni azt, hogy én foglalkozok
fejvadászattal, embereket kell még keresnem a minisztériumba,
foglalkoznom kell az egész belső szerkezet átalakításával, a
minisztérum civillé tételével. (folyt.)
1990. szeptember 13., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A BM kabinetirodája - 2. folyt.
|
Csak egy apróságot mondok: a szolgálati fegyvereket az itt
dolgozóktól össze kellett szedni. Azonban ha ezek az átszervezéssel,
s a kezdettel együtt járó problémákon túl vagyunk, sikerült
beindítani azokat az automatizmusokat, amelyekkel egy
minisztériumban működni kell - itt ugyanis nem működtek a
Belügyminisztériumban. A párthoz közvetlenbe kapcsolt
minisztériumként működött és nem a kormány irányította. Most már a
kormány fogja irányítani, egy új metodikát, egy új ügymenetet kell
kialakítani. Ha ez sikerül és megvannak az automatizmusok, hogy ezek
maguktól folyjanak, valószínű, hogy a napi 8 órába bele fog férni a
tevékenység.
- Miben különbözik egy kabinetfőnök szerepe mondjuk a két vagy
több államtitkár szerepétől?
- A szerepe mindenekelőtt abban, hogy miután említettem együtt
megy a miniszterrel vagy kerül piedesztálra.
- De a politikai államtitkár is együtt megy a miniszterrel.
- A politikai államtitkár is együtt megy a miniszterrel, de a
politikai államtitkár pusztán a minisztert helyettesíti a parlamenti
üléseken, adott esetben más szerepkörében, de mivel ő politikai
államtitkár, nem ő foglalkozik az apparátussal. Neki az apparátusra
nincs ráhatása, függelmi, hierarchikus viszony közte és az apparátus
között nincs. De van a kabinetfőnök és az apparátus között.
- Magyarán megmondva a kabinetfőnök amolyan kis belügyminiszter.
- Az egyik bizalmasa - ha úgy tetszik, és adott esetben még a
megbízásából és a nevében jár el -, így adott esetekben, ha
megbízást kap, helyettesíti.
- Mivel körüljártuk a kabinetfőnök szerepkörét, akkor próbáljuk
egy kicsit körüljárni a kabinetfőnököt. Úgy tudom, hogy Te a
belügyminiszter baráti köréhez tartoztál, tartozol. Ez természetes
is, hiszen egy ilyen kormányváltás esetén - mint ami most volt -
magától értetődő, hogy azok közül válasszanak, pláne közvetlen
munkatársakat a vezető politikusok, akiket ismernek, ismernek
szakmailag, ismernek emberileg. Ha jól tudom, akkor neked a
válaszod, amikor felkértek erre a szerepre az volt, hogy ha Te
ráülsz az időzített bombára és úgy gondolod, akkor melléd ülök.
Mennyire időzített bomba ez? (folyt.)
1990. szeptember 13., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A BM kabinetirodája - 3. folyt.
|
- Ez ki fog derülni, hogy mennyire van időzítve és lehet-e
hatástalanítani - mert minden időzített bomba hatástalanítható. Hogy
hogy kerültem ide? Én a belügyminiszterrel egy évfolyamon végeztem a
Jogi Karon, a kollégiumban is együtt voltunk, kellemes emberi
kapcsolat szövődött közöttünk, mondhatnám, hogy barátság.
Természetesen amikor végeztünk, és Ő Veszprémbe került ügyvédnek
és én Budapesten maradtam, útjaink szétváltak, de a kapcsolat
maradt, ha szerét ejthettük találkoztunk egymással. Ő is ment a maga
útján, én pedig mint ügyvéd, a közigazgatásnak a lépcsőfokait jártam
sorjában, úgy ahogy azt szokták mondani, végigjártam a szamárlétrát.
A kerületi tanácsnál kezdtem jogászként, Fővárosi Tanács, tovább a
Pest megyei Tanács mezőgazgasági osztályán, majd minisztérium -
szinteken dolgoztam. Utolsó munkahelyem a Minisztertanács gazdasági
deregulációs tanácsának a titkári pozíciója volt. Ekkor hívott a
miniszter és kérte, ha úgy látom, hogy bizonyos feltételeknek
megfelelni látom, a belügyminisztériumi helyemet vállaljam el, ezt a
kabinetfőnöki tisztséget és segítsek neki abban, hogy itt egy
modernebb, nem egy rendőrminisztériumot, hanem egy
civilminisztériumhoz méltó közigazgatási munkafolyamatot
szervezzünk, és segítsem Őt mindabban, amihez Ő - ha úgy tetszik -
nem ért, hiszen közigazgatásban nem dolgozott.
- Hogy kerül a régi Minisztertanács egyik vezető szakembere - és
hangsúlyozom nem politikusa, hanem szakembere - a jelenlegi
Belügyminisztériumba egy hatalomváltás után? Elég ehhez az a
garancia, amit a Ti barátságotok jelentett?
- Én azt hiszem, hogy a kisebbik része volt ebben az
ismeretségnek és a baráti viszonynak. Én azt gondolom, hogy a
nagyobbik része az volt, hogy nekem 25 évem van benne az
államigazgatásban, a közigazgatás technikáját megismertem. (folyt.)
1990. szeptember 13., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A BM kabinetirodája - 4. folyt.
|
A másik oldala: éveken keresztül tudományos tevékenységet
folytattam. Dolgoztam két évet államigazgatási, szervezési
intézetben, mint kutatásvezető, ahol éppen egyik feladatom az volt,
hogy azt a teamet vezessem, amelyik a kormányzati munka
korszerűsítését készíti elő. Többek között én ott találkoztam
először az angol miniszter, vagy a francia miniszter kabinetjével,
és próbáltuk meg kidolgozni ezt a szisztémát. Annak idején ez a
Lázár-kormánynak nem kellett, le is állították ezt a kutatási
vonalat.
Bár elméletileg is foglalkoztam politikai rendszerváltással
ugyan, de nincs olyan politikai rendszerváltás sehol Európában, vagy
a fejlett országokban, vagy a magas közigazgatási kultúrájú
országokban, ahol a szaktudást, a szakembert ne becsülnék meg.
A miniszter úr is nyilatkozta, hogy ketten voltunk, nem az
évfolyamon, hanem a kollégiumban, akik nem voltunk KISZ-tagok -
valóban, Ő és én. Azt azonban hozzá kell tennem, hogy a későbbi
pályám során én 1977-ben beléptem az MSZMP-be.
- Akkor miért volt az a híred, hogy Te politikailag semleges
vagy?
- Ha a politikai állásfoglalásom felől kérdeznek, hogy
körülbelül az én lelkületemhez milyen politikai áll közel?
Gyakorlatilag a szocialista. Hansúlyozom: a szónak a nemes
értelmében, abban az értelemben, ahogy Nyugat-Európában is működnek
szocialista pártok, ebből is ha úgy tetszik mondhatnám úgy, hogy
valahol ott a szociáldemokrácia és keresztényszocializmus közötti,
vagy inkább fogalmazhatnék úgy, a mediterrán szocialista felfogás,
olasz, spanyol, portugál, kicsit laza lelkületű szocialista eszme
az, ami engem megfogott.
A pártba való felvételem az arra az időszakra esett, amikor
Magyarországon látszott egy olyan lehetőség, hogy reformok útján
próbáljuk előrevinni a gazdaságot - akkor kezdtünk foglalkozni
kistermeléssel, a kisvállalkozások beindításával. (folyt.)
1990. szeptember 13., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A BM kabinetirodája - 5. folyt.
|
Ebben mind, mind benne dolgoztam, még a Tervhivatalban is,
gazdasági munkaközösség, vállalati gazdasági munkaközösségek,
kisszövetkezetek, a gazdasági reform előkészítése, az értékpapír, a
földreform, a szövetkezeti reform. És voltaképpen ezzel a módszerrel
eljutottam én egy olyan vezetői pozícióig, ahol nekem már ezekre
konkrét ráhatásom volt.
Akkor a Mezőgazdasági Minisztériumban vezettem az úgynevezett
szövetkezetpolitikai osztályt, ahol minden olyan szervezettel
foglalkoztunk, ami nem állami gazdaság volt, társaságokkal,
társulásokkal is.
Engem 1987-ben kértek, hogy segítsek abban, hogy megfelelően
politikailag elő tudjuk készíteni a gazdasági társaságokról szóló
törvényt. Németh Miklós úr felkérése alapján kerültem én akkor a
gazdaságpolitikai osztályra, ahol több mint másfél éven keresztül
ezen munkálkodtam, hogyan lehet átvinni az akkori politikai kurzuson
azt a gondolatot, hogy részvénytársaság, hogy tőzsde, értékpapír és
értékpapír-piac.
Ezekkel korábban foglalkoztam, értettem hozzá és újra is kellett
tanulnom az egészet, hiszen a Jogi Karon ezt nem oktatták,
antikváriumokat bújtam, és szedtem össze a régi jogi kari
tankönyveket, hogy egyáltalán ebből az ügyből legyen valami, ehhez
fontosnak és szükségesnek tartottam azt, hogy a gazdaság
működőképessé váljon.
Ugyanígy foglalkoztunk a csődeljárással, a felszámolási
eljárással, a versenytörvény előkészítésével.
És miután látszott és világossá vált a részemre már 1989
tavaszán, hogy nem tudja meglépni az MSZMP azt, hogy átalakuljon,
átreformálja magát egy valódi szocialista párttá, én otthagytam ezt
a munkahelyemet és párton kívüli vagyok.
- És otthagytad a pártot is?
- Otthagytam a pártot is. (folyt.)
1990. szeptember 13., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A BM kabinetirodája - 6. folyt.
|
- Tehát tulajdonképpen amit ti akkor ott csináltatok, az annak a
megalapozása volt, amire talán a most következő évek gazdasági
életét majd építeni lehet?
- Úgy érzem, hogy ezzel a munkával, amivel előkészítettünk
számos olyan törvényt - jó, rossz pontok is vannak benne -, számos
olyan törvénynek a hatályba lépését, ami most már Magyarországon, és
egyedül Magyarországon létezik, az úgynevezett volt szocialistának
nevezett országok közül. Ez egy nagy lehetőség ahhoz, hogy a
gazdaság rohamos átalakítása beindulhasson. El kell kezdeni ezeknek
a jogszabályoknak a megalapozását, az elvi előkészítését.
- Hadd térjek rád vissza egy kicsit. Ha valaki gimnazista,
egyetemista korában nem volt volt hajlandó belépni a KISZ-be, akkor
ennek a nagybácsijába, vagy a nagyobbik bátyjába, a pártba később
miért léptél be? Egyszerűen azért, mert nem tudtál szakmailag
megfelelő munkát kapni, nem tudtál érvényesülni?
- Két oldalról közelíteném meg. Az egyik: ez tudott volt
Magyarországon sokunk számára, sőt mondhatnám, hogy mindenki
számára, hogy az ember tudással, szakmai ismerettel,
munkaszeretettel, munkavégzési kézséggel, terhelhetőséggel egy
bizonyos szintig eljuthat, egy bizonyos vezetői szintig. De csak
olyan vezetői szintig, ahol komoly ráhatása az ügyekre nem lehet, ez
az egyik dolog.
Én úgy láttam, hogy számomra szükséges egy nagyobb előrelépés
ahhoz, hogy azokat a gondolatokat a munkám során érvényesíteni
tudjam, amik gyakorlatilag fiatal gyerekkorom óta bennem
munkálkodnak: az európaiságot, a humánközpontúságot, a szociális -
és hangsúlyozom, nem szocialista - a szociális lelkületet, az
emberekről való gondoskodást, értem alatta fontosnak tartottam, és
úgy érzem - persze lehet, hogy tévedek, az ember kívülről másként
látszik -, hogy én ezt képviselni is tudtam mindvégig. (folyt.)
1990. szeptember 13., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A BM kabinetirodája - 7. folyt.
|
A másik dolog: azért azt hozzá kell tenni, hogy a nyolcvanas
évek MSZMP-je és az ötvenes évek végének, hatvanas évek végének az
MSZMP-je között azért óriási különbség volt. Reform ide, reform oda,
gulyáskommunizmus ide, gulyáskommunizmus oda, azért ez az
úgynevezett élcsapatnak hívott, ha úgy tetszik kormányzópárt számos
olyan emberrel bővült ki, akikkel már a nyolcvanas évek elejére
kialakult egy kommunikációs lehetőség, szellemi kommunikácós
lehetőség. Volt egy közeg, ahol mozgatni lehetett az ügyet.
Hadd tegyem még hozzá: ha a szocialista érzületűek kiválnak
akkor, nyolcvankilencben az MSZMP-ből nagy valószínűséggel, én
szocialista párttag vagyok. Mert azzal, hogy nem vált ki, hanem
mintegy jogutódként magára vállalta az egésznek az ódiumát, nagyon
helytelenül cselekedett.
Ezek az emberek előre akartak lépni, másként képzelik el apró
reformok útján, a rendszert megreformálva képzelték el, nem ez jött
be. A másik variáns jött be, amiben az akkori ellenzék hitt és
reménykedett.
- És mire mondtad, hogy párton kívüli vagy? Mi a véleményed a
mostani politikai helyzetről, általában a pártokról, a parlamentről?
Ebben a pozícióban óhatatlanul véleményt kell alkotnod, nem biztos,
hogy véleményt nyilvánítanod, most viszont szeretném.
- Megpróbálkozok vele, nem lesz könnyű, hiszen ezeket a pártokat
ma reálisan megítélni aligha lehet. Lojálisan lehetne, de nem
teszem, mert ehhez az ismeretanyagom kevés. Ahhoz, hogy az ember
lojális legyen egy adott párthoz, ehhez kiforrottabbnak kellene
lenni a pártprogramoknak, ezek még messze nem azok - nem vádként
mondom, hanem tényként mondom, hiszen alig pár hónapos, éves múltra
tekintenek vissza. (folyt.)
1990. szeptember 13., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A BM kabinetirodája - 8. folyt.
|
Azt viszont nyugodtan állíthatom, hogy több párt van, látom azt
a gondolatot, ami nekem szimpatikus - megint az európaisághoz, a
humanizmushoz kell visszatérnem, hiszen én egyik szerelmese vagyok,
ha úgy tetszik a humanista irodalomnak, a humanista
gondolkodásmódnak vissza-vissza egész a római, görög birodalomig
bezárólag. Azt hiszem, hogy az a párt, amlyik kiforrottabban tudja a
politikája középpontjába állítani ezeket a száz-ezeréves értékeket,
amelyeket megalapozott a római birodalom, a kereszténység, a
reformáció, az a bizonyos mediterrán világban működő szocialista
eszme, ahhoz a párthoz akár lojális is tudok lenni. Hogy belépek,
vagy nem lépek, nem tudom, ha valamelyik ilyenné formálódik, akkor -
véleményem szerint - el kell gondolkodnom, hogy ott van-e helyem
vagy kívül minden párttól?
- Nagyon szépen köszönöm ezt a beszélgetést dr. Bosánszky
Lajosnak, a Belügyminisztérium kabinetfőnökének, és hadd kívánjak
még búcsúzóul sok munkát - mert minél több a Ti munkátok annál jobb
lesz nekünk, és annál jobban javulnak a mi lehetőségeink így az
országban.
- Én is úgy vélem, hogy ez így van, ezért nem sajnálom, korábban
sem sajnáltam az energiát olyan munkára, amiről úgy éreztem, hogy az
embereknek, az egyéneknek, a közösségeknek a javára vagyok. +++
1990. szeptember 13., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|