|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Fidesz állásfoglalása a honvédelmi törvény módosításáról
" A sorkatonák és a közvélemény megnyugtatása érdekében
szükségesnek tartjuk a hadseregben történt tisztázatlan halálesetek
megkezdett kivizsgálásának mielőbbi befejezését.
"
SZER, A mai nap:
Közös jelszó Brassó főterén
" A Zsil-völgyiek - akik a legjelentősebb Ceausescu-ellenes
munkásmegmozdulás résztvevői voltak 1987-ben - ez év júniusában
Bukarestben erőszakkal vetettek véget a hathetes, Iliescu lemondását
követelő tiltakozássorozatnak. A mintegy 20 ezer úgynevezett bányász
tisztogatási akciója során több száz ember megsebesült, és több mint
ezret letartóztattak.
A tanácskozáson részt vevő bányászküldöttek a konferencia első
napján ígéretet tettek: mindent elkövetnek, hogy kiderítsék, kik
felelősek közülük a brutális bukaresti akcióért. A brassói munkások
által rendezett konferencia az értelmiség és a munkásság közötti
megbékélés első jelének tekinthető. A Brassó főterén rendezett
zárótüntetésen immár közös jelszóként hangzottak el a "Le a
kommunizmussal
" és a "Szabadság, szabadság
" kiáltások.
A tüntetés éljenzésbe és vastapsba csapott át, amikor a
júniusban súlyosan bántalmazott, sebeit máig viselő Marian Munteanu
lépett az emelvényre. A diákvezető megbékélésre és egységre
szólította fel a románokat az igazságtalanság, a hazugság és az
erőszak elleni harcban. Munteanu a bányászvezetők részvételéről
nyilatkozva a Reuter tudósítójának elmondta: a bányászok végül
megértették, hogy idáig a hatalom manipulálta őket.
"
|
|
|
|
|
|
|
A hét kérdése: miért fásultak bele a lengyelek a választásokba?
|
1990. június 1. péntek (MTI-Panoráma) - Minden idők
legalacsonyabb részvételi arányát hozták múlt vasárnap a
lengyelországi helyhatósági választások. A jogosultak mindössze 42,1
százaléka ment el a szavazni, s ezt az érdektelenséget meglehetősen
súlyos politikai figyelmeztetésnek tekintik Lengyelországban.
A 42,1 százalék mellett a kommentárok leggyakrabban egy másik számot emlegetnek: az év eleje óta 40 százalékkal csökkent a lakosság vásárlóereje. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a munkanélküliek száma már 400 ezerre tehető, akkor ez a ,,számmágia,, már önmagában is komoly következtetések levonására ad lehetőséget.
A lengyelországi új hatalomnak azért is okozott kellemetlen csalódást a kongó szavazóhelyiségek látványa, mert valójában most tartották az első, teljesen szabad és demokratikus választást. A tavaly júniusi parlamenti választásokon előre megegyeztek a képviselői helyek megoszlásáról - ennek ellenére a lengyelek 62 százaléka élt akkor alapvető jogával. A Szolidaritás, amelyet ugyancsak nyugtalanít tagságának lemorzsolódása, megtett minden tőle telhetőt: a bukott rendszer teljes felszámolására, a vidéken továbbélő ,,nomenklatúra,, szétveresére hivatkozva sürgette, kérte a lengyeleket, hogy menjenek el szavazni.
A Szolidaritás számára a régi rendszer végleges lebontásán túl egy másik tétje is volt a választásnak. Május második felében a helyhatósági szavazás kérdését teljesen háttérbe szorította a tengermelléki vasutasok ,,vadsztrájkja,,. A kormánypozicióban lévő, szakszervezetnek már aligha nevezhető Szolidaritás elítélte az akciót, de a régi állampárti, most ellenzéki OPZZ szakszervezeti szövetség felkarolta azt. (A számok a két szervezet esetében is beszédesek: a Szolidaritás kezdeti 10 milliós tagságából mára csak 1,5 millióan maradtak, az 1980-ban padlóra került OPZZ pedig ma már 7 millió tagot számlál.)
A sztrájk végül - Lech Walesa személyes közbenjárására - a kormány számára megnyugtatóan zárult. A kilenc hónapja hivatalban lévő Mazowiecki-kormány azonban mégsem örülhetett, hiszen a vasutasok helyett a szavazók léptek ,,sztrájkba,,. A több mint 10 millió választópolgár távolmaradása egyértelműen arra utal, hogy a lengyel társadalom többségét nem sikerült meggyőzni a beteg gazdaság sokkterápiás kezelésének helyességéről.+++
MTI-Panoráma
1990. június 1., péntek 12:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|