|
|
|
|
Korea: kormányfők, ha találkoznak - 1.
|
1990. szeptember 3. hétfő (MTI-Panoráma) - Nagy csodának
kellene történnie ahhoz, hogy Észak- és Dél-Korea között is
leomoljon ,,a fal,,, a hidegháborús megosztottság utolsó maradványa.
A szétválasztott családok milliói ugyan a Koreai-félszigeten is,
akárcsak Németországban, áhítoznak az egyesülésre, csakhogy errefelé
nem hatott olyan erővel az enyhülés és a szomszédban sincs egy
Magyarország, amely megindíthatná a lavinát.
Egyszóval Koreában messze nem érett meg a helyzet a radikális változásra, éppen csak annyira, hogy a 45 éve ellenségeskedő két ország, amely még mindig a fegyverszünet állapotában él, tárgyal egymással mégpedig miniszterelnöki szintén. Ez is nagy szó, hiszen éveken át csak az asztalitenisz szövetségek, vagy a családegyesítések, olimpiai részvétel kérdéseit tisztázó bizottságok érintkeztek egymással. A két ország Vöröskereszt képviselőinek 1985-ben tartott értekezlete óta nem volt hivatalos Korea-közi találkozó. A mostani megbeszélések tehát, ha fordulatot nem is hozhatnak, e tekintetben mindenképpen a változást jelzik.
Szimbólikus jelentősége van annak, hogy Kim Ir Szen rendszere, amely máig sem ismerte el Dél-Koreát, küldöttséget meneszt Szöulba az átjárhatatlan demilitarizált övezeten, a panmidzsoni határon át. A phenjani vezetés, amely mindig is tartózkodott a Dél elismerésével felérő kormányzati dialógustól, a körülmények változása folytán kényszerült rá a párbeszédre.
A Dél találkozást ajánló javaslatát feltehetően azért fogadta el, mert hagyhatta figyelmen kívül, hogy Dél-Koreát már félszáznál is több ország ismerte el, köztük számos kelet-európai ország és rövidesen a Szovjetunió is csatlakozik hozzájuk. Márpedig ez utóbbiak nélkül a rendszer totálisan elszigetelődik a világban - mozdulni kellett tehát és jelezni: Phenjan híve a közeledésnek. A megváltozott amerikai-szovjet viszony is siettette e szükségszerűség felismerését. Ma már Moszkva is a Korea-közi kapcsolatok javítására ösztönzi Phenjant és ugyanezt teszi az Egyesült Államok is amikor kiköti, hogy a kapcsolatok javításának feltétele, hogy Phenjan ne gátolja a párbeszéd beindítását a félsziget országai között. Szöul él a körülmények adta lehetőséggel - mint azt egy dél-koreai illetékes a sorok írójának elmondta -, minden alkalmat megragad arra, hogy apró, gyakorlatias lépéseket tegyen a közeledés és a majdani egyesítés felé. (folyt.)
1990. szeptember 3., hétfő 13:37
|
Vissza »
|
|
Koreai miniszterelnöki találkozó (2.rész)
|
A miniszterelnöki megbeszélésen talán sikerül is némely kérdésben eljutni a megállapodásig, de nem szabad, hogy ez valakit is megtévesszen. Ha létre is jön megállapodás mondjuk abban, hogy a koreai családok együtt tarthatják meg a hagyományos aratási ünnepeket az ősszel, vagy ígéretet tesznek a Szöulról határon átvezető vasútvonal, vagy a Szöul-Keszong közti közút helyreállításáról, az még semmire sem garancia. Megállapodás született az elmúlt hetekben arról is, hogy megtartják a ,,nyitott határok napját,, aztán beindult a nyilatkozatháború, a vádaskodás és végül senki sem léphette át a határakat. Rendkívüli méretű a bizalmatlanság, ezért az eredmények még a kisebb horderejű ügyekben is kétségesek, nemhogy a stratégai fontosságúakban.
Ilyen lényegi kérdés például az állig felfegyverkezett hadseregek leszerelése, s ez szintén a tárgyalások napirendjén szerepel. Csakhogy a két fél megközelítése merőben ellentétes. Szöul három lépéses fegyvezetellenőrzést javasol, először bizalomerősítő intézkedést akar, majd a fegyverzetek ellenőrzését, végül a leszerelést. Az Észak javasolta sorrend pontosan ennek a fordítottja és emiatt megvalósíthatatlan is, - amit a két nagyhatalom fegyverkezési tárgyalásainak menete is tanúsíthat. Egy dél-koreai egyetemi tanár, akit elfogultsággal aligha lehet vádolni, hiszen északi kapcsolatai miatt egy ideig nem mehetett haza Szöulba, azt fejtegette a minap, hogy ,,a fegyverzetek csökkentése csak a bizalom légkörében képzelhető el. Ha viszont ez nincs meg, akkor a helyszíni ellenőrzésnek rendkívüli a fontossága,,.
Márpedig ma egyik fél sem hisz a másiknak. Szöul ugyan érdeklődve szemléli a német egyesülés békés folyamatát, de semmi jelét nem látja annak, hogy Észak szintén ezt az utat akarná követni. A német csoda aligha fog tehát egyhamar Ázsiában megismétlődni, az északi, gyökeres rendszerváltozásnak még a csírája sem látható, addig viszont Szöulban mindig kétkedéssel fogják fogadni, ha Phenjan az egyesítésről beszél. Az adott feltételek között ez az egyesítés ugyanis nem a német, mint inkább a vietnami egyesütés mintáját követné. +++
Marton János (Tokió), MTI-Panoráma
1990. szeptember 3., hétfő 13:38
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|