Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › szeptember 10.
1989  1990
1990. július
HKSzeCsPSzoV
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
1990. augusztus
HKSzeCsPSzoV
303112345
6789101112
13141516171819
20212223242526
272829303112
3456789
1990. szeptember
HKSzeCsPSzoV
272829303112
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
1234567
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A Fidesz állásfoglalása a honvédelmi törvény módosításáról

" A sorkatonák és a közvélemény megnyugtatása érdekében szükségesnek tartjuk a hadseregben történt tisztázatlan halálesetek megkezdett kivizsgálásának mielőbbi befejezését. "
SZER, A mai nap:

Közös jelszó Brassó főterén

" A Zsil-völgyiek - akik a legjelentősebb Ceausescu-ellenes munkásmegmozdulás résztvevői voltak 1987-ben - ez év júniusában Bukarestben erőszakkal vetettek véget a hathetes, Iliescu lemondását követelő tiltakozássorozatnak. A mintegy 20 ezer úgynevezett bányász tisztogatási akciója során több száz ember megsebesült, és több mint ezret letartóztattak. A tanácskozáson részt vevő bányászküldöttek a konferencia első napján ígéretet tettek: mindent elkövetnek, hogy kiderítsék, kik felelősek közülük a brutális bukaresti akcióért. A brassói munkások által rendezett konferencia az értelmiség és a munkásság közötti megbékélés első jelének tekinthető. A Brassó főterén rendezett zárótüntetésen immár közös jelszóként hangzottak el a "Le a kommunizmussal " és a "Szabadság, szabadság " kiáltások. A tüntetés éljenzésbe és vastapsba csapott át, amikor a júniusban súlyosan bántalmazott, sebeit máig viselő Marian Munteanu lépett az emelvényre. A diákvezető megbékélésre és egységre szólította fel a románokat az igazságtalanság, a hazugság és az erőszak elleni harcban. Munteanu a bányászvezetők részvételéről nyilatkozva a Reuter tudósítójának elmondta: a bányászok végül megértették, hogy idáig a hatalom manipulálta őket. "

A tömegtájékoztatás a posztkommunizmusban I. rész 1.

-----------------


München, 1990. szeptember 10. (SZER, Kelet-európai szemle) - A
párt rémuralmát mindig a propaganda és agitációs munka kiépítésével
- értsd: a sajtóba való befészkelődésével, pontosabban a
demokratikus újságíroknak bolsevik agitátorokra való lecserélésével
- alapozta meg. Semmi nem volt olyan fontos, mint az abszolút
propaganda biztosítása, senkinek a kezében nem összpontosult akkora
hatalom, mint a mikrofonok, kamerák előtt ripacskodó kommunista
agitátorokéban, akik a rezsim legfőbb, legdédelgetettebb,
kiváltságokkal leginkább elhalmozott kegyenceivé, a nómenklatúra
oszlopos tagjaivá nőtték ki magukat.

    Miután a kommunista romboló munka frontján, annak
következményeit illetően semmi sem bizonyult olyannyira
vészterhesnek, mint az igazság elhallgatása, meghamisítása és a
hazugság terjesztése éjjel-nappal minden hullámhosszon, bizony
hatalmas felelősség terheli a volt bűneiért a kommunista
tömegtájékoztatás beépített ügynökeit, főfoglalkozású agitátorait.
Hosszú távon, erkölcsi, szellemi síkon összehasonlíthatatlanul
nagyobb felelősség, mint a börtöncellák, kínzókamrák kis pribékjeit,
akik csupán közvetlen környezetüknek és a testnek, de nem millióknak
és főleg nem milliók lelkének tudtak ártani.

    Ezeknek a beépített, hivatásos lélekkufároknak az eltávolítása a
posztkommunista országok tömegtájékoztatásából a lehető legnehezebb
feladat - még a nyugatnémet segítséget, tökéletesen működő, szabad,
demokratikus nyugatnémet sajtót maga mögött tudó Kelet-Németország
esetében is.

    Ma induló sorozatunk első részében a kelet-németországi
demokratikus tömegtájékoztatás kiépítésének nehézségeivel, szülési
fájdalmaival foglalkozunk. (folyt.)



1990. szeptember 10., hétfő


Vissza »


- A tömegtájékoztatás átalakítása - 1. folyt.


(Német nyelvű felolvasás) - Így jelentkezett minden este az
Aktuális Kamera című politikai híradóban a keletnémet televízió
egyik leghirhedtebb sztárja, a Honecker-féle propagandának
legalábbis szemre jobb külsőt kölcsönző bemondónő, Angelika
Mutellaf(?). Tizenhárom éven át mondta minden este - igen csinosan
és igazi kommunista meggyőződéssel a világ legunalmasabb híreit - a
rosszmájúak szerint legfeljebb 0,1 százaléknyi nézőközönségnek, mert
a maradék 99,9 százalék keletnémet mindig is a nyugatnémet
televíziót nézte.

    A falépítő hatalmasok egykori szócsöve ma már munkanélküli, a
fal és a rendszer ledőlésével ő volt az egyik legelső, akit az NDK
televíziójának kelet-berlini központja - részben a fordulat
következtében erősödő politikai nyomásnak, részben névtelen, a
közgyűlöletnek örvendő bemondónő meggyilkolását kilátásba helyező
fenyegető leveleknek engedelmeskedve - elbocsátott.

    Bűnbánónak azonban ennek ellenére nem mondható Angelika, aki még
ma is azt nyilatkozza az őt felkereső nyugatnémet tévériportereknek,
hogy: "Munkámat meggyőződésből végeztem, országunknak mi jót
akartunk, ami tevékenységemben is tükröződött".

    Angelika e tevékenysége főleg, pontosabban kizárólag abban állt,
hogy tudassa a nagyérdeművel mindazt, illetve csakis azt, amit a
párt és kormányvezetés agit.prop osztálya e célra külön
engedélyezett. Azt, hogy az NDK az aratási csatát, mint minden évben
megint, sikerült megnyerni, ami hatalmas diadal, hiszen minden zsák
búza a békét védi.

    Állandó aktualitásként sugározta továbbá az Aktuális Kamera a
náci és a szovjet egyenruha keverékét viselő keletnémet néphadsereg
náci típusú, porosz díszlépésekre alapozott nyugati szemnek csak
nehezen elviselhető felvonulásait, zászlós diadalmeneteit, na meg az
elengedhetetlen talpnyaló riportokat Honecker udvarából. Az előre
megrendezett ceremoniális színjátékokat glédában felsorakoztató,
egyenként hajbókoló fiatalokról, meg az úgynevezett társadalmi
tömegszervezetek, a süketek és nagyothallók, a vakok és csökkent
látóképességűek szövetsége képviselőiről, akik a párt- és az
államtanács vezetőjének személyesen fejezik ki születésnapi
jókívánságaikat. (folyt.)



1990. szeptember 10., hétfő


Vissza »


- A tömegtájékoztatás átalakítása - 2. folyt.


Ez a keletnémet tévéműsor, az Aktuális Kamera bemondónőjével
együtt megszűnt, csakúgy, mint a nyugatnémet televízió második
műsorának kommentátora szerint az előre beütemezett hazugság,
hecckampány és az NSZK-val szembeni gyűlölettervet minden héten 150
százalékkal túlteljesítő propagandaműsor, a Fekete csatorna és
filmoperátora.

    (Német nyelvű szeszéd) - "Kedves nézőink
A béke, emberiesség az
első számú emberi jog, a szocializmus pedig azonos a békével, amiből
logikus módon következik, hogy a békét megmentő, a békét megőrző
antifasiszta védőfal az emberiesség legfőbb bizonyítéka" - a Berlini
Falat eképpen éltető szózatok ideje lejárt a keletnémet
televízióban.

    Ledőlése után már alig néhány héttel a nép megmozdulásainak, az
állandó tüntetéseknek hatására megszületett a sajtószabadság.
Törvényben is lefektették a sajtó, a rádió és a televízió
szabadságát. A szükséges reformokhoz, átszervezésekhez a nyugati
modell lett a követendő példa.

    Michael Albrecht, a keletnémet televízió intendánsa szerint
kezdetben csupán alig tíz munkatársa akadt, aki úgy vélte, a
nyugatnémet tömegtájékoztatási rendszert kell követni, melynek fő
ismérve, hogy az állammal, a pártokkal szemben tartja a távolságot,
mert különben megint ott vagyunk, ahol a part szakad. Elegünk volt
abból, hogy a központi bizottságból telefonáltak ránk, ők mondták
meg: mit, hol és hogyan vágjunk ki. Az efféle sajtóabszolutizmust
Kelet-Németországban is elfújta a szél.

    Az egykori agitációs kiskirályoknak, a központi bizottság
tagjainak a portréi levándoroltak a rádió- és tévészékházak
pincéibe. És akiknek az irodáiban ezek az arcképek lógtak - akik
főleg pártfunkcionáriusok és legfeljebb csak mellékesen újságírók,
szerkesztők voltak - azokat menesztették, leváltották. (folyt.)



1990. szeptember 10., hétfő


Vissza »


- A tömegtájékoztatás átalakítása - 3. folyt.


A nyugatnémet televízióban őket faggató riporterek kérdéseire
azt felelik, hogy ők bizony félnek a jövőtől, és - mintha nem csupán
igaz, hanem természetes is volna - még azt is hozzáfűzik, hogy
nemcsak ők, hanem a megszűnő Német Demokratikus Köztársaság
valamennyi polgára is állítólag retteg.

    A keletnémet televízió munkatársainak valóban van mitől
tartaniuk. A központi állami televízió, csakúgy, mint a rádió
létjogosultsága legkésőbb 1991. december 31-ikével papíron is
megszűnik - ekkor lép ugyanis érvénybe a Kelet-Németországnak
Nyugat-Németországba való beolvadását kimondó egyesülési szerződés
28. cikkelye.

    Ennek értelmében a kelet-berlini rádió- és tévéhálózat beolvad
egy új fedőtestületbe, az úgynevezett Kelet- és Középnémet Rádióba,
amelyet nem központi pártgrémium, hanem a szövetségi állammá
átszervezett NDK hadtartományának a fennhatósága alá fognak
helyezni.

    Ez azonban csupán átmeneti megoldás lesz, egységes hálózatként
csak akkor működhet tovább a jövő év vége után is a Kelet- és
Középnémet Rádió, amennyiben létét egy új berlini és az öt új
szövetségi tartomány közti szerződés biztosítja. Amennyiben ezt a
szerződést a kitűzött dátumig nem sikerül megkötni, akkor a
keletnémet televízió és rádió hálózatait, stúdióit, összes
felszerelését felosztják az egyes szövetségi tartományok között.

    Ettől függetlenül egyre kevesebb az igény a keletnémet
elektronikus hírközlésre, a többi között technikai okokból is,
hiszen a keletnémet tévéadások minősége nem hasonlítható a
nyugatnémethez, a stúdióberendezések elavultak, a műsorok
struktúrája összehasonlíthatatnul primitívebb, rosszabb, mint a
nyugatnémeteké. (folyt.)



1990. szeptember 10., hétfő


Vissza »


- A tömegtájékoztatás átalakítása - 4. folyt.


A keletnémet média maradékai tehát mind hallgatókra, mind
nézőkre aligha számíthatnak. Nem utolsósorban azért is, mert a
legtöbb esetben még mindig azokat a hangokat hallják, azokat az
arcokat látják, melyek a kommunista elnyomás szekerét is tolták.

    Bonni elképzelések szerint képtelenség volna minden kommunistát
eltávolítani a keletnémet tömegtájékoztatásból egyszerűen azért,
mert demokratikus háttérrel rendelkező újságírók az NDK-ban
egyszerűen nem léteznek, legalább egy emberöltőbe fog kerülni, míg
az új újságíró-generációt felnevelik. Így csak a lassú, folyamatos
átképzés segíthet. Bonni politikusok javaslatai szerint azonban arra
mindenképpen szükség van, hogy a keletnémet tömegtájékoztatásban
dolgozók mindegyike aláírjon egy nyilatkozatot, amelyben kijelenti:
nem volt a Stasi, a keletnémet ÁVO munkatársa. Aki ugyanis ilyen
nyilatkozatot nem tud aláírni, vagy ha alá is ír, utólag kiderül,
hogy hazudott, annak nincs és nem is lehet helye egy valóban
demokratikus, nyugati típusú tömetájékoztatásban. +++



1990. szeptember 10., hétfő


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD