|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Nemzet Újságírói Alapítvány Kuratóriumának válasza Katona Tamásnak
"Sajnos, az államtitkár úr állításaival ellentétben, igenis
folytak titkos tárgyalások Hersant-nal, mégpedig a szerkesztőség
háta mögött, a meghatalmazása és a tudta nélkül - már 1990. március
12-14 között, Párizsban. Bizalmas egyezség született már akkor
arról, hogy a Hersant 40 százalék erejéig a Magyar Nemzet
tulajdonosa lesz.
"
SZER, Magyar híradó:
Egy lezárt ügy megbolygatása
"A Budapesti Katonai Ügyészség államtitoksértés és szolgálatban
elkövetett kötelességszegés alapos gyanúja miatt állítja katonai
bíróság elé Végvári Józsefet. A vádlott mindezen büncselekményeket
azzal valósította volna meg, hogy információt adott a
Belügyminisztérium hírhedt III/III-as ügyosztálya törvényellenes
tevékenységéről.
Még jól emlékszünk a nagy politikai vihart kiváltó ügyre, amikor
kiderült, hogy a Belügyminisztériumnak ez a titkos ügyosztálya még
akkor is folytatta a telefonok lehallgatását, amikor már
megszülettek a rendszerváltást előkészítő legfontosabb új törvények
- mindekelőtt módosították az alkotmányt. Azóta tényként
állapíthatjuk meg, hogy éppen Végvári Józsefnek, a
Belügyminisztérium volt őrnagyának lépése nyomán szűnt meg a
telefonlehallgatások és levélfelbontások évtizedes gyakorlata.
Természetesen ehhez a megváltozott kül- és belpolitikai helyzet is
kellett -, de ez nem csökkentheti az egyéni döntés jelentőségét.
"
|
|
|
|
|
|
|
A magyar-NSZK tárgyalásokról - kommentár
|
München, 1989. augusztus 14. (SZER, Világhíradó) - Villámlátogatásra érkezett Budapestre Jürgen Sudhoff nyugatnémet külügyi államtitkár, hogy a keletnémet menekültekről tárgyaljon Horn Gyula külügyminiszterrel. Bár konkrét megállapodás nem szivárgott ki, mégis úgy tűnik, a magyar diplomácia előnyt meríthet abból a körülményből, hogy a nyugatnémet politikusok nem tekintenék egyértelmű megoldásnak, ha a keletnémet állampolgárok Magyarországon keresztül özönlenének az NSZK-ba. De van a kétségtelenül kényes ügynek más tanulsága is. - Szőcs Géza, budapesti tudósitónk ezzel foglalkozik: - Mikor először röppentek fel a komolyabb hírek arról, hogy Magyarország csatlakozna a genfi menekültügyi konvencióhoz, az egyik legelső kérdés, amely laikosokban fölmerült, így szólt: és vajon mi történik majd azokkal a keletnémetekkel, akik az így megnyíló lehetőségeket remélik majd kihasználni arra, hogy eljussanak a Szövetségi Köztársaságba? Abban lévén ugyanis a keletnémetek különleges helyzete, az, hogy zöld út vórja őket, s ennek az útnak mindjárt az elején egy nyugatnémet útlevél is. Lehetetlen volt nem számolni ezzel a valószínűséggel, azzal, hogy a keletnémetek tömegével fognak megindulni. A kérdés nem is annyira ez volt tehát, hanem sokkal inkább az: vajon milyen megoldást fognak kieszelni erre föl a kormányhivatalokban, a minisztériumokban és kancellári dolgozószobákban, a nagykövetségeken és a konzulátusokon? Vajon mi az a mesteri lelemény, amellyel a külpolitikusok, határőrparancsnokok, diplomaták, szóval a hasonló helyzetek professzionistái majd elejét veszik a fenyegető kritikus feszültségeknek és incidenseknek? Mert hát az lehetetlen, hogy valami furfangos, frappáns, minden felet kielégítő megoldást ne találtak volna jó előre ezek a tapasztalt, rutinos politikai profik. (folyt.)
1989. augusztus 14., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|