Rendszerváltás és az MTI

	Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (11. rész)
Két fideszes képviselő viszont sürgősnek tartotta kérdése megválaszolását. Wachsler Tamás a Szabadság téri volt trianoni emlékmű teljes körű visszaállításának szándékával összefüggésben arról faggatta a honvédelmi minisztert: szerencsés-e, ha egy hivatalos kormányzati képviselő a jelenlegi politikai helyzetben olyan félreérthető gesztust tesz, mint Raffay Ernő honvédelmi államtitkár, aki elvállalta az emlékmű-alapítvány elnöki tisztét? Ennek az emlékműnek a felállítása, beleértve az eredeti Mussolini-idézetet is arról, hogy a békeszerződések nem örök időkre szólnak, egybeesik-e a minisztérium és a kormány hivatalos politikájával? Ha pedig nem, akkor levonják-e az eset politikai konzekvenciáit? Für Lajos honvédelmi miniszter elöljáróban leszögezte: semmiféle jogszabály vagy egyéb rendelkezés nem zárja ki, hogy a honvédelem kötelékébe tartozó polgári vagy katonai személy ne vehetne részt különböző társadalmi egyesülések, szervezetek munkájában, ide értve a politikai pártokat is. A szolgálati szabályzat kizárja viszont, hogy ezekbe az egyesülésekbe, szervezetekbe, pártokba bevigye a szolgálati viszonyából származó ismereteit, és fordítva. Ezután hosszasan fejtegette a kormány álláspontját a múlt, a történelmi események valóságos megítéléséről, mondván: esetleg arról lehet vitatkozni, hogy az említett emlékművet eredeti komplexumában, netán korszerűsítve állítsák helyre vagy új, valóban a jelen kor szellemét kifejező emlékmű létesüljön. Végül pedig kijelentette, hogy politikai konzekvenciák levonására nincs szükség. Molnár Péter rövid és konkrét választ várt arra a kérdésére: helyesli-e a miniszterelnök, ha a sajtóprivatizáció során a szerkesztőség kizárásával vagy a szerkesztőség jelentős többségének akarata ellenére tárgyalnak és kötnek szerződést. (A képviselő konkrétan a Magyar Nemzet esetéről beszélt, szerinte ugyanis ez az eset éppen hogy erőszak a nyilvánosság ellen.) Antall József nevében Katona Tamás válaszolt, részletesen elemezve a kormány privatizációs törekvéseit. Hosszabb időt igénybe vevő válasza végén öt mondattal tért ki a képviselő kérdésére. Elmondta: a Magyar Nemzet privatizálása 1990. január 12-én a Magyar Nemzet Kft. megalapításával megtörtént. Az alapítói jogokat ez a gazdasági társaság gyakorolja. A privatizálás menetében folyamatosan részt vett a szerkesztőség, és a létrehozott újságírói alapítvány is. A kft. ügyvezetőjét a szerkesztőség javaslata alapján választotta meg a közgyűlés, és ugyancsak az újságírók választották meg a főszerkesztőt és a vezető munkatársakat. (folyt.köv.) 1990. szeptember 4., kedd 18:26
Vissza » Folytatásokkal »