|
|
|
|
Göncz Árpád nyilatkozata (1. rész)
|
1990. október 3., szerda - Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság
elnöke független értelmiségiek hozzá intézett nyílt levelére
reagálva szerdán nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek a
Parlamentben. Mint ismeretes, 100 magyar értelmiségi a kereszténység
és a magyarság szellemében tiltakozott az ellen, hogy: ,,bárki
bárkit önkényes - ,,faji,, , felekezeti stb. - szempontok szerint a
nyilvánosság előtt ki akarjon rekeszteni az ország egyenrangú
állampolgárai közül,,. Kérték a Magyar Köztársaság elnökét,
nyilvánítsa ki, hogy ez az ország több csonkítást már nem tud
elviselni, és tűrhetetlen, hogy ezt most itthon kíséreljék meg.
Göncz Árpád elöljáróban leszögezte, hogy a levél végkövetkeztetéseivel teljes mértékben egyetért, majd a többi között elmondta:
- Az aláírók olyan emberek, akik az életükkel tettek tanúbizonyságot arra, hogy magyarok és a magyarság ügyét magukénak érzik, felelősen gondolkodnak róla. Nem az antiszemitizmus ellen szeretnék most szólni, mert én az egész ügyet többnek érzem. Öngyilkos jelentőségűnek tartom ezt a vitát és szimptomatikusnak a magyarságra nézve. Ez egy véres, gyilkos vita, amely azzal fenyeget, hogy a Magyar Írószövetséget szétrobbantja, a magyar értelmiséget megosztja. Ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak.
- A legnagyobb bajnak azt tartom, hogy amin a vita megindult az körülhatárolhatatlan valami, egy fantomkérdés. (folyt. köv.)
1990. október 3., szerda 17:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Göncz Árpád nyilatkozata (2. rész)
|
A magyarság és a kereszténység önmagában is nehezen definiálható. Azt, hogy valaki magyar-e, nem az határozza meg, hogy nem az, hanem, hogy vállalja-e a sorsot.
- Én tettei, cselekedetei alapján ítélnék meg valakit, határoznám meg, hogy magyar vagy nem magyar, s nem azon az alapon, hogy honnan jött, milyen származású. Mint ahogy a kereszténységet is pozitív tartalmúnak érzem és nem kirekesztőnek: a keresztény nem az aki nem zsidó, hanem az, aki magáévá teszi és éli a kereszténység követeléseit, akiben társadalmi szolidaritás van, aki együtt tud érezni másokkal, aki közelállónak érzi magához az elesetteket, aki rá tud érezni a más fájdalmára. Mondhatnám azt is, hogy keresztény az, akiben él a személytelen, az emberiség iránti szeretet és a személyes, egyén iránti szeretet is. Mind a kettő pozitív tartalmú meghatározás, egyik sem kirekesztő. S ezért érzem a vitát nagyon veszélyesnek, mert ezekkel a fogalmakkal kirekeszt.
- A másik, amiért szimptomatikusnak és nagyon-nagyon veszélyesnek érzem ezt a vitát az, hogy körülvesznek bennünket a társadalom és mindennapjaink égető, keserves gondjai. Azok a keserves gondok, amelyeket tisztáznunk kellene, és megoldásukról kellene építő szellemű vitát folytatnunk. Például a szociális kérdésekre gondolok, arra, hogy egyik-másik etnikainak érzett kérdés milyen mértékben szociális indíttatású, és miként lehet megoldani. Ezek a problémák nagyon elmélyült és felelős elemzést követelnének. Ezeknek az elemzéseknek is az volna a céljuk, hogy megoldjuk: hogyan lehet a magyarság hálójából, a magyarság szeretetéből vagy gondoskodásából kiesett rétegeket magunkba ölelnünk ismét, és nem azt, hogy miként kéne valakivel vagy valakikkel a magyarság számát csökkenteni. (folyt. köv.)
1990. október 3., szerda 17:16
|
Vissza »
|
|
Göncz Árpád nyilatkozata (3. rész)
|
- Öngyilkos, önpusztító, bomlasztó, roncsoló vita tehát ez, amelynek véget kell szakítanunk. Nemcsak ennek, hanem a szellemiségnek is, amelyik hajlandó ilyen vitát indítani. Senkiről rossz szándékot nem tételezek fel. Sokkal inkább azt gondolom, hogy amit mondott, azt - indokolt vagy indokolatlan - érzelmi indulatában nem gondolta végig, nem fogalmazta meg pontosan. Egy vita alaptétele, hogy a vita tárgyát képező kérdést teljesen pontosan, definiálhatóan fogalmazzuk meg, mert akkor definiálható választ lehet rá adni. Ha ez nem történik meg, akkor a válasz parttalanná válik, érzelmeket kavar, és az érzelmek - amúgy is indulatoktól túlhabzó életünkben túl nagy visszhangot keltenek, hullámokat vernek.
Göncz Árpád végezetül újságírói kérdésre válaszolva kifejtette:
Magyarországon szólás- és sajtószabadság van, így nekem is - mint magyar állampolgárnak, sőt első számú magyar állampolgárnak nem elkülönítve egymástól e kettőt - jogom van a magam véleményét hallatni, és szeretném, hogy jószándékomat senki se vonja kétségbe. (MTI)
1990. október 3., szerda 17:16
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|