|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Fidesz állásfoglalása a honvédelmi törvény módosításáról
" A sorkatonák és a közvélemény megnyugtatása érdekében
szükségesnek tartjuk a hadseregben történt tisztázatlan halálesetek
megkezdett kivizsgálásának mielőbbi befejezését.
"
SZER, A mai nap:
Közös jelszó Brassó főterén
" A Zsil-völgyiek - akik a legjelentősebb Ceausescu-ellenes
munkásmegmozdulás résztvevői voltak 1987-ben - ez év júniusában
Bukarestben erőszakkal vetettek véget a hathetes, Iliescu lemondását
követelő tiltakozássorozatnak. A mintegy 20 ezer úgynevezett bányász
tisztogatási akciója során több száz ember megsebesült, és több mint
ezret letartóztattak.
A tanácskozáson részt vevő bányászküldöttek a konferencia első
napján ígéretet tettek: mindent elkövetnek, hogy kiderítsék, kik
felelősek közülük a brutális bukaresti akcióért. A brassói munkások
által rendezett konferencia az értelmiség és a munkásság közötti
megbékélés első jelének tekinthető. A Brassó főterén rendezett
zárótüntetésen immár közös jelszóként hangzottak el a "Le a
kommunizmussal
" és a "Szabadság, szabadság
" kiáltások.
A tüntetés éljenzésbe és vastapsba csapott át, amikor a
júniusban súlyosan bántalmazott, sebeit máig viselő Marian Munteanu
lépett az emelvényre. A diákvezető megbékélésre és egységre
szólította fel a románokat az igazságtalanság, a hazugság és az
erőszak elleni harcban. Munteanu a bányászvezetők részvételéről
nyilatkozva a Reuter tudósítójának elmondta: a bányászok végül
megértették, hogy idáig a hatalom manipulálta őket.
"
|
|
|
|
|
|
|
A magyar gazdaság jövője
|
------------------------
München, 1990. szeptember 10. (SZER, Magyar híradó, Kasza László) - Ha nem látnám Magyarország lehetőségeit biztatónak, nem lennék itt - mondta a Világbank elnöke Budapesten, mielőtt megnyitotta volna szervezete konferenciáját, amely nyugati vállalatok kelet-európai befektetési lehetőségeinek kérdésével foglalkozik.
Hasonlóképpen derűlátóan nyilatkozott helyettese is, aki hozzátette, hogy "javul az a gazdasági légkör, amelyben a nyugati üzletemberek hajlandók lesznek vállalni a befektetéssel járó kockázatot".
Erre persze most azt lehet mondani, hogy bizony messziről kell jönnie annak, aki kedvező jeleket vél felfedezni a magyar gazdasági életben. Aki ott él, az az ellenkezőjét tapasztalja.
Úgy gondolom, ez az a furcsa eset, amikor két ellentétes állítás nem zárja ki egymást. Aki ma Magyarországon benne él a mindennapos áremelkedések jelentette problémákban, aki érzi a létbizonytalanság veszélyét, nehéz gazdasági optimizmust várni. Ugyanakkor azoknak a világvállalatoknak képviselői, akik mindenekelőtt azokat az adottságokat, lehetőségeket vizsgálják, amelyek hosszú távon határozzák meg a gazdasági fejlődést, lehetnek derűlátóak anélkül, hogy kétségbe vonják az előbb említettek igazát. És ők - hallottuk - optimisták.
Ám itt nem politikusokról, ideológusokról van szó, hanem olyan emberekről, akik saját pénzüket kockáztatják, tehát úgy gondolom, hihetünk nekik, hogy hosszú távon biztató a helyzet. Viszont egy országban, ahol 40 éven át a jövővel vígasztalták az embereket az ígéret realitásának minimuma nélkül, nehéz hosszú távú reményekkel kecsegtetni. Ez ennek a kormánynak a gondja Magyarországon, s azt hiszem, ez lenne minden más kormányé. +++
1990. szeptember 10., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|