|
|
|
|
Szovjetunió és az olajmanna (1.rész)
|
Washington, 1990. szeptember 5. szerda (AP) - A keményvaluta-
ínségben szenvedő Szovjetunió mennyei mannaként fogadja az
olajáremelkedésekből származó többletjövedelmeket, és szívesen
növelné kivitelét, hogy hasznot húzhasson az öbölbeli válság okozta
kínálatcsökkenésből. Ám képtelen rá. Az elavult és régóta dilettáns
módon irányított szovjet kőolajipar nem képes növelni termelését.
Nyugati elemzők elképzelhetőnek tartják, hogy a Szovjetunióban az
idén naponta 500 ezer hordóval kevesebb kőolajat termelhetnek ki,
mint tavaly.
A Szovjetunióban az elmúlt évben napi 12,1 millió hordó kőolajat hoztak felszínre: e mennyiség a világtermelés egyhatodát tette ki, és meghaladta Szaúd-Arábia, Irak és Kuvait együttes termelését. A Szovjetunió napi 3,7 millió hordó kőolajat exportált - többet, mint Irak. A szovjet kőolajexport fele Nyugatra irányult.
"A szovjetek teljes kapacitással aknázzák ki a kőolajat, terme- lésük mégis hanyatlik. Semmiképpen sem tudják tehát növelni kiter- melésüket" - állapította meg John Lichtblau, a Petroleum Industry Research Foundation nevű amerikai Kőolajipari Kutatóintézet elnöke.
Miközben a Szovjetunió nem képes olajkitermelésének fokozására, a nukleáris erőművei körüli problémák megnövelték a kőolaj iránti belső keresletet. Az Egyesült Államok után a Szovjetunióban észlelhető a legnagyobb "kőolaj-étvágy".
Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő e nyáron közölte: a belső olajszükséglet - főképpen a betakarítást végző erőgépek üzemanyag- igénye - arra kényszerítette a Szovjetuniót, hogy napi 140 ezer hordóval csökkentse a nyugati, illetve a volt szocialista tömb országaiba irányuló olajkivitelét. A Szovjetunió csökkenti Kubába irányuló, évi 90 millió hordóra tehető olajszállításait is, amelyeket államközi megállapodásban rögzített, kedvezményes árakon bonyolít le.
"A szovjetek nem tudják igazán kihasználni az olajpiaci konjunktúrát"- vélte Robert Ebel, az Enserch Corporation nevű amerikai építőipari vállalat elnökhelyettese. (folyt.)
1990. szeptember 5., szerda 17:11
|
Vissza »
|
|
Szovjetunió és az olajmanna (2. rész)
|
Ebel és más amerikai szakértők is elismerik ugyanakkor: a Szovjetunió az elkövetkező hónapokban több százmillió dolláros pótlólagos keményvaluta-bevételre számíthat, ha a magas olajárak fennmaradnak.
Az olajexport tavaly 20 milliárd dollárnyi keményvalutát hozott a Szovjetuniónak: ez az összeg a teljes szovjet konvertibilis devizabevételnek mintegy 40 százalékát tette ki.
A Kommerszant című moszkvai üzleti folyóirat becslése szerint az olajár-emelkedés ez év végéig 750 millió dollárral növelheti a szov- jet keményvaluta-bevételeket. Egyes nyugati elemzők úgy ítélték meg, hogy a növekmény ennek az összegnek a kétszeresét is elérheti. Ha a szovjetek napi 1,3 millió hordó kőolajat exportálnak Nyugatra s az árak továbbra is hordónként 25 dollár körül mozognak - szemben az öbölbeli válság kirobbanása előtti 16 dollárral -, akkor a Szovjetunió az idén 1,5 milliárd dolláros többletjövedelemre számíthat.
A szovjetek közölték a kelet-európai országokkal, hogy a jövő évtől fogva konvertibilis devizában kell fizetniük a szovjet kőolajért - jegyezték meg amerikai szakértők.
Ám a Szovjetunió ölébe hulló olajmannának határt szab a termelés hanyatlása, ami az exportot is le fogja szorítani. Sajtójelentések szerint a Szibéria csücskében lévő óriás olajmező kiaknázása 1988 óta egynegyedével csökkent. Az idei első hét hónap teljesítménye alapján föltételezhető: a szovjetek 1990-ben átlagosan napi 11,6 millió hordó kőolajat termelhetnek ki csupán, míg 1989-ben naponta 12,14 millió hordónyit hoztak felszínre.
A Szovjetunió kőolajkészleteit több mint 60 milliárd hordóra teszik, ami az amerikai becsült készletek duplája. A szovjetek immár körüludvarolják a nyugati olajcégeket, amelyektől segítséget remélnek kutató-feltáró tevékenységük bővítéséhez és kitermelő létesítményeik korszerűsítéséhez. A szovjet kutak fölszerelése elavult, a csővezetékek állapota romlik, állóeszköz-beruházásokra pedig nincs pénz. (folyt.)
1990. szeptember 5., szerda 17:14
|
Vissza »
|
|
Szovjetunió és az olajmanna (3. rész)
|
A szovjetek a múltban húzódoztak attól, hogy külföldi segítséget vegyenek igénybe olajiparuk fejlesztéséhez. A moszkvai kormány még az olajárak hanyatlása idején is nagy összegeket fordított az olajipar fejlesztését célzó beruházásokra és a kitermelés növelésére. Az olajkivitelből származó jövedelem más gazdasági ágaknak is lendületet adott. Ám a szovjet kőolajkutatás költségei az elmúlt öt esztendőben caknem megháromszorozódtak, s a Kreml tavaly kurtítani kezdte a fejlesztésre fordítható összegeket.
Moszkva egyidejűleg mind élénkebb érdeklődést mutatott a kül- földi műszaki segítség iránt és tárgyalásokat kezdett nyugati olajvállalatokkal közös kutatási-feltárási vállalkozásokról. A Chevron és a Texaco cégek előzetes megállapodásokra jutottak a szovjetekkel ilyen társulásokról. Számos más amerikai szolgáltató vállalat - akárcsak a francia Elf Aquitaine - szintén bekapcsolódott a szovjetek kőolajfeltáró tevékenységébe. +++
1990. szeptember 5., szerda 17:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|