|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Politikai tisztogatás
"Lenin és bandája, majd az őket
követő utódaik állandóan az új embertípus, a szovjet, illetve a
szocialista ember előállításán munkálkodtak. Az ő emberképükben nem
volt helye az igazi egyénnek, nem volt helye a tisztességnek, az
emberi jóságnak, az elnéző türelemnek, mert hiszen a jó
tulajdonságokat a párt őrizte magában. A párt tudta mi a jó és mi
rossz, mi az igaz és mi a hamis, mi a követhető és mi az elvetendő.
"
|
|
|
|
|
|
|
Politikai tisztogatás
|
---------------------
Washington, 1990. szeptember 8. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Totális környezetszennyezés - Takács József olvassa fel írását:
- A kommunista pártról írta az emigráns költő évekkel ezelőtt: Legnagyobb büne, hogy mindent beszennyezett, mocsokkal, sárral kente össze amit elérhetett. Sajnos több mint 40 éven át mindent elérhetett, a kiszolgáltatott ország, a társadalom, az egyén védtelenné vált. A környezetszennyezés is totális volt. A párt totálisan szennyezte környezetét. Most, amikor a párt kivonult a kelet-közép-európai társadalmak életéből, amit maga után hagyott, az a Vörös Hadsereg által kiürített magyar laktanyákhoz hasonlítható.
Magyarországi tudósítások szerint borzalmas látvány a tönkretett épületek, az otthagyott szemét. De az igazán veszélyes, a földbe ásott szennyezőanyagok tömege. Az új életre induló társadalmak Kelet-Közép-Európában most arra kényszerülnek, hogy tisztára mossák magukat, hogy kigyomlálják a szélsőségek dudváit, ablakot nyissanak a fényre és a tisztább levegőre, mert különben nincs gyógyulás, nincs felépülés.
Minden diktatúra szennyez, minden szélsőség az áporodott sötétséget kedveli. Mindegyik irtózik a közvélemény fényétől, a szabad tájékozódás és tájékoztatás levegőjétől. A magyar állampárt okozta szennyezések közül a legborzalmasabb amit a gondolkodásban hagyott szerencsétlen örököseire. Lenin és bandája, majd az őket követő utódaik állandóan az új embertípus, a szovjet, illetve a szocialista ember előállításán munkálkodtak. Az ő emberképükben nem volt helye az igazi egyénnek, nem volt helye a tisztességnek, az emberi jóságnak, az elnéző türelemnek, mert hiszen a jó tulajdonságokat a párt őrizte magában. A párt tudta mi a jó és mi rossz, mi az igaz és mi a hamis, mi a követhető és mi az elvetendő. (folyt.)
1990. szeptember 8., szombat
|
Vissza »
|
|
- Politikai tisztogatás - 1. folyt.
|
Az új ember az lett volna, aki ezt a mérhetetlen mennyiségű esztelenséget elfogadja, és soha mást ezen kívül nem igényel. A tragédia a leigázott társadalmakban ott következett be, hogy a terror segítségével elérték: látszólag mindenki azonosult a meghirdetett eszmék esztelenségeivel. Mivel a kényszerű alakoskodás túlzottan hosszú ideig tartott, az állandó szerepjátszás elengedhetetlen torzulásokhoz vezetett. Az átlagember sem úszhatta meg nyomtalanul, még kevésbé az úgynevezett hívők, vagy muszájhívők, akik önmagukba szuggerálták, hogy valóban a jobb, szebb jövő felé menetelve viszik a párt lobogóját.
A kialakuló közgondolkodás a jelek szerint magán viseli a bolsi terror okozta torzulásokat. Nagy a hajlandóság a fekete-fehérben való képalkotásra. Türelemmel, egymás iránti megértéssel sohasem volt valami jól ellátva a magyar társadalom, de most ezek az erények a nem keresett hiánycikkek közé kerültek.
Bizonyos mutatókból arra lehet következtetni, a társadalom egy része a jobbra található szélsőségek szirénhangjaival kokettál. Másik része - főleg a volt hívők és követők táborából - valami újbalos internacionalista zagyvaságot kerepel, mintegy imamalmot. Az óriási többség gondolatait pedig vagy a hirtelen meggazdagodás vágya vezérli, vagy pedig a mindennapi szükségletek előteremtésének hajszája köti le. És mindezt együtt, mintegy generálszósz, elborítja az új politikusok szólamainak áradata. A pártállam ugyanis - miután eliszaposította a gondolkodást - szinte természetes velejáróként olyan mértékben szennyezte édes anyanyelvünket, amilyen mértékben rombolta az izlést. (folyt.)
1990. szeptember 8., szombat
|
Vissza »
|
|
- Politikai tisztogatás - 2. folyt.
|
Az említett szólamokkal azonban nemcsak az a baj, hogy többnyire a brossúrák bikkfanyelvén szólnak, hanem az, hogy értelmetlenek. Nincsen bennük, sem mögöttük tartalom. Puffognak a frázisok minden oldalról, de közben tovább él a gigantikus vízfejű bürokrácia, a szétesőben lévő gazdaság talán egyetlen termelő része.
Ebből azonban nem lesz tőkebeáramlás, sem boldogabb élet, mert a bürokrácia elsősorban önmaga fenntartásán és növelésén dolgozik. Egyébként ez a mindent elárasztó bürokrácia is a pártállam okozta környezetszennyezés részeként tartható számon. Éppúgy véget kell vetni neki, mint a levegőszennyezésnek. Akármilyen radikálisnak is tűnik, ha nem sikerül gyorsan, nagyon gyorsan megnyirbálni a méreteit és a hatalmát, az új tragédiák egyik okozója lehet.
Ma már közhelyszámba megy, hogy a bolsi agyszennyezés egyik jele a gigantománia volt. Sok esetben még mindig jelen van. Hiszen eddig - tudtom szerint - egyetlen gigantomániás vízügyest, vagy bányaszakértőt sem vontak felelősségre. Ha Magyarország véget akar vetni az elmúlt évtizedek fertelmes gyakorlatainak, úgy a gazdasági, mint a közéletben, akkor rövid időn belül hozzá kell látni a tiszta lap megteremtéséhez. Sajnos kívülről nézve egyre inkább úgy tűnik, másként nem lesz lehetséges a környezettisztítás, mind a valóságban, mind pedig átvitt értelemben.
Volt idő Amerikában, amikor a Hudson folyó alsó szakaszain, valamint a nagy tavak egyes részein majdcsaknem beállt a biológiai halál, amikor hozzáláttak a szennyezés megszüntetéséhez. Első feladat volt kinyomozni a szennyezés forrásait, majd drákói szigorral véget vetni káros működésüknek. Sokba került, de ma már halásznak ezekben a vizekben a sporthorgászok éppúgy, mint a hivatásos halászok. (folyt.)
1990. szeptember 8., szombat
|
Vissza »
|
|
- Politikai tisztogatás - 3. folyt.
|
A beigért nagytakarítás nélkül nem lehet az ország az épülő és annyira áhított Európa Ház tiszta szobája, hanem legfeljebb hátsó udvari lomtára, amiben egyszerre majd másvalakik végzik el a takarítást. De attól valószínű már sohasem lesz belőle tiszta szoba. Sajnos nincs sok idő a további halogatásokra. A frázisgyártás nem okvetlenül alapkelléke a demokratikus közéletnek és a tehetségtelenség és hozzá nem értés nem mérhető azzal, hogy a kontraszelekció folytán ki milyen hosszú ideje rombol ugyanazon a helyen. A hivatali idő nem lehet mérce, csak a felmutatható eredmények. +++
1990. szeptember 8., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|