 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Nemzet Újságírói Alapítvány Kuratóriumának válasza Katona Tamásnak
"Sajnos, az államtitkár úr állításaival ellentétben, igenis
folytak titkos tárgyalások Hersant-nal, mégpedig a szerkesztőség
háta mögött, a meghatalmazása és a tudta nélkül - már 1990. március
12-14 között, Párizsban. Bizalmas egyezség született már akkor
arról, hogy a Hersant 40 százalék erejéig a Magyar Nemzet
tulajdonosa lesz.
"
SZER, Magyar híradó:
Egy lezárt ügy megbolygatása
"A Budapesti Katonai Ügyészség államtitoksértés és szolgálatban
elkövetett kötelességszegés alapos gyanúja miatt állítja katonai
bíróság elé Végvári Józsefet. A vádlott mindezen büncselekményeket
azzal valósította volna meg, hogy információt adott a
Belügyminisztérium hírhedt III/III-as ügyosztálya törvényellenes
tevékenységéről.
Még jól emlékszünk a nagy politikai vihart kiváltó ügyre, amikor
kiderült, hogy a Belügyminisztériumnak ez a titkos ügyosztálya még
akkor is folytatta a telefonok lehallgatását, amikor már
megszülettek a rendszerváltást előkészítő legfontosabb új törvények
- mindekelőtt módosították az alkotmányt. Azóta tényként
állapíthatjuk meg, hogy éppen Végvári Józsefnek, a
Belügyminisztérium volt őrnagyának lépése nyomán szűnt meg a
telefonlehallgatások és levélfelbontások évtizedes gyakorlata.
Természetesen ehhez a megváltozott kül- és belpolitikai helyzet is
kellett -, de ez nem csökkentheti az egyéni döntés jelentőségét.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Melyik párt a jobb?
|
-------------------
München, 1990. szeptember 3. (SZER, Magyar híradó) - Míg a
parlamentben a jövendő polgármesterek jogköréről vitatkoznak,
országszerte megkezdődött megválasztásuk kampánya. Azt, hogy melyik
párt hogyan érvel, Hamburger Mihály kísérte figyelmmel:
Viszonylag rövid időn belül másodszor dördült el a
startpisztoly, jelezve a pártoknak, hogy kezdődhet a választási
küzdelem. Újra megmérettetnek tehát a politikai pártok, elsősorban
azok természetesen, amelyek az elmúlt választáson bekerültek a
parlamentbe.
A most meginduló választási küzdelem máris két sajátos vonást
mutat. Az egyik: a magyarországi párt és koalíciós rendszer
képlékenysége, amelyre a politológusok már több ízben felhívták a
figyelmet, a másik pedig, hogy az előző választáson elért eredmények
jelentősen meghatározzák a pártok mostani magatartását.
A száznapos türelmi időt szerencsésen túlélt koalíció, illetve
annak legerősebb pártja, a nyugodt erő pártja kevésbé ideges, mint
ellenfelei. Ezt sugallja legalábbis Antall József miniszterelnök
kampányindító beszéde, de hasonló határozottságot mutatott a
kereszténydemokrata néppárti miniszter, Surján László
Mosonmagyarováron.
Míg az ellenzéki pártok képviselői némileg képmutató módon arról
beszéltek, hogy ők pártállásra való tekintet nélkül azokat a
jelölteket támogatják, akik szakértelemmel, politikai
becsületességgel és áldozatkészséggel rendelkeznek, addig Antall
József miniszterelnök ezek mellett azt hangsúlyozta, hogy
gondolkodásmódjuk feleljen meg az MDF irányvonalának. És ez így
természetes. (folyt.)
1990. szeptember 3., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Melyik párt a jobb? - 1. folyt.
|
Magasztosnak hangzik, ám a választások szempontjából nem tűnik
értelmes elvnek, amit még a fideszes Orbán Viktor is hangoztat a
szabaddemokrata Tamás Gáspár Miklós vagy az MSZP választási
agitátorai mellett. Hogyan higgyenek a választók egy párt
jelöltjeiben akkor, ha a párt vezetői és kampányfelelősei maguk sem
biztosak abban, hogy a legjobbakat jelölték? A német választópolgár
minden bizonnyal elcsodálkozna, ha Lafontaine vagy Kohl közömbösnek
mutatkozna a tekintetben, hogy melyik párt jelöltjei győznek a
választásokon.
Természetesen az ellenzék is teszi dolgát: keményen bírálja a
kormányt, a kormányzó pártok eddigi tevékenységét. S persze van is
mit. Elsősorban a Kisgazdapárt által a koalícióra erőltetett
földtörvénytervezetet és a kormány gyakorlatlanságát.
Antall József érvelése, miszerint a magyar kormány az egyetlen a
volt népi demokratikus országok közül, amely nem lépett koalícióra
az előző kormányzati erőkkel, nem teljesen helytálló, és nem is
szerencsés érv. Ez ugyanis valójában csak a legfelsőbb szintre
érvényes, de már nem állja meg helyét például az államtitkárok
vonatkozásában. Nem szerencsés, mert ez újra a régmúlt feszegetése
irányába viszi a választási küzdelmet, de azért sem, mert eltakarja,
hogy ez az MDF maga választotta politikai döntése volt, amellyel
választók sokaságát nyerte meg a párt.
Imponáló volt, hogy a nehézségek ellenére a miniszterelnök hitet
tett az eddigi koalíció folytatása mellett. (folyt.)
1990. szeptember 3., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Melyik párt a jobb? - 2. folyt.
|
A választási küzdelem tehát megindult, s bízni lehet abban is,
hogy a feudálkapitalista és a szocialista Magyarország öröksége, a
pártviszályoktól való indokolatlan félelem egyre inkább kiszorul a
választási küzdelmek frazeológiájából. +++
1990. szeptember 3., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|