Rendszerváltás és az MTI

	Magyar politikai körkép
----------------------- Washingten, 1990. szeptember 3. (Amerika hangja, Esti híradó) - Szénási Sándor budapesti jelentésében arról számol be, hogy Magyarországon mennyire várja már mindenki a rendszerváltás befejezését, de arról, hogy ez pontosan mit jelent, igencsak különbözőek az elképzelések: Az MDF tartani, illetve növelni akarja előnyét, és ebben számít a koalíciós partnerekre. Abban legalábbis, hogy a három párt vetélkedéséből ne egy negyedik - tehát mondjuk egy ellenzéki párt - kerüljön ki győztesen, ahogyan ezt Antall József pártelnök, az MDF kampánynyitó nagygyűlésén hangoztatta. De érdekes módon hozzátette azt is, hogy ha a helybeliek ezt szükségesnek tartják, alkalmi megállapodásokat lehet kötni a régi MSZMP-hátterű csoportokkal is, sőt - mondta - nyugodtan válasszanak ki jelölteket a koalcíó határán túlról is. Lezsák Sándor, az MDF alelnöke azonban úgy látszik, kevésbé engedékeny, de arról szólnak, hogy a régi embereket ki kell söpörni. Ezt az álláspontot, amelyet egyébként több lapban is bíráltak már, leegyszerűsített antikommunizmusa miatt az ellenzék közvetett módon maga is vitatja. Orbán Viktor, a Fidesz frakcióvezetője szerint eljöhet az idő, amikor a volt vagy a jelenlegi kommunisták védelmére kell kelni egy boszorkányüldözés légkörében. A demokráciában mindenkinek helye van - mondta. A harc a rendszerváltás érdekében azért indult meg, hogy egyik állapolgár se lehessen egyenlőbb a többinél, de nem azért, hogy most újra megsemmisítsünk csoportokat vagy nézeteket, pusztán azért, mert ezek mások. Ez a kijelentés azért is kap a szokásosnál nagyobb figyelmet, mert a kormány - pontosabban az MDF - most, nem véletlenül a választások előtt, valamiféle igazságtételi csomaggal kísérletezik. A tervet Iustitia Tervnek nevezik, és lényege, hogy pártatlan, elismert tekintélyű emberek mérjék fel, hol és milyen kiváltságok várnak megszüntetésre, kinek van a megérdemeltnél nagyobb nyugdíja, vagy éppen nagyobb villája. (folyt.) 1990. szeptember 3., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Magyar politikai körkép - 1. folyt.
Kis János, az SZDSZ elnöke egyszerűen törvénytelennek nevezte, hiszen mint mondta: ha egyszer visszaélések történtek, azokat vizsgálja ki a bíróság. Egyébként pedig a kormány amnesztiarendelete után ilyen vizsgálatoknak nincsen törvényes alapjuk. Vagy nem kellett volna büntetlenséget ígérni, vagy pedig ne írjanak elő ilyenfajta (...). Az meg különösen nem világos, hogy törvényes szempontok híján hogyan ítélnek el, vagy mentenek fel valakit. Mitől nem lesz az egész szubjektív és megfélemlítő? Mert jelenlegi formájában a iustitia csomag csak félelmet, pánikot és rettegést jelent az embereknek - mondta az SZDSZ elnöke. A Fidesznek ugyanez a véleménye. Horváth Balázs belügyminiszter egy televíziós vitában azonban megvédte az iustitia csomagot azzal, hogy hiszen az amnesztiarendeletet a parlament, tehát valamennyi párt megszavazta. Akkor viszont az ellenzék miért nevezi az iustitiát törvénytelennek? Az SZDSZ jelen lévő képviselője szerint azonban az egyetértés csupán bizonyos passzusokra vonatkozott. Ennél a vitánál persze lényegesebb, hogy a pártok választási kampányának irányultsága, mint az áprilisi parlamenti választások előképét kopírozván, csakhogy fordítva: akkor az SZDSZ-nek volt fő célpontja a kommunistaság. Tév-célpontja egyébként, meg kell mondani, hiszen egy lezüllött, hitelét, talajt vesztett rezsimet támadni legalábbis balfogás volt - ezt a Fidesz később többször is szemére hányta az SZDSZ-nek. Még akkor - tehát április előtt - az MDF elsősorban vetélytársát, az SZDSZ-t támadta, sőt járatta is le jó taktikai érzékkel. Ez a képlet furcsa mádon most megfordult: a kommunistákat az MDF emlegeti többet, míg a mostani parlamenti ellenzék természetesen arról beszél, hogy a kormány ingatagnak mutatkozik, igéreteit nem teljesítőnek. A koalíció bizonytalan és széteséssel fenyeget. (folyt.) 1990. szeptember 3., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Magyar politikai körkép - 2. folyt.
Antall József a kormányával szembeni vádakat úgy fogalmazta meg, hogy vannak, akik egy nagykoalíciót szeretnének, és vannak, akik egy kiskoalícót úgy, hogy a kisgazdákat kitessékelik a kormányból, amelynek stabilitását parlamenti megállapodással lehetne ezután elérni annak ellenére, hogy a kisgazdák nélkül az Országgyűlésben már nem lenne többsége. Antall beszédéből az derült ki, hogy ő egyik megoldást sem vállalja. Most még - teszi azonban hozzá az ellenzék, amely komolyan meg van győződve arról, hogy a kormány jelenlegi formájában nem sokáig húzza. A centrum, tehát Antall Józsefék bukását nem óhajtja az ellenzék, a Kisgazdapárt azonban - fogalmaznak az ellenzéki padsorokból - fenyegető tényező az ország és a kormány számára is. A kérdés mindezek után az, hogy ki vagy mi mellé áll oda a szavazó most itt, a kampány kezdetén. Sokak szerint kevesen mennek el majd szavazni, mások a parlamenti erőviszonyok lekopírozását várják. Az biztos, most azt látni, hogy a választásokra egy korábbinál fáradtabb és lassan mindenben csalódott ország készül. +++ 1990. szeptember 3., hétfő
Vissza » A hírhez kapcsolódik »