Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Gál Zoltánnal
--------------------- London, 1990. szeptember 6. (BBC, Késő esti műsor) - Az SZDSZ tegnap az Országgyűlés elé terjesztett egy javaslatot, miszerint a Belügyminisztériumnak dolgozó ügynöki- és besúgóhálózat tagjait nevezzék meg, jegyzéküket ismertessék az elnökkel, a miniszterelnökkel, valamint a nemzetbiztonsági csoporttal. Budapesti tudósítónk, Szakonyi Péter beszélgetett Gál Zoltán volt belügyminiszterrel, akinél először is így érdeklődött: - A hírek szerint 5-10 ezer embert is érinthet ezeknek a listáknak a megléte. Hogyan kerültek ezek a listák a Belügyminisztérium zárolt részlegébe? Volt-e lehetőség arra, hogy bárki ezekről másolatot készítsen - hiszen tudjuk, hogy több ilyen nem hivatalos másolat, vagy másolatnak tartott iromány kering a közéletben. - Hogy kering vagy nem kering, ezt én pontosan nem tudom megmondani. Valóban többen mondják, hogy kering, én nem láttam egyet sem. Azt, hogy hogyan kerülhetett ilyen lista - ha egyáltalán kikerült - azt sem tudom megmondani. Elég nagy fejetlenség volt természetesen - a dolog természetéből adódóan azt kell mondanom -, tehát nem kizárt, hogy valakik ehhez hozzájutottak, és valakiknek esetleg érdeke is volt ilyen listáknak a készítése. - Ha jól tudom, ezek a listák ma államtitokként működnek, tehát senki nem férhet hozzájuk. Elképzelhető az, hogy ezeken a listákon hírneves emberek vagy közéleti emberek szerepelnek, akik következő választások alkalmából pozícióba kerülhetnek? Most, hogy elnapolódott ennek a kérdésenek a vizsgálata, Ön szerint ez a veszély mennyire reális? (folyt.) 1990. szeptember 6., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Interjú Gál Zoltánnal - 1. folyt.
- Nem így közelíteném meg a kérdést, nem hiszem, hogy feltétlenül ez ennek a dolognak a lényege. A lényeg inkább abban húzódik megítélésem szerint, hogy ezt a kérdést is, vagyis hogy az úgynevezett belbiztonsági csoportfőnökség kikkel dolgozott, milyen ügynökhálózattal dolgozott, csakis társadalmi megbékélés jegyében lehet megoldani, és nem pedig olyan alapon, amit a benyújtott törvényjavaslat is tartalmaz. Vagyis egy folyamatos bombát tart tulajdonképpen a társadalom elé vagy alá, attól függ, hogy honnét nézzük. Az én megítélésem szerint, ha egyszer elfogadjuk, hogy ez az átmenet békésen, tárgyalásos alapon rendeződött és alakult ki, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy senkit nem hurcolunk meg azért, mert egy múlt rendszerben vagy főhivatásként dolgozott meghatározott állami szolgálatban, vagy pedig különböző motívációk alapján információkat szolgáltatott ennek a speciális állami szervnek. Arról is beszélni kell azt hiszem - mint ahogy erről nyilvánosan is szó esett -, hogy ezeknek a nyilvántartásoknak rendkívül kétséges a valódi értéke. Tudomásul kell vennünk, hogy ez a szogálat is ugyanolyan bürokrácia volt, mint minden más bürokrácia. Nyilvántartásba vett olyanokat, akiket nem lett volna szabad csak azért, hogy növelje a nyilvántartottak számát. Márpedig ennek a kihámozása esetleg évtizedekre visszamenőleg, ez gyakorlatilag megoldhatatlan. Tehát fennáll a veszélye, hogy mindenfajta ilyen megoldás, mind amit a törvényjavaslat tartalmaz olyan embereket is meghurcol - tulajdonképpen azt is lehetne mondani, hogy több generációra előre is - akiknek tulajdonképpen nem volt köze ehhez az egész témához. (folyt.) 1990. szeptember 6., csütörtök
Vissza »

	- Interjú Gál Zoltánnal - 2. folyt.
A mi megítélésünk szerint, már a szocialista frakció - én magam is megszavaztam a törvényjavaslat napirendre tűzését - nem azt a fajta megoldást tartjuk járható útnak ebben a kérdésben, amit ezt a törvényjavaslat tartalmaz. Ha a megbékélés oldaláról közelítik, akkor ezeknek a nyilvántartásoknak a megsemmisítése, nyilvános megsemmisítése lenne a járható út, hogy senki ne élhessen ezzel vissza, hiszen ha a bizonyító eszközök megsemmisülnek, akkor minden más fajta megközelítés tulajdonképpen kitalációnak minősülhet. El kell fogadnunk, hogy ez a társadalom önmagában benne élt a régi rendszerben, el kell fogadnunk azt, hogy az emberek megváltoznak, másként gondolkoznak, másként viselkednek. Ebből az alapállásból kellene megítélésem szerint ezt rendezni. Most nem szólva arról, hogy a javasolt megoldás egyik-másik pontja pedig egy enyhén szólva képtelenség. A köztársasági elnököt, mint titokmegőrzőt javasolja a törvényjavaslat - nemcsak a társadalom alá tart bombát, hanem személy szerint a köztársasági elnöknek. Nem szabadna a köztársasági elnököt ilyesminek kitenni, hogy ha bármi is kiszivárogna, ő ezért felelőssé válhatna. +++ 1990. szeptember 6., csütörtök
Vissza »