|
|
 |
|
 |
A NATO és az Öböl 1.
|
Brüsszel, 1990. szeptember 11. (MTI-Panoráma) - Új
megfogalmazást használt hétfőn Brüsszelben Baker amerikai
külügyminiszter, amikor a szövetségesek nagyobb hozzájárulását
sürgette az Öbölben kifejtett amerikai katonai erőfeszítésekhez: a
,,terhek,, megosztása helyett a ,,felelősség,, megosztásának
fontosságát emelte ki. E jelszó címén a külügyminiszter meglehetősen
hosszú listát terjesztett a szövetségesek elé a válsággal
kapcsolatos új amerikai igényekről, beleértve azt a politikai
robbanóanyagot hordozó kérést is, hogy küldjenek, akár jelképesen
is, szárazföldi erőket az Öböl térségébe. Mindez jelzi azt, hogy
újfajta tétekről van szó az Öböl-válságban. Attól függetlenül
ugyanis, hogy melyik szövetséges milyen mélyen hajlandó belenyúlni a
kincstárába (ezen a téren kevesen hajlamosak a túllicitálásra),
Washington számára kétségkívül lényeges az, hogy a politikai döntés
felelősségét megossza NATO-partnereivel. A nyugati szövetség
közvetlen katonai akciót alapokmánya szerint nem is folytathat a
szerződés területén kívül eső övezetekben, így az Öbölben sem: de
politikai és szervezési hátországa azoknak a lépéseknek, amelyeket
az egyes tagállamok egyénileg döntenek el, és a helyszínen hangolnak
össze.
Mint Wörner NATO-főtitkár és Baker amerikai külügyminiszter
tájékoztatóin elhangzott, nincs szó a NATO akcióterületének
hivatalos kibővítéséről, a kérdés fel sem merült - ám így is sor
kerülhetett a válsággal kapcsolatos NATO-n belüli tárgyalásokra, így
az Észak- atlanti Tanács két külügyminiszteri szintű ülésére is.
James Baker azzal, hogy hétfőn Brüsszelben a NATO egyik szervére
kívánta bízni az Öböl térségébe irányuló légi és tengeri szállítások
összehangolását (főleg amerikai erők szállításáról van szó), további
lépést tett a NATO szerepének növelésére. Baker listáján szerepelt
az is, hogy a térségben leginkább sújtott Törökország, Egyiptom,
Jordánia, stb. támogatása mellett Washington újabb hozzájárulást vár
az Öböl-beli válság által ismét sújtott közép- és kelet-európai
formálódó demokráciák számára, amelyek a gazdasági túlélésért
küzdenek. Ezzel kapcsolatban egyetértő megjegyzések hangzottak ugyan
el a minisztertársak részéről, de a konkrét döntések nem történtek
meg. (folyt)
1990. szeptember 11., kedd 15:24
|
Vissza »
|
|
A NATO és az Öböl (2. rész)
|
A felelősség-vállalásban különben sem a pénzügyi elem a döntő.
Hiszen, mint elhangzott, az Öböl-országok egymaguk 12 milliárd
dollárt vállaltak magukra. Az igazi kérdés az, hogy mi történik, ha
a Bush-Gorbacsov találkozón és a NATO-tanácskozáson egyaránt
elfogadott elv, miszerint nem lehetséges félmegoldás, és Iraknak a
Biztonsági Tanács valamennyi határozatát teljesítenie kell, békés
úton nem érvényesíthető?
Ebből a szempontból jelentős a ,,felelősség-megosztás,, elve,
amelynek legnyilvánvalóbb formája a szárazföldi erőknek az Öbölbe
vezénylése lenne - még akkor is, ha, mint Baker fogalmazott, csak
,,jelképes,, erőket érintene. Egyelőre azonban senki sem küldött
csapatokat a NATO-szövetségesek közül az amerikaiak mellé a
sivatagba. Még Baker gyengéd unszolása nyomán sem. +++
Baracs Dénes (Brüsszel) MTI-Panoráma
1990. szeptember 11., kedd 15:25
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|