|
|
|
|
Tanévnyitó
|
----------
München, 1990. szeptember 3. (SZER, Magyar híradó) - Neves nap ez a mai szeptember 3-ika: megkezdődött az iskolaév. Mindig fontos esemény az egész társadalom számára, de az idén talán a szokásosnál is fontosabb. Hogy miért, azt Lángh Júlia mondja el:
Tanévnyitó beszédekből a pátosz szinte sosem hiányzott. Nemcsak a kommunista rendszerek elmúlt 40 valahány évében, de az előtt sem és napjainkban sem, a boldogabb, folyamatosan demokratikus országokban sem. Hiszen a jövőhöz, a jövőnek, a jövőről beszélünk ilyenkor. Teli reménységek ígéreteivel a következő generáció társadalmának a majdani megalapítóihoz. Aztán általában minden marad a régiben, a következő szeptemberi tanévkezdésig.
De ha tényleg elkezdjük felnőttnek tekinteni a társadalmat, önmagunkat is, mint a magyar társadalom tízmilliomod részét, akkor le a pátosszal, akkor valljuk be őszintén, mert ha van, amit a gyerektársadalom valóban méltáányolni tud a felnőttekben, akkor az a kendőzetlen őszinteség, amire oly ritkán hajlandók a felnőttek a valóságtól úgymond védendőnek tekintett kiskorúakkal szemben. Tehát valljuk be őszintén, hogy a rendszerváltás sok fázisú, nehéz folyamatában az iskolarendszer még nem billent át a váltón.
Hogyan is billenhetett volna, amikor a prioritás nyilvánvalóan elsősorban a gazdasági és tulajdonviszony kérdéseké, amikor a nemzeti alaptanterv kidolgozásának folytatását szép csendben leállították, amikor - noha a tanév szeptember elején kezdődik - az újonnan választott önkormányzatok csak októbertől működnek majd, azok az önkormányzatok, amelyeknek kiemelkedően fontos szerepük lesz az iskolaügyben. Minden a levegőben lóg tehát, de úgy, hogy van remény. (folyt.)
1990. szeptember 3., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Tanévnyitó - 1. folyt.
|
Miért van? Mert az idei tanévnyitók sorozatát a decentralizálásnak nemcsak a reményében, de a tényében vitattuk meg. Mert több mint négy évtized után először valóban megnyílhattak azok az egyházi iskolák, amelyek minden örvendetes jel szerint garanciáját nyújtják annak, hogy színvonalas, az európai kultúra harmadik évezredéhez méltó oktatást kínálnak a jövő generációjának.
És nemcsak egyházi iskolák. Hiszen ami az új tanév lényege: megszűnt az állami monopólium az iskolák területén is. Megszületett az iskola alapítói jog kiterjesztése egyházak, természetes jogi személyek, gazdasági-társadalmi szervezetek, alapítványok indulhatnak neki az iskolaalapítás valóban kalandos történetének, hogy valami igazit csináljanak. Semmi nem akadályoz meg senkit, hogy valódi iskolát csináljon - minden nyitva áll tehát.
Az 1990-91-es tanév kezdésének legfőbb eseményei nyilvánvalóan az egyházi iskolák megnyitásai voltak. Ezek közül is érdemes kiemelni azokat, amelyek valódi pedagógiai kísérleteket vállaltak, mint egyéb példák között a mosonmagyaróvári keresztény egyházi iskola, amely a számítógépes informatika s a német és angol alap nyelvtanítás mellett történelmi oktatásába az egyház- és vallástörténetet is beépíti.
Erről jut eszünkbe: a nyári holtszezonban olyan nagy viharokat kiváltó hittanoktatás kérdése. Mi a helyzet az erkölcstan oktatásával? Mi legyen azokkal a diákokkal, akik vagy akiknek a szülei nem akarnak egy valláskatekizmusra tanulni, hanem a világ nagy vallásainak erkölcsi alapkérdéseiről szeretnének tájékozódni?
Minden nyitva áll tehát. Az önkormányzati választásokig. Aztán pedig döntsenek a helyi bölcsek, kezükben lesz a helyi iskolahálózat. Adja Isten, hogy bölcsen döntsenek. +++
1990. szeptember 3., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|