 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Nemzet Újságírói Alapítvány Kuratóriumának válasza Katona Tamásnak
"Sajnos, az államtitkár úr állításaival ellentétben, igenis
folytak titkos tárgyalások Hersant-nal, mégpedig a szerkesztőség
háta mögött, a meghatalmazása és a tudta nélkül - már 1990. március
12-14 között, Párizsban. Bizalmas egyezség született már akkor
arról, hogy a Hersant 40 százalék erejéig a Magyar Nemzet
tulajdonosa lesz.
"
SZER, Magyar híradó:
Egy lezárt ügy megbolygatása
"A Budapesti Katonai Ügyészség államtitoksértés és szolgálatban
elkövetett kötelességszegés alapos gyanúja miatt állítja katonai
bíróság elé Végvári Józsefet. A vádlott mindezen büncselekményeket
azzal valósította volna meg, hogy információt adott a
Belügyminisztérium hírhedt III/III-as ügyosztálya törvényellenes
tevékenységéről.
Még jól emlékszünk a nagy politikai vihart kiváltó ügyre, amikor
kiderült, hogy a Belügyminisztériumnak ez a titkos ügyosztálya még
akkor is folytatta a telefonok lehallgatását, amikor már
megszülettek a rendszerváltást előkészítő legfontosabb új törvények
- mindekelőtt módosították az alkotmányt. Azóta tényként
állapíthatjuk meg, hogy éppen Végvári Józsefnek, a
Belügyminisztérium volt őrnagyának lépése nyomán szűnt meg a
telefonlehallgatások és levélfelbontások évtizedes gyakorlata.
Természetesen ehhez a megváltozott kül- és belpolitikai helyzet is
kellett -, de ez nem csökkentheti az egyéni döntés jelentőségét.
"
|
|
|
|
|
|
 |
A csúcs előtt - mennyire számít még Gorbacsov?
|
----------------------------------------------
München, 1990. szeptember 7. (SZER, A mai nap) - Bush elnök úgy
döntött - egy bagdadi gúnyjavaslatot kihasználva - televíziós
üzenetet intéz majd az iraki néphez. Tette pedig ezt tegnap, amikor
két választási gyűlésen mondott beszédében is kitért a perzsa-öböli
helyzetre, meg vasárnapi találkozójára Gorbacsovval.
Ez utóbbinak itt most ugyancsak más a visszhangja, mint az
eddigi csúcsoknak. A hírekben nemigen kerül az első helyre, sőt sok
helyütt mintha tapasztalható lenne némi fanyalgás is.
Sajátosan jellemzőnek tünik az a cikk, amelyet a New York Times
közöl a kongresszusi kutatószolgálat egyik külpolitikai
szakértőjének a tollából. Amely nyomban úgy is kezdődik, hogy
felteszi a nagy kérdést: végül is mennyire számít még Gorbacsov? A
válasz összetett, hiszen a szerző kifejti: a Bush-adminisztráció
külpolitikájának a nagy részét nyilvánosan Gorbacsov reformjainak a
sikeréhez kötötte -, viszont az elmúlt hosszú hónapok során
Gorbacsov szinte eltünt a porondról, de legalábbis nem uralja az
eseményeket, sem a nemzetközi, sem a belföldi napirendet. Vagyis
Gorbacsov hanyatló figura, akinek a kezéből kicsúszott a peresztroja
gyeplője, amelyet Jelcin és az ő reformerköre vett át.
Viszont Gorbacsovot tartják az országban felelősnek a cigaretta,
a kenyér és egyéb hiányokért, egy orosz vezető esetében a
legkomorabb gazdasági kudarcokért, míg az új reformért nem neki jár
ki a dícséret. Még egyszerűbben fogalmazva: Gorbacsov odahaza többé
már nem vezet.
Nemzetközi síkon a Szovjetunió learatja a dícséreteket Irakkal
kapcsolatos álláspontjáért, de még itt is mintha alá lenne húzva
Gorbacsov gyöngesége - hiszen minden katonai ereje és stratégiai
kvalitása ellenére is a Szovjetunió politikailag egyszerűen nincsen
ugyanabban a súlycsoportban, mint Amerika, hiszen ma csakis az
Egyesült Államok az a globális szuperhatalom, akinek a támogatását
kérik, sürgetik az olyan válságokban, mint a mostani
perzsa-öböliben. (folyt.)
1990. szeptember 7., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|