|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Nemzet Újságírói Alapítvány Kuratóriumának válasza Katona Tamásnak
"Sajnos, az államtitkár úr állításaival ellentétben, igenis
folytak titkos tárgyalások Hersant-nal, mégpedig a szerkesztőség
háta mögött, a meghatalmazása és a tudta nélkül - már 1990. március
12-14 között, Párizsban. Bizalmas egyezség született már akkor
arról, hogy a Hersant 40 százalék erejéig a Magyar Nemzet
tulajdonosa lesz.
"
SZER, Magyar híradó:
Egy lezárt ügy megbolygatása
"A Budapesti Katonai Ügyészség államtitoksértés és szolgálatban
elkövetett kötelességszegés alapos gyanúja miatt állítja katonai
bíróság elé Végvári Józsefet. A vádlott mindezen büncselekményeket
azzal valósította volna meg, hogy információt adott a
Belügyminisztérium hírhedt III/III-as ügyosztálya törvényellenes
tevékenységéről.
Még jól emlékszünk a nagy politikai vihart kiváltó ügyre, amikor
kiderült, hogy a Belügyminisztériumnak ez a titkos ügyosztálya még
akkor is folytatta a telefonok lehallgatását, amikor már
megszülettek a rendszerváltást előkészítő legfontosabb új törvények
- mindekelőtt módosították az alkotmányt. Azóta tényként
állapíthatjuk meg, hogy éppen Végvári Józsefnek, a
Belügyminisztérium volt őrnagyának lépése nyomán szűnt meg a
telefonlehallgatások és levélfelbontások évtizedes gyakorlata.
Természetesen ehhez a megváltozott kül- és belpolitikai helyzet is
kellett -, de ez nem csökkentheti az egyéni döntés jelentőségét.
"
|
|
|
|
|
|
|
A Petőfi-ügy
|
München, 1989. augusztus 23. (SZER, Világhíradó) - Jelentős helyet kap a közgondolkodásban a Petőfi-ügy. Szőcs Géza: Tegnap, augusztus 22-ikén Kiskőrösön Morvai Ferenc és kísérete bemutatta a helyieknek a barguzini sírfeltárásról szóló filmet. A kiskőrösiek - úgy tűnik - elfogadták azt a gondolatot, hogy Petőfi Szibériában halt meg, és készülnek a hazatérő földi maradványok ünnepélyes eltemetésére. 1989. nyara már enélkül is a temetések és főként az újratemetések néhány hónapjaként fog megmaradni az emlékezetünkben; olyan nyárként, amikor emberek tízezrei vonultak keresztül-kasul a fővároson egy-egy koporsó mögött, lázas tekintettel; olyan nyárként, amelyben egyfolytában csontokat keresgéltek, ástak ki, és vittek máshová. Amikor e sorokat írom, még mindig nincs újratemetve sem Rajk László, sem Mindszenty bíboros, sem a barguzini ember, akiről sokan elkeseredetten erősítik, hogy Petőfi, mások pedig éppoly konokul, hogy nem lehet Petőfi. Ami már önmagában is jelzi, hogy itt mély feszültségek felszínre töréséről van szó, és ezek jelentősége messze túlnő egy kegyeleti aktusén. Talán nem is lehet ez másként egy olyan társadalomban, amely épp most készül saját kezébe venni önmaga jövőjét. És mivel tudjuk, hogy a jövő néha visszajár kísérteni a múltba, mint ahogy Szibériából járnak vissza hozzánk a halott költők, mivel tehát tudjuk, hogy a jövő be-be költözik a múltba, ezért hát természetes, hogy a nemzet ma önmaga igazi múltját is szeretné megismerni. Mégpedig egy hosszú évtizedekig fennálló értékrendszer összeomlásának és a "semmi nem úgy volt" felismerése által meghatározott nemzeti tudat átrétegződésének a kontextusában. (folyt.)
1989. augusztus 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|