|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (1. rész)
|
1990. szeptember 4., kedd - Napirendre tűzték a Szabad
Demokraták Szövetsége által előterjesztett önálló törvényjavaslatot
a Belügyminisztérium egykori III/III-as ügyosztályának állományába
tartozó, illetve nyilvántartásában szereplő ,,szigorúan titkos,,
állományú tisztek és hálózati személyek adatainak kezeléséről,
sürgősségi tárgyalását azonban 136 nem, 124 igen szavazattal, 11
tartózkodás mellett elutasították - ezzel kezdődött az Országgyűlés
rendes ülésszakának keddi munkanapja.
Az SZDSZ törvényjavaslatához Hack Péter fűzött szóbeli
kiegészítést. Elmondta, hogy a kétharmados törvényjavaslat
elfogadtatásával szeretnék elérni, hogy a közéletben, a politikában
a jövőben ne vegyenek részt olyan személyek, akik az elmúlt
rendszerben a rossz emlékű politikai rendőrség kötelékéhez
tartoztak. Az egykori III/III-as ügyosztályon részben titkos belügyi
állományban lévők dolgoztak, azaz a Belügyminisztérium alkalmazottai
voltak, de ez környezetük előtt ismeretlen volt. Az ügyosztályhoz
tartozók másik köre az úgynevezett ,,hálózati személyeké,,, akik
hosszabb-rövidebb időn keresztül, de rendszeresen ügynökként
tevékenykedtek. Ugyanakkor a törvényjavaslat elfogadásával egy
jelenleg még szabályozatlan kérdést sikerülne jogszerűen megoldani.
Ha azonban ez nem történik meg, megmarad egy olyan politikai bomba,
amelynek gyújtózsinórja a Parlamenten, sőt az országhatáron kívüli
erők kezében is van. Ezért szeretnének olyan szabályokat,
garanciákat beépíteni, amelyek lehetetlenné teszik e bomba
felrobbantását, a kibontakozó demokrácia megtorpedózását. Fontos
szempont az is, hogy senki ne kerülhessen gyanúba, aki ellen
nincsenek bizonyítékok, senkit ne lehessen megalapozatlanul üldözni.
A sürgősségi tárgyalást indokolva kifejtette, hogy a
törvényjavaslatban érintett személyek közül többen polgármesterként
tevékenykedhetnek majd a választásokat követően. Ha azonban még a
választásokat megelőzően elfogadják a törvényjavaslatot, az
érintetteknek még tisztségük betöltése előtt lehetőségük adódna a
visszavonulásra. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 12:38
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (2. rész)
|
Ugyancsak a napirend előtt kért szót Borz Miklós (FKgP), aki azt
kifogásolta, hogy az önkormányzati választások kapcsán ,,postázott,,
ajánlócédula nem tartalmazza azt a szerinte nem elhanyagolható
kérdést, hogy a jelöltet melyik párt javasolja. Véleménye szerint
enélkül a pártok nem állíthatnak listát. Arra kérte az
illetékeseket, hogy az ajánlócédula tartalmát vizsgálják felül,
nehogy a választások tisztasága megkérdőjelezhető legyen egy
adminisztratív hiba miatt.
A képviselők ezt követően tértek rá a polgármesteri tisztség
ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat részletes
megvitatására. A téma jószerivel a két, egymással szemben álló párt
politikai csatározásává ,,szelidült,,. A vita azonban korántsem volt
csendes, az MDF és az SZDSZ frakciójának tagjai többször is eltértek
a tárgytól, nem az eredeti javaslattal, hanem a másik fél
felszólalásával, érveinek cáfolatával foglalkoztak. Kiderült az is,
hogy egyes képviselők maguk is pályáznak a polgármesterségre, az
őszinteség azonban újabb vádaskodásokat szült. Varga János (MDF)
megengedhetetlennek tartotta, hogy a törvényhozás egyes képviselők
ambíciójához szabva végezze munkáját.
Az eltérő nézetek ezúttal is a polgármesteri tisztséggel
kapcsolatos összeférhetetlenségi kérdések mentén rajzolódtak ki a
legmarkánsabban. A vitát az önkormányzati bizottság előadója, Böröcz
István vezette be. A testület legalaposabban kifejtett álláspontja
szerint: a polgármester ne lehessen tagja, részvényese annak a
gazdasági társaságnak, amelyben az önkormányzat, illetve az általa
alapított költségvetési vagy gazdálkodó szervezet tagként,
részvényesként vesz részt. Az SZDSZ frakcióvezetője, Tölgyessy Péter
fenntartotta korábbi véleményét: a polgármesterek jogállásának
pontos szabályozása elengedhetetlen, enélkül ugyanis a
leghitelesebb, legsikeresebb emberek nem láthatnak garanciát arra,
hogy gond nélkül elvállalhassák e hivatást, majd visszatérhessenek
korábbi foglalkozásukhoz mandátumuk lejárta után. Szerinte az
összeférhetetlenséget a képviselők státuszának megfelelően kell
szabályozni. A polgármesterek pártosságának elvetését teljességgel
elfogadhatatlannak nevezte, mert mint mondta: nem várható el, hogy a
győztes megtagadja azt a pártot, politikai csoportosulást, amely őt
támogatta. Kifogásolta azt is, hogy a törvénytervezet a munkajog
rendes szabályait akarja mereven alkalmazni a polgármesterekre,
jóllehet e szabályozás rendkívül elavult. A polgármester felelőssége
tisztán politikai s nem munkajogi természetű, így e szabályok e
közjogi tisztségre nem lehetnek mértékadóak. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 15:12
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (3. rész)
|
Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) azzal érvelt, hogy a törvénytervezet
jelen formájában óhatatlanul érinti a polgármesterek jogállását,
amennyiben megtiltja a parlamenti képviselőséget. Ha e kérdés
eldöntésében az Országgyűlés az egyszerű többség mellett foglal
állást, s nem kétharmados aránnyal szavaz, az SZDSZ az
Alkotmánybírósághoz fordul - jelentette ki. E kijelentés kapcsán
Kónya Imre, az MDF frakciójának vezetője hosszasan fejtegette, hogy
ez a felvetés megbukna az Alkotmánybíróság előtt. A jogértelmezési
vitát elkerülendő, Tölgyessy Péter javasolta, hogy ezt a polémiát
esetleg majd az Alkotmánybíróság előtt folytassák le, azzal ne a
plénumot terheljék.
A kormánypárti képviselők a tervezet védelmében szóltak arról,
hogy a képviselőtestületre kell bízni annak eldöntését: a
polgármester megtarthatja-e korábbi munkaviszonyát, vagy milyen
mellékállást vállalhat. Újólag leszögezték, hogy a polgármesteri
tisztség nem kötődhet szorosan a pártokhoz. Az önkormányzati
rendszert jószerivel a semmiből kell megteremteni, s ez rengeteg
energiát követel a leendő polgármestertől, pártbeli tevékenysége
növelheti túlterheltségét. Az egyik MDF-es képviselő szerint a
szabad demokraták által a polgármesteri fizetéseket meghatározó
bértáblázat kidolgozása megkötné az önkormányzatok kezét,
csökkentené mozgásterüket. Király B. Izabella (MDF) annak a
véleményének adott hangot: ha a Parlament úgy dönt, hogy a
polgármester országgyűlési képviselő is lehet, ,,szegénységi
bizonyítványt,, állít ki a magyar népről. E határozat ugyanis azt
sugallná, hogy a népnek nincsenek megfelelő káderei e posztok
betöltésére. Szentágothai János (MDF) ugyanakkor megfontolásra
ajánlotta, hogy esetleg a 30 ezernél kisebb lélekszámú települések
polgármesterei vállalhassanak képviselőséget. A képviselőséget tiltó
szabályt Elek István (MDF) szerint sem kellene kikötni, arról a
képviselőtestületnek kellene határoznia.
A vitát az ebédszünet szakította félbe, szünet után
interpellációkkal folytatódott az ülés. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 15:15
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (4. rész)
|
A kedd délután a kialakult munkarendnek megfelelően az
interpellációkkal telt el. Elsőként Iván Géza (FKgP) kérdezte az
ipari és kereskedelmi minisztert a Diósgyőri Gépgyár sorsáról.
Kezdeményeznek-e csődeljárást, avagy megfelelő technológiai,
vezetési és káderváltoztatással tovább kívánják-e üzemeltetni a
gyárat? A vállalati tanáccsal felvették-e már a kapcsolatot a
szükséges döntések meghozatala érdekében? A minisztérium megkapta-e
azt a vállalat megmentését, talpraállítását szolgáló tervezetet,
amelyet egy szakértői közösség dolgozott ki?
Bod Péter Ákos válaszában leszögezte, hogy a tárca minden
konkrét vállalati ügyben a helyzetnek megfelelő megoldást javasol. A
Diósgyőri Gépgyár vezérigazgatójával folytatott konzultációkat
követően intézkedett arról, hogy Kovács Zoltán vezérigazgatót
szeptember 15-i hatállyal felmentsék. Ez az ország egyik legnagyobb
egyedi gép-, berendezésgyártó vállalata, 1988 óta veszteséges, az
idén gyakorlatilag fizetésképtelenné vált. A jelenlegi vezérigazgató
másfél-két éve foglalta el posztját, és programot is készített a
kilábalásra, ám a tendenciát nem volt képes megfordítani. Miután a
vállalat számára banki vagy költségvetési segítséget nem lehet
előirányozni, megindult a felszámolási eljárás. Ez azonban nem
jelenti tízezer munkahely összeomlását, a vállalat teljes
tevékenységi körének megszűnését. A gépgyár vezetését a közeljövőben
kijelölendő miniszteri biztos veszi át, aki köteles javaslatot
kidolgozni a vállalat jövőjére vonatkozóan, figyelembe véve a DIGÉP
műszaki kollektívájának, szakmai közéletének és minden segítőkész
dolgozójának ötleteit, elgondolásait.
A miniszteri választ mind az interpelláló képviselő, mind az
Országgyűlés elfogadta.
Vargáné Piros Ildikó (független) azért interpellált a
földművelésügyi miniszterhez, mert a kedvezőtlen adottságú
mezőgazdasági üzemek támogatásának megvonása véleménye szerint
katasztrófahelyzetet idéz elő, ellehetetleníti az egyébként
eredményesen gazdálkodó szervezeteket és kistermelőket egyaránt. A
képviselőnőt az érdekelte: mi lesz a legtöbb terhet viselő, mégis
kiszolgáltatott, mostoha körülmények között élő emberekkel?
Modellezték-e, mi lesz a rossz minőségű föld miatt mintegy négyszáz
faluban csődbe menő mezőgazdasági üzemekkel, az ott dolgozókkal,
hiszen ezekben ez az egyetlen gazdasági erő, munkalehetőség?
Történtek-e számítások arra, milyen hatással lesz ez az exportra és
a belföldi ellátásra? Készült-e központi program e hatások
ellentételezésére? Miképpen képzelik el a szociális és családi
gondok, a növekvő bűnözés kezelését ezekben a térségekben?
(folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 15:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (5. rész)
|
Hogyan prognosztizálják a jövő évi élelmiszerárak alakulását? Hogyan
képzelik el ezekben a térségekben és ebben a közigazgatási
környezetben a kisgazdaságok, farmergazdaságok kialakulását és
fejlődését?
Sárossy László államtitkár válaszában hosszasan ecsetelte, hogy
a kormány miért kényszerült a nemcsak az élelmiszergazdaságot érintő
intézkedéscsomag bevezetésére. Beszélt a minisztérium céljairól is.
Mondandójának lényege abban foglalható össze, hogy ebben a
szektorban is a megteremtendő piacgazdaság feltételeit szükséges
kialakítani, legyen szó az élelmiszerárakról, vagy a kisgazdaságok,
farmergazdaságok kialakulásáról.
A választ a képviselőnő nem fogadta el, mondván: az annyit ér,
mint ,,halottnak a csók,,. Ám, ahogy az már lenni szokott, a
kormánypárti többség elfogadta Sárossy László válaszát. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 15:21
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (6. rész)
|
Füzessy Tibor az iskolai hitoktatás tárgyában interpellált a
művelődési és közoktatási miniszterhez. A képviselő annak
magyarázatára kérte a tárca vezetőjét, hogy az egyházakkal kötött
júniusi megállapodást követően miért született azzal szinte teljesen
ellentétes útmutató az oktatási intézmények számára.
Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter
elöljáróban leszögezte: a minisztérium álláspontjának alakulását nem
az a vita, az a közhangulat változtatta meg, amely a hitoktatás
bevezetését övezte. Elmondta: a fakultatív hitoktatásra lényegében
évtizedek óta lehetőség volt, más kérdés, hogy ezt az iskolák nem
gyakorolhatták. A tárca vezetője a hitoktatók tantestületi tagsága
kapcsán szólt arról, hogy azt általános érvénnyel nem lehet
kimondani. Fontosnak tartotta ugyanakkor, hogy a hitoktatót az
iskola tekintse pedagógiai partnernek. A miniszter szerint a
továbbtanulás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a
hitoktatás tényét rögzíti-e a bizonyítvány, avagy sem. A helyzetet a
minisztérium a tapasztalatok alapján rendezi majd véglegesen
jogilag. A hitoktatók bérezését - az egyházak számára, illetve azok
közreműködésével - a központi költségvetésnek kell biztosítania. Az
erre vonatkozó igények felmérése szeptember végéig készül el. A
miniszter végezetül kijelentette: a hittanoktatás bevezetése -
elsősorban vidéken - a demokrácia nagy erőpróbája lesz. Az útmutató
- a közvetlenül érintettek egyeztetése után - nem csorbítja senkinek
sem az érdekeit. Elsődleges célja a hitoktatás eljuttatása az
iskolában azokhoz, akik azt igénylik.
A képviselő és a plénum is elfogadta a miniszter válaszát.
Hága Antónia és Novák Rudolf SZDSZ-es képviselők a polgári
védelmi szervezet átszervezése és a tűzoltósági feladatok ellátása
tárgyában interpellált a belügy-, illetve a honvédelmi miniszterhez.
Hága Antónia, az interpelláció előterjesztője a polgári védelmi
szervezet átszervezése kapcsán annak a véleményének adott hangot,
hogy az országban egyetlen olyan egységes szervezet sincs, amely
nagyobb méretű katasztrófa elhárítására alkalmas lenne. E feladatra
a polgári védelmi szervezet sem volt alkalmas, s azzal, hogy a BM
felügyelete alá került, a helyzet nem változik. A
Belügyminisztériumhoz tartozó tűzoltóság a polgári védelem
átvételével csak terheket vett a vállára, ugyanakkor helyzete
jottányit sem javult. A tűzoltókat a különleges feladatok
ellátásakor semmiféle pótlék nem illeti meg, anyagi helyzetük
siralmas. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 16:50
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (7. rész)
|
Az interpellációra adott válaszában Morvay István
belügyminisztériumi államtitkár elmondta: megkezdődött az egységes
katasztrófaelhárítási rendszer kialakítása. A tervezet az első
beavatkozásra alkalmas szervként a tűzoltóságot tünteti fel. Az új
feladatrendszer kidolgozása során tisztázódik az is, mennyiben
indokolt a polgári védelem egyfajta katonai jellegű irányítása. A
tűzoltóság anyagi, technikai, erkölcsi helyzetének javítása a tárca
eltökélt szándéka; a minisztérium 25 százalékos bérfejlesztésben
gondolkodik. A Belügyminisztériumnak nem a sztrájkjog megvonását
kell kompenzálnia a tűzoltók körében, ahhoz kell megteremteni a
feltételeket, hogy anyagi helyzetük javításával ne legyen igényük a
sztrájkra.
A két interpelláló képviselő nem, a Ház viszont elfogadta a
választ.
Pelcsinszki Boleszláv (SZDSZ) a mezőgazdasági termelők
hitelezése tárgyában interpellált a földművelésügyi és a
pénzügyminiszterhez. A képviselő hangoztatta, hogy a mezőgazdasági
termelőknek egyre nagyobb nehézséggel kénytelenek megküzdeni, a
kistermelők nem egy esetben uzsorakölcsönre kényszerülnek. Az
üzemeket adósságok fojtogatják, számukra lassan elérhetetlen vágy
egy-egy új gép, a szükséges üzemanyag, illetve a műtrágya
beszerzése. A képviselő arról tudakozódott, hogy a kormány tervezi-e
kedvező hitelkonstrukció kidolgozását a mezőgazdasági kistermelők
számára, esetleg a külföldi hitelek egy részének felhasználásával.
Lát-e lehetőséget arra, hogy az eladósodott, de kilábalásra képes
szövetkezetek hozzájuthassanak kedvezményes, hosszú lejáratú
hitelhez, s mi a szándék azokkal a nagyüzemekkel, amelyek eredményes
működésére nincs remény.
Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár válaszában
közölte: a kormány gazdasági programjához illeszkedő agrárprogram
részeként várhatóan 1991-től lehetőség lesz arra, hogy az elmaradott
agrártérségekben meginduljon a termelés-reorganizációs program. A
veszteségeiket folyamatosan növelő nagyüzemek sorsával - ahol az
eredményes gazdálkodásra nincs remény és nem kerülhető el a
felszámolás - a kormány nem tud foglalkozni. Ez az adósok és a
hitelezők ügye. A pénzügyi kormányzat álláspontja szerint az
adósságok rendezésében indokolt a pénzintézetek nagyobb mértékű
szerepvállalása. Az ott élő tagság új típusú gazdálkodásának
megindításához megvannak azok a normatív eszközök, amelyek majd az
újrakezdést segítik a kormányprogram keretében. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 16:52
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (8. rész)
|
Sárossy László földművelésügyi államtitkár véleménye szerint a
mezőgazdaság fejlesztésére szükség van egy, a mezőgazdaságot
finanszírozó pénzintézet kialakítására. E kérdésben a napokban
tárgyalnak a Pénzügyminisztérium illetékeseivel.
A válaszokat a képviselő nem, az Országgyűlés viszont elfogadta.
(folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 16:52
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (9. rész)
|
A szabad szakszervezeti szerveződés esélyegyenlőségének
megteremtése érdekében interpellált a miniszterelnökhöz Vass István
(SZDSZ). Interpellációjának kiindulópontja Antall József és René
Felber svájci külügyminiszter e témában folytatott megbeszélése
volt. A képviselő hosszasan ecsetelte a magyar szakszervezeti
mozgalom helyzetét, részben igazat adva a miniszterelnöknek, részben
cáfolva sommás megjegyzéseit, amelyek szerinte a mai demokratikus
szakszervezeti szerveződés létét tagadják, jelentőségét kérdőjelezik
meg. Vass István megítélése szerint a kormány látókörének
perifériájára szorult a munkavállalók viszonya, a magyar munkásság
valóságos helyzete. Fejtegetése végén megkérdezte: ,,Mikor áll a
kormány szándékában a munkavállalók jogait biztosító, érdekei
védelmének hatékony lehetőségét garantáló törvényjavaslatok
előterjesztése? Lesz-e új munkatörvény? Lesz-e érdekvédelmi törvény?
Lesz-e elfogadható, a politikai sztrájkot sem kizáró sztrájktörvény?
Hozzájárul-e a kormány, hogy a Parlament által kezdeményezett, a
SZOT utódszervezeteinek monopóliumaival foglalkozó törvény illetve
országgyűlési határozati javaslatok még szeptember 15-e előtt - a
kormány kiemelt támogatásával - a Parlament elé kerüljenek,
tekintettel a szakszervezeti vagyonnal való manipulációk
felgyorsulására, fokozódására?,,
A miniszterelnök megbízásából Szabó Tamás munkaügyi
minisztériumi államtitkár válaszolt az interpellációra,
mindenekelőtt megmagyarázva, hogyan kell érteni Antall József
kijelentéseit. A konkrét kérdések mindegyikére lényegében igennel
válaszolt. Azt azonban nem tartotta lehetségesnek, hogy a
nyugat-európai demokráciák gyakorlatától eltérve hazánkban
bevezessék a politikai sztrájkjogot.
Mivel a képviselőnek fenntartásai voltak az elhangzottakkal
szemben, ezért a választ - ellentétben a plénummal - nem fogadta el.
Írásban is és szóban is válaszolt Roszik Gábor (MDF) korábban
elhangzott interpellációjára Sárossy László. Ez az interpelláció a
gödöllői Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóközpont (ÁTK)
kezelésében lévő gödöllő-isaszegi tórendszerrel és a tóparti
telkekkel kapcsolatos visszaélésekkel foglalkozott. A terjedelmesre
sikeredett válaszból kitűnt, hogy az ÁTK-ügyletek minden
nyilvánosság elé tárt részlete igaznak bizonyult, sőt további
szabálytalanságokra is bukkantak az ügyben vizsgálatot folytatók. A
visszaélés lényege, hogy az ÁTK jogszabályt sértő bérleti
szerződéseket kötött e tavak használati jogára, több esetben reális
bérleti díj megállapítása nélkül. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 18:12
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (10. rész)
|
Fiktív vételárért eladta az állam kizárólagos tulajdonában lévő
egyik, több mint hathektárnyi területű tavat a hozzá tartozó
mezőgazdasági rendeltetésű, több mint háromhektáros földterülettel
együtt. Emellett nevetséges áron - négyzetméterenként 50 forintért -
adott el 1987 decemberében 2470 négyzetméternyi területet Grósz
Károlynak. Ez az adásvétel jogszerű volt, legfeljebb a vételár miatt
lett volna megtámadható a szerződés, erre azonban a határidő letelte
miatt már nincs lehetőség. Hasonló a helyzet Király András volt
MÚOSZ-főtitkár esetében, aki a vásárláskor korábbi bérlőként
előnyben részesült, ő viszont négyzetméterenként 20 forintért
vásárolta meg - Grósz Károllyal egy időben - telkét. Gödöllő
belterületén 13 teljesen közművesített telket adtak el 1989
novemberében ugyancsak négyzetméterenkénti 50 forintos áron.
A minisztérium felszólította az ÁTK-t a szabálytalan szerződések
módosítására, s miután ez nem történt meg, már júliusban pert
indított a szerződések érvénytelenségének megállapítása érdekében.
Egyidejűleg hanyag kezelés bűncselekményének esetleges lehetősége
miatt megkereste a legfőbb ügyészt. Az ingatlanok elidegenítése és a
horgásztavak jogellenes bérletével összefüggő mulasztások miatt
fegyelmi eljárás indult az ÁTK főigazgatója és gazdasági igazgatója
ellen. A fegyelmi vizsgálat augusztus 10-én lezárult, megállapítása
szerint mindketten fegyelmi vétséget követtek el.
Roszik Gábor további adalékokkal egészítette ki a visszaélések
sorát. Emellett sérelmezte, hogy interpellációjának tárgyalására nem
az elfogadott napirendnek megfelelően, elsőként került sor, hanem
akkor, amikor a televíziós közvetítés már befejeződött. Megítélése
szerint ez olyan horderejű ügy, amelyet példaértéke miatt, s mert
nem egyedi eset, a legszélesebb nyilvánosság elé kell tárni. Úgy
vélte, hogy a sorrendcsere szándékosan történt, és kérte a soros
elnököt: derítse ki, mi volt ennek az oka.
Dornbach Alajos e megjegyzésre reagálva kijelentette: a
szándékosság ez esetben képtelenség, egyébként pedig az Országgyűlés
legalább kétórányi késésben van eredetileg tervezett programjához
viszonyítva. A minisztériumi választ egyébként mind az interpelláló
képviselő, mind az Országgyűlés elfogadta.
A törvényhozási munka hét kérdéssel folytatódott volna, ám öt
képviselő - tekintettel az idő előrehaladtára, és mert a
polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló
törvényjavaslatról még e napon dönteni kellett - kérdését a jövő
hétre halasztotta. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 18:13
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (11. rész)
|
Két fideszes képviselő viszont sürgősnek tartotta kérdése
megválaszolását. Wachsler Tamás a Szabadság téri volt trianoni
emlékmű teljes körű visszaállításának szándékával összefüggésben
arról faggatta a honvédelmi minisztert: szerencsés-e, ha egy
hivatalos kormányzati képviselő a jelenlegi politikai helyzetben
olyan félreérthető gesztust tesz, mint Raffay Ernő honvédelmi
államtitkár, aki elvállalta az emlékmű-alapítvány elnöki tisztét?
Ennek az emlékműnek a felállítása, beleértve az eredeti
Mussolini-idézetet is arról, hogy a békeszerződések nem örök időkre
szólnak, egybeesik-e a minisztérium és a kormány hivatalos
politikájával? Ha pedig nem, akkor levonják-e az eset politikai
konzekvenciáit?
Für Lajos honvédelmi miniszter elöljáróban leszögezte: semmiféle
jogszabály vagy egyéb rendelkezés nem zárja ki, hogy a honvédelem
kötelékébe tartozó polgári vagy katonai személy ne vehetne részt
különböző társadalmi egyesülések, szervezetek munkájában, ide értve
a politikai pártokat is. A szolgálati szabályzat kizárja viszont,
hogy ezekbe az egyesülésekbe, szervezetekbe, pártokba bevigye a
szolgálati viszonyából származó ismereteit, és fordítva. Ezután
hosszasan fejtegette a kormány álláspontját a múlt, a történelmi
események valóságos megítéléséről, mondván: esetleg arról lehet
vitatkozni, hogy az említett emlékművet eredeti komplexumában, netán
korszerűsítve állítsák helyre vagy új, valóban a jelen kor szellemét
kifejező emlékmű létesüljön. Végül pedig kijelentette, hogy
politikai konzekvenciák levonására nincs szükség.
Molnár Péter rövid és konkrét választ várt arra a kérdésére:
helyesli-e a miniszterelnök, ha a sajtóprivatizáció során a
szerkesztőség kizárásával vagy a szerkesztőség jelentős többségének
akarata ellenére tárgyalnak és kötnek szerződést. (A képviselő
konkrétan a Magyar Nemzet esetéről beszélt, szerinte ugyanis ez az
eset éppen hogy erőszak a nyilvánosság ellen.)
Antall József nevében Katona Tamás válaszolt, részletesen
elemezve a kormány privatizációs törekvéseit. Hosszabb időt igénybe
vevő válasza végén öt mondattal tért ki a képviselő kérdésére.
Elmondta: a Magyar Nemzet privatizálása 1990. január 12-én a Magyar
Nemzet Kft. megalapításával megtörtént. Az alapítói jogokat ez a
gazdasági társaság gyakorolja. A privatizálás menetében folyamatosan
részt vett a szerkesztőség, és a létrehozott újságírói alapítvány
is. A kft. ügyvezetőjét a szerkesztőség javaslata alapján
választotta meg a közgyűlés, és ugyancsak az újságírók választották
meg a főszerkesztőt és a vezető munkatársakat. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 18:26
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (12. rész)
|
A külföldi tőke bevonásáról a szerkesztőség kizárásával semmiféle
tárgyalást nem folytattak, ez nem is lett volna helyes -
hangsúlyozta Katona Tamás. (folyt.köv.)
1990. szeptember 4., kedd 18:27
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - rendes ülésszak - kedd (13. rész)
|
Az interpellációk és a kérdések elhangzása után - mivel a
polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló
törvényjavaslat részletes vitájához érdemben több képviselő már nem
szólt hozzá - megkezdődött a szavazás a törvénytervezethez
kapcsolódó módosító javaslatokról. Az alkotmányügyi, valamint az
önkormányzati bizottság együttes jelentése 31 pontban sorolta a
módosításokat. A szavazási procedúra ennek megfelelően csaknem
másfél órán át tartott, ám mint utóbb kiderült, alapvető hiba
csúszott a szavazásba: a polgármesterek munkaviszonyával
összefüggésben ellentétes passzusok kerültek a törvénybe. A
képviselők ugyanis megszavazták, hogy megválasztásuk napján szűnjön
meg a polgármesterek fennálló munkaviszonya, ám döntöttek arról is,
hogy a polgármestert megbizatásának idejére vagy annak egy részére a
munkáltató köteles fizetés nélküli szabadságban részesíteni. Az
ellentmondás lényege: olyan személyt, akinek megszűnt a
munkaviszonya, nem lehet fizetés nélküli szabadságban részesíteni. A
plénum végül azzal a kitétellel fogadta el a törvényjavaslat
egészét, hogy a kormány még ezen a héten benyújtja - immár
törvénymódosításnak számító - jogszabálymódosító indítványát, s az a
parlamenti bizottságok véleményezése után az Országgyűlés jövő heti
plenáris ülése elé kerülhet sürgősséggel. A képviselők a
törvényjavaslatot, a már megszavazott módosító indítványokkal együtt
149 igen, 93 nem szavazattal, 4 tartózkodás mellett fogadták el.
A törvény 1990. szeptember 30-án lép hatályba. A módosítások
nyomán elfogadott jogszabály szerint a tanács elnökének
munkaviszonya a polgármester megválasztásáig tart. A polgármesternek
hivatalba lépésekor, illetőleg megbizatása lejárta után 30 napon
belül vagyonnyilatkozatot kell tennie. Amennyiben munkaviszonya
képviselőtestület megbizatásának lejártát követően szűnik meg, hat
havi alapbérének megfelelő összeg illeti. Az összeférhetetlenséggel
kapcsolatban a törvény kimondja: a polgármester nem lehet
országgyűlési képviselő, s pártban tisztséget nem viselhet. A
rendelkezés ugyanakkor nem zárja ki, hogy a polgármester a párt
nevében vagy érdekében nyilvános közszereplést vállaljon. A
képviselőtestület, illetve a megyei közgyűlés hozzájárulhat ahhoz,
hogy a polgármester egyéb kereső tevékenységet folytathasson. Fontos
eleme a törvénynek, hogy a hatszáznál nagyobb lélekszámú településen
háromtagú bizottság tegyen javaslatot az összeférhetetlenség
kimondására. A polgármesteri fizetések kapcsán a törvény úgy
rendelkezik, hogy Budapest főpolgármestere munkabérének felső határa
a miniszteri fizetés száz százaléka legyen.
Az Országgyűlés rendes ülésszakának keddi munkanapja e törvény
meghozatalával befejeződött. (MTI)
1990. szeptember 4., kedd 19:14
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|