|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Nemzet Újságírói Alapítvány Kuratóriumának válasza Katona Tamásnak
"Sajnos, az államtitkár úr állításaival ellentétben, igenis
folytak titkos tárgyalások Hersant-nal, mégpedig a szerkesztőség
háta mögött, a meghatalmazása és a tudta nélkül - már 1990. március
12-14 között, Párizsban. Bizalmas egyezség született már akkor
arról, hogy a Hersant 40 százalék erejéig a Magyar Nemzet
tulajdonosa lesz.
"
SZER, Magyar híradó:
Egy lezárt ügy megbolygatása
"A Budapesti Katonai Ügyészség államtitoksértés és szolgálatban
elkövetett kötelességszegés alapos gyanúja miatt állítja katonai
bíróság elé Végvári Józsefet. A vádlott mindezen büncselekményeket
azzal valósította volna meg, hogy információt adott a
Belügyminisztérium hírhedt III/III-as ügyosztálya törvényellenes
tevékenységéről.
Még jól emlékszünk a nagy politikai vihart kiváltó ügyre, amikor
kiderült, hogy a Belügyminisztériumnak ez a titkos ügyosztálya még
akkor is folytatta a telefonok lehallgatását, amikor már
megszülettek a rendszerváltást előkészítő legfontosabb új törvények
- mindekelőtt módosították az alkotmányt. Azóta tényként
állapíthatjuk meg, hogy éppen Végvári Józsefnek, a
Belügyminisztérium volt őrnagyának lépése nyomán szűnt meg a
telefonlehallgatások és levélfelbontások évtizedes gyakorlata.
Természetesen ehhez a megváltozott kül- és belpolitikai helyzet is
kellett -, de ez nem csökkentheti az egyéni döntés jelentőségét.
"
|
|
|
|
|
|
|
"Egy ebéd Helsinkiben"
|
1990. szeptember 7. péntek (MTI-Panoráma) - Ez a
csúcstalálkozó tulajdonképpen nem csúcstalálkozó. Igaz, hogy
Helsinkiben vasárnap a két szuperhatalom vezetői találkoznak, de
ezúttal a találkozót nem előzték meg hosszas előkészítő tárgyalások,
mint egy igazi csúcsot szoktak - ez lehetetlen is lett volna, hiszen
Bush elnök alig egy hete hivta meg Mihail Gorbacsovot "egy ebédre
Helsinkibe" - s nincsenek nagy elvárások sem, hiszen ezúttal a
szokásostól eltérően nem kell hosszasan előkészített, de még az
utolsó pillanatban is vitatott, szerződéseket aláírni.
A vasárnapi találkozó jól jelzi, mennyire megváltoztak a kapcsolatok Washington és Moszkva között: tavaly december óta ez a harmadik alkalom, hogy Mihail Gorbacsov és George Bush találkozik, s ezúttal már nem lesz semmiféle pompázatos protokoll. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetőjének egyszerűen megbeszélnivalája akadt: nevezetesen a Perzsa-öbölbeli válság, amelyet az idézett elő, hogy Irak augusztus 2-ikán lerohanta, majd annektálta Kuvaitot, a mesésen gazdag piciny olajállamot, s ezzel nem csupán politikai veszélyt idézett fel, hanem kétségessé tette a világ olajellátását.
Kuvait lerohanása vezetett az első olyan esethez, hogy a két szuperhatalom külügyminisztere közös nyilatkozatban szögezte le közös álláspontját: az agresszió elítélését s azt, hogy mindkét aláíró fél szeretné elkerülni a háborút. A véleményazonosság azonban ennyiben alighanem ki is merül.
Az Egyesült Államok nem bánja igazán, hogy katonailag is megvetheti a lábát a Közel-Keleten és végsősoron hatalmas haderőt telepíthetett abba a Szaúd-Arábiába, amelynek uralkodója Washington heves kapacitálása ellenére mindeddig elzárkózott ettől. A háborút azonban Bush bizonyára több szempontból is szeretné elkerülni: egyrészt deklaráltan végetért már a hidegháború kora, amikor Amerika magára vállalta a világcsendőr szerepet, másrészt nem is lenne olyan egyszerű a sivatagban szembeszállni a világon a negyedik legnagyobbként számontartott iraki hadsereggel.
A Szovjetunió szempontjai némileg mások: Gorbacsov az új szovjet politika keretében igyekszik elkerülni, hogy hadserege fegyveres konfliktusba kerüljön, s mindenképpen szeretné megelőzni, hogy a Szovjetunió zömmel muzulmánok lakta déli határvidékénak közelében háború törjön ki. Túl ezen Moszkvát szerződések kötik Irakhoz, ahol - saját bevallása szerint - a mai napig mintegy 200 katonai tanácsadója tartózkodik, hogy a Bagdadnak védelmi célokra eladott fegyverek használatára tanítsák az iraki katonákat. (folyt)
1990. szeptember 7., péntek 12:59
|
Vissza »
|
|
Egy ebéd Helsinkiben - 2.
|
Némi eltolódás a legutóbbi napokban is bekövetkezett azonban a szovjet álláspontban. Moszkva először ismét felröppentette az iraki válság kapcsán a közel-keleti rendezést szolgáló nemzetközi konferencia gondolatát, mikor azonban ezt Izrael - és az Egyesült Államok is - elutasította, többek között Geraszimov külügyi szóvivő útján az ENSZ égisze alatti határozottabb fellépést kezdett követelni.
Kairóban kiszivárgott, hogy tulajdonképpen mit akar Gorbacsov Helsinkiben javasolni: a Szovjetunió egyiptomi nagykövete Hoszni Mubarak elnöknek átadta Gorbacsov erről szóló üzenetét. Lényegében egy nemzetközi konferenciáról van szó, amely azonban a korábbi elképzelésektől eltérően nem mossa össze az uraki válság ügyét az izraeli-arab konfliktussal, másrészt az ENSZ BT öt állandó tagjának égisze alatt zajlana. Előtte azonban diplomáciai úton megbizonyosodnának afelől, hogy Bagdad elfogadja a konferencia alapgondolatát s garantálnák a láthatóan egyre kényelmetlenebb helyzetbe kerülő Iraknak, hogy nem éri támadás. Ha Irak hajlandó visszavonulni az agresszió előtti határai mögé , a külföldi erőket vonják ki a térségből. Megjegyzendő, hogy az üzenet átadásának időpontjában éppen Tárik Aziz iraki külügyminiszter tárgyalt Moszkvában, néhány nappal korábban pedig Taha Jasszin Ramadan iraki miniszterelnök-helyettes járt ott.
Hogy Bush elnök mit visz Helsinkibe, az még nem derült ki, de James Baker külügyminiszter most zajló közel-keleti útjának valamely állomásán bizonyára szó lesz majd arról is.
Helsinkibe a csúcstalálkozóra vagy 3000 újságíró akkreditáltatta magát, onnan tehát a legkisebb információ-morzsa is másodpercek alatt világgá repül majd. Ennek a csúcstalálkozónak maga a ténye is a világ legnagyobb része számára kifejezetten megnyugtató, s talán csak Szaddám Huszein iraki államfő tekint némi aggodalommal a varánap elé.+++
Horváth Júlia, MTI-Panoráma
1990. szeptember 7., péntek 13:03
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|