|
|
 |
|
 |
Az MSZOSZ érdekvédelmi és érdekképviseleti stratégiája (1. rész)
(OS)
|
1990. szeptember 9., vasárnap - A Magyar Szakszervezetek
Országos Szövetsége tagszervezeteinek vezetői szeptember 7-8-án
megtartott konzultációjukon arra kerestek választ, hogy milyen
szakszervezeti stratégiát kell követni a formálódó piacgazdaság
körülményei között, hogyan garantálható a eredményes érdekvédelem,
érdekképviselet
A tanácskozás résztvevői abból indultak ki, hogy minden
eddiginél nagyobb társadalmi és szociális feszültségekkel kell
számolni az elkövetkezendő hónapokban. A munkavállalók helyzete
részben az infláció, részben a fogalalkoztatási gondok miatt tovább
romlik. A lakásfenntartás költségeinek tervezett drasztikus
növekedése, általában a megélhetési költségek általános emelkedése,
a munkahelyek tömeges elvesztése súlyos helyzetet teremthet. A
gazdasági rendszerváltással, a privatizációval szükségképpen
együttjáró konfliktusok mérséklésére sem alakultak ki a szükséges
eszközök, intézmények, garanciák. A tanácskozás résztvevői hangot
adtak annak a súlyos aggodalmuknak, hogy egy ilyen helyzetben a
szakszervezetek korlátozására irányuló törekvések veszélyeztetik az
amúgy is törékeny társadalmi békét, a békés rendszerváltást.
Annak érdekében, hogy a szakszervezetek eredményesen tudjanak
gátat vetni a bérből és fizetésből élők teljes
kiszolgáltatottságának, hogy képesek legyenek mérsékelni a
munkavállalókra nehezedő terheket, meg kell erősíteniük, illetve meg
kell teremteniük működésük külső és belső feltételeit.
I.
Létre kell hozni a még csak csírájában meglévő, a piaci
viszonyok logikája szerint működő háromoldalú - a munkavállalók, a
munkáltatók, a kormány közötti - érdekegyeztetési rendszert. Ennek
célja, hogy az érintett felek megállapodásai rendezzék a
munkavállalók, munkáltatók viszonyát, nyujtsanak garanciát a
munkához, a tisztességes megélhetéshez, ahhoz, hogy a munkavállalók
ne kerülhessenek egyik napról a másikra kiszolgáltatott helyzetbe.
Az MSZOSZ tagszervezetei jelentős eredményként könyvelik el, hogy
a szakszervezetek erőfeszítései nyomán az érdekegyeztetés országos
szintje - az Érdekegyeztető Tanács ügyrendjének elfogadásával -
megteremtődött. Ez az ügyrend az érdekvédelmi, érdekegyeztetési
törvény elkészültéig egy érdekegyeztetési kódex kidolgozásának
alapjául is szolgálhat.
Ugyanakkor sürgősen meg kell teremteni a jövőben meghatározó
jelentőségűvé váló középszintű érdekegyeztetés intézményi kereteit
is. (folyt. köv.)
1990. szeptember 9., vasárnap 18:22
|
Vissza »
|
|
Az MSZOSZ érdekvédelmi és érdekképviseleti stratégiája (2. rész)
(OS)
|
Itt kell ugyanis kialakítani azokat az ágazati, szakmai
kollektív keret-szerződéseket, amelyek meghatározzák, hogy egy-egy
ágazatban, szakmában dolgozó munkavállalóknak minimálisan milyen
anyagi, szociális feltételeket kell biztosítani és amelyek védelmet
nyujtanak az önálló érdekérvényesítésre képtelen, várhatóan növekvő
számú kis szervezetekben dolgozók számára is. Az érdekegyeztetés
korszerű rendszerében ezek a megállapodások képezik az egyes
vállalatoknál, a helyi szakszervezetek és a munkáltatók között
megkötött kollektív szerződések alapját. Az MSZOSZ tagszervezetei
készen állnak a kollektív keretszerződések megkötésére.
A tanácskozás résztvevői szerint a munka világában egy-egy
régióhoz kötötten megjelenő sajátosságok figyelembevételére,
konfliktusok feloldására, illetve regionális megállapodások
kialakítására területi érdekegyeztető fórumokat is célszerű
müködtetni.
Az érdekegyeztetés fórumainak működtetéséhez elengedhetetlen,
hogy a munkavállalói akarat ne szétforgácsoltan, hanem - a
szakszervezeti pluralizmus elvi alapján - az érdekelt munkavállalói
képviseletek együttműködésével, akciószövetségével valósuljon meg. A
már működő Szakszervezeti Kerekasztal alapul, s egyben mintául is
szolgálhat a különböző szakszervezetek munkavállalói
érdekképviseletek egyeztetett fellépéséhez.
Az érdekegyeztetési mechanizmus kiépülésével egyidejüleg a
munkahelyi döntésekbe való beleszólás jogát minden munkavállaló
alanyi jogán kell biztosítani. Ennek lehetséges megoldása a
valamennyi dolgozó által választott, képviseleti eleven működő üzemi
bizottság, vagy üzemi tanács, (intézményi tanács), amelynek
megválasztásához az adott vállalatnál, intézménynél működő
szakszervezetek állítanak jelölteket. Az MSZOSZ tagszervezetei
képviselőinek véleménye szerint a munkahelyeken működő ilyen tipusú
dolgozói képviselői fórumok nem vállalhatják magukra a
szakszervezeti feladatokat. A helyi kollektiv szerződés megkötése a
vállalatnál, intézménynél működős szakszervezet (szakszervezetek)
joga.
II.
A korszerű érdekegyeztetési mechanizmusban csak az ütőképes,
erős érdekérvényesítési képességgel és eszközökkal rendelkező
szakszervezet képviselheti eredményesen a munkavállalói érdekeket.
(folyt.köv.)
1990. szeptember 9., vasárnap 18:24
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az MSZOSZ érdekvédelmi és érdekképviseleti stratégiája (3.rész)
(OS)
|
Olyan szakszervezet, amelynek tisztségviselői a tagság
akaratának és támogatásának birtokában kellő határozottsággal,
önbizalommal, felkészültséggel, a munkáltatóktól minden szempontból
függetlenül folytatják tárgyalásaikat partnereikkel; amelynek van
anyagi ereje tisztségviselőit felkészíteni a korszerű
érdekérvényesítésre; amely képes garantálni tisztségviselői
védelmét; amely jelentős sztrájk-alappal bír; amely megteremti az
érdekérvényesítés szakmai hátterét; amely naprakész tájékozódást
biztosító információs rendszert működtet; és amely képes az egyes
körzetekben keletkező, több szakmát átfogó konfliktusok kezelésére.
A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a
piacgazdaságokban a szakszervezeti tagdíj nem az állami, vállalati
szociálpolitika helyettesitésére, önsegélyezésre, vagy a munkahelyi
tisztségviselők költségeinek fedezésére szolgál. A tagdíjat szinte
kizárólag az érdekvédelemre fordítják. A munkavállalói képviseletek
helyi működési feltételeit pedig - beépítve a termelés, működés
költségeibe - a munkáltatókkal kötött megállapodások garantálják,
csakúgy mint a tisztségviselők függetlenségét.
A gazdaságban bekövetkező rendszerváltáshoz alkalmazkodó
szakszervezet tehát tevékenységében, működési mechanizmusaiban és
anyagi-pénzügyi alapjainak felhasználásában is gyökeresen eltér az
eddigi gyakorlattól. Az egyre erősödő gazdasági kiszolgáltatottság
közepette nem halogatható az alapkérdésre adott válasz: Milyen
érdekvédelmet akarnak önmaguk számára a munkavállalók, s milyen
módon készek ennek anyagi, szervezeti, személyi feltételeit saját
elhatározásukból biztosítani. A fentiekből adódó következtetésekről,
a szükséges lépésekről és teendőkről az MSZOSZ-hez tartozó minden
szakszervezet önmaga dönt. (OS)
1990. szeptember 9., vasárnap 18:27
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|