|
|
|
|
Jegyzet a Torgyán-jelenségről
|
-----------------------------
München, 1990. július 20. (SZER, Magyar híradó) - Torgyán József talán az egyik legvitatottabb alakja a parlamentnek. A Kisgazdapárt frakcióvezetőjének szenvedélyes - hogy erősebb jelzőt most ne használjunk - felszólalásai sűrűn kavarnak vihart. Farkas Pál megérti Torgyánt.
- Ceterum censeo ..., továbbá javaslom Carthago elpusztítását - mondta Plutarchos szerint minden szenátusi beszéde végén az idősebb Cato.
Mindig komoly arcú, magas, szikár embernek képzeltem a józanéletű cenzort, a tisztességes munka és a tiszta erkölcs feddhetetlen őrét, nem afféle korpulens, kedélyes mosolyú férfiúnak, mint amilyen Torgyán József.
Elismerem: furcsának tűnhet a párhuzam - mégis egyre gyakrabban idézi bennem az a régi római, a sok oldalról támadott kisgazdapárti politikus alakját. Azért a tulajdonságáért, amiért Catót is sokan és sokszor támadták - és amiért ma szinte kötelező valakit támadni: kérlelhetetlen emlékezetéért.
Nos, én éppen ezért tisztelem Torgyán Józsefet. Mert eszembe juttatja nagyapám kis földjét és a téeszesítéskor kivert szemfogait, apám üzletét, amelynek fogasáról a kabátját sem akaszthatta le - bár így is szerencséje volt, mert előtte a vonatablakon kiugorva megúszta a málenkij robotot; a lángra lobbanó tankot, amelyik azért még géppuskájával lekaszabolta a kenyéért sorbanálló nagyanyámat; a börtönkaput, amely előtt a a bátyámat vártam, aki három hónapig mindennap úgy ébredt, hogy ez a napja lesz az utolsó; a táviratot, amelyben a húgom közölte, hogy neki elege volt: Svájcban marad; az ócska kávét az ócska presszóban, ahol egy ócska civilruhás figyelmeztetett, hogy maradjak nyugton, ha még egyszer az életben vissza akarom kapni az útlevelemet és viszont akarom látni a húgomat.
Szóval: eszembe juttatja az országot, ahol éltem és élek; a hazámat: édes kis Magyarországot, ahol ezek a dolgok megtörténtek, megtörténhettek. (folyt.)
1990. július 20., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Jegyzet a Torgyán-jelenségről - 1. folyt.
|
Nem fejek hullását kívánja Torgyán - mint az a régi, szigorú cenzor -, de újra és újra felbukkan és emlékeztet, mert sejtjeibe ivódott annak a negyvenegynehány évnek minden mérge; mert tudja: vannak dolgok, amiket meg lehet bocsátani - de elfelejteni: soha.
Ne becsüljük le kissé anakronisztikusnak tűnő következetességét, makacsságát -, és elnézően mosolygunk rajta, vagy nagyhangúan bíráljuk -, édes mindegy: fenntartja éberségünket, hogy a bolsevizmus - ez az aljas és kártékony téveszmerendszer - ne mocskolhassa többé küzdelmesen formálódó világunkat. +++
1990. július 20., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|