|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Fidesz állásfoglalása a honvédelmi törvény módosításáról
" A sorkatonák és a közvélemény megnyugtatása érdekében
szükségesnek tartjuk a hadseregben történt tisztázatlan halálesetek
megkezdett kivizsgálásának mielőbbi befejezését.
"
SZER, A mai nap:
Közös jelszó Brassó főterén
" A Zsil-völgyiek - akik a legjelentősebb Ceausescu-ellenes
munkásmegmozdulás résztvevői voltak 1987-ben - ez év júniusában
Bukarestben erőszakkal vetettek véget a hathetes, Iliescu lemondását
követelő tiltakozássorozatnak. A mintegy 20 ezer úgynevezett bányász
tisztogatási akciója során több száz ember megsebesült, és több mint
ezret letartóztattak.
A tanácskozáson részt vevő bányászküldöttek a konferencia első
napján ígéretet tettek: mindent elkövetnek, hogy kiderítsék, kik
felelősek közülük a brutális bukaresti akcióért. A brassói munkások
által rendezett konferencia az értelmiség és a munkásság közötti
megbékélés első jelének tekinthető. A Brassó főterén rendezett
zárótüntetésen immár közös jelszóként hangzottak el a "Le a
kommunizmussal
" és a "Szabadság, szabadság
" kiáltások.
A tüntetés éljenzésbe és vastapsba csapott át, amikor a
júniusban súlyosan bántalmazott, sebeit máig viselő Marian Munteanu
lépett az emelvényre. A diákvezető megbékélésre és egységre
szólította fel a románokat az igazságtalanság, a hazugság és az
erőszak elleni harcban. Munteanu a bányászvezetők részvételéről
nyilatkozva a Reuter tudósítójának elmondta: a bányászok végül
megértették, hogy idáig a hatalom manipulálta őket.
"
|
|
|
|
|
|
|
Jegyzet a Torgyán-jelenségről
|
-----------------------------
München, 1990. július 20. (SZER, Magyar híradó) - Torgyán József talán az egyik legvitatottabb alakja a parlamentnek. A Kisgazdapárt frakcióvezetőjének szenvedélyes - hogy erősebb jelzőt most ne használjunk - felszólalásai sűrűn kavarnak vihart. Farkas Pál megérti Torgyánt.
- Ceterum censeo ..., továbbá javaslom Carthago elpusztítását - mondta Plutarchos szerint minden szenátusi beszéde végén az idősebb Cato.
Mindig komoly arcú, magas, szikár embernek képzeltem a józanéletű cenzort, a tisztességes munka és a tiszta erkölcs feddhetetlen őrét, nem afféle korpulens, kedélyes mosolyú férfiúnak, mint amilyen Torgyán József.
Elismerem: furcsának tűnhet a párhuzam - mégis egyre gyakrabban idézi bennem az a régi római, a sok oldalról támadott kisgazdapárti politikus alakját. Azért a tulajdonságáért, amiért Catót is sokan és sokszor támadták - és amiért ma szinte kötelező valakit támadni: kérlelhetetlen emlékezetéért.
Nos, én éppen ezért tisztelem Torgyán Józsefet. Mert eszembe juttatja nagyapám kis földjét és a téeszesítéskor kivert szemfogait, apám üzletét, amelynek fogasáról a kabátját sem akaszthatta le - bár így is szerencséje volt, mert előtte a vonatablakon kiugorva megúszta a málenkij robotot; a lángra lobbanó tankot, amelyik azért még géppuskájával lekaszabolta a kenyéért sorbanálló nagyanyámat; a börtönkaput, amely előtt a a bátyámat vártam, aki három hónapig mindennap úgy ébredt, hogy ez a napja lesz az utolsó; a táviratot, amelyben a húgom közölte, hogy neki elege volt: Svájcban marad; az ócska kávét az ócska presszóban, ahol egy ócska civilruhás figyelmeztetett, hogy maradjak nyugton, ha még egyszer az életben vissza akarom kapni az útlevelemet és viszont akarom látni a húgomat.
Szóval: eszembe juttatja az országot, ahol éltem és élek; a hazámat: édes kis Magyarországot, ahol ezek a dolgok megtörténtek, megtörténhettek. (folyt.)
1990. július 20., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|