|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Politikai tisztogatás
"Lenin és bandája, majd az őket
követő utódaik állandóan az új embertípus, a szovjet, illetve a
szocialista ember előállításán munkálkodtak. Az ő emberképükben nem
volt helye az igazi egyénnek, nem volt helye a tisztességnek, az
emberi jóságnak, az elnéző türelemnek, mert hiszen a jó
tulajdonságokat a párt őrizte magában. A párt tudta mi a jó és mi
rossz, mi az igaz és mi a hamis, mi a követhető és mi az elvetendő.
"
|
|
|
|
|
|
|
Átvehetünk-e valamit a spanyol példából?
|
-----------------------------------------
München, 1990. szeptember 6. (SZER, Magyar híradó) - Ma délben befejezte kétnapos budapesti látogatását a spanyol külügyminiszter, Francisco Fernandez Ordonez. Találkozott Antall József kormányfővel és Jeszenszky Géza külügyminiszterrel. Közölte, hogy támogatni fogja hazánk Európa Tanácsba való felvételének ügyét. Antall József kormányfőt spanyolországi látogatásra hívta meg Felipe González miniszterelnök nevében.
A mostani találkozó ismét felhívja a figyelmet a két ország történelmének hasonló időszakára, amikor a diktatúrát demokrácia váltotta fel. Átvehetünk-e valamit a spanyol példából, vagy alapvetően más volt ott a helyzet? - erről szól Lengyyel Szaniszló jegyzete:
- Éppen 20 évvel ezelőtt jártam először Spanyolországban. Akkoriban úgy éreztem, hogy a diktatúra baloldali változatában szerzett személyes tapasztalataim, no meg olvasmányaim a polgárháborúról alaposan felkészítettek arra, amit a Franco-korszak Spanyolországában találni fogok.
Ritkán tévedtem ekkorát. A hetvenes évek Hispániája politikailag ébredező, gazdaságilag virágzó, társadalmilag konszolidált, kulturájában kitekintő ország volt. A Bilbao környéki, vagy a Katalán iparvidék teljesítményében már akkor sem maradt el Észak-Olaszország, vagy Közép-Anglia mögött. A patínás városokat mint kenyeret a héja fogták körül az újonnan épült, vagy épülő lakótelepek. Szinte nem volt nagy nemzetközi cég, amely ne rendelkezett volna leányvállalattal, összeszerelő üzemmel az országban.
A nemzetközi tőke benn volt és köszönte szépen, jól érezte magát. Közérzetét alapvetően a müködő tőkebarát törvények, a bővülő piac, a képzett munkaerő és az ugyancsak jól képzett, külföldi diplomás, nyelveket beszélő menedzserréteg határozta meg. A politikai rendszerváltás gazdasági, társadalmi és eszmei feltételei már akkor adva voltak. (folyt.)
1990. szeptember 6., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Átvehetünk-e valamit a spanyol példából? - 1. folyt.
|
Azt hiszem, felesleges az elmondottakkal tételesen szembe állítani a mai magyar valóságot. Felelőtlen és tudománytalan dolog tehát a spanyol példa követését, mint reális alternetívát emlegetni Magyarországon. Különben is - és itt engedtessék meg egy kis szellemtörténeti kitérő - a spanyol kis nagynép, a magyar pedig - ezt külföldiek mondják rólunk - nagy kisnép. Ha már mindenképpen hasonlítgatni akarunk, akkor egy másik nagy kisnépre, a portugálra kellene tekintenünk.
Persze mindez csak unaloműző társasjáték. Magyarországnak onnan kell megtalálnia az utat Európába, ahol van, saját létező adottságaira támaszkodva. Ám mindig a tények talaján maradva. Ez esetben nem fenyeget az a veszély, hogy a nyírségi almát összetévesztjük az andalúziai naranccsal. +++
1990. szeptember 6., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|