 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
FIDESZ-SZDSZ nagygyűlés
" A nagygyűlés szónokainak Kiss Tamást a Fidesz, illetve Tamás
Gáspár Miklóst, az SZDSZ országgyűlési képviselőjét kérték fel. Hogy
miért a feltételes mód? Nos a rendezői pechsorozat kezdődött
mindjárt a hangosítással, pontosabban annak hiányával. A
szombathelyi Fő téren a tűző nap ellenére kitartóan várakozó - akkor
még tekintélyes - tömeg, hiába várta, hogy magyarázatot kapjon a
késésre. Az egyik helyi rockzenekartól bérelt felszerelés nem
érkezett meg, hasonlóan a nagygyűlés szónokai sem.
Aztán végre dr. Hankó Faragó Miklós országgyűlési képviselő
bejelenthette, hogy a szónokok elindultak, de autójuk ismeretlen ok
miatt késik. Háromnegyed 11-re az ugyancsak megcsappant számú
várakozónak aztán azt mondták, hogy ilyen körülmények között sajnos
elhalasztják a nagygyűlést.
Aztán 5-10 perc múlva néhány hangosan méltatlankodó néző
nyomására mégis a pódiumra szólították a 17 képviselőtestületi
jelöltet. Ekkor azonban kiderült, hogy addigra már közülük is csak
hatan maradtak a helyszínen.
"
|
|
|
|
|
|
 |
- Időközi választások - 1. folyt.
|
A következőkben hallgassák meg az SZDSZ-t képviselő Haraszti
Miklósnak és az MDF vezetőségi tagjának, Lezsák Sándornak az
értékelését a szombati, időközi választások eredményéről.
Először Haraszti Miklóst hallják:
- Természetesen nem lehet végérvényes következtetéseket levonni
négy pótválasztásból, de mindenképpen figyelemre méltónak tartom
azt, hogy az egyetlen helyen, ahol döntésre került sor, mennyire
egyértelmű volt ez a döntés. Természetesen az ellenzék közös
jelöltjének a gödöllői győzelmére gondolok, ahol éppen olyan
különbségek mutatkoztak a többihez képest, amilyen az összetételében
a versenynek és az eredményében kívánatos volna mindenhol. Tehát az,
hogy ott megvolt a megfelelő választósereg, ahhoz, hogy legyen
döntés, az, hogy elsöprő győzelmet aratott a közös jelöltje az
ellenzéknek, mind azt mutatja, hogy az érdektelenséget az tüntetné
el, ha valódi választás van, és hogy ha lelkesítő módon össze tudnak
fogni azok az erők, amelyek garantáltan újat akarnak.
Az, hogy a többi helyen - és hát tulajdonképpen azért Gödöllőn
is - alacsony volt a választói felsereglés, azt persze lehet
mentegetni különböző indokokkal, a nyári időponttal, lehet azzal is
mentegetni, hogy ez a parlament tulajdonképpen még nem érdekes
parlament, mert ez még a régi, és mindenképpen a kommunisták által
uralt parlament. De azt hiszem, fontosabb ennél az, hogy nem kínált
a többi három hely olyan nyilvánvaló éles választást régi és új
között, olyan lelkesítő választást, mint a gödöllői. Kivétel ez alól
természetesen a szegedi, de az az érzésem, hogy az a tény, hogy nem
sikerült ott olyan jelöltet állítania a fórumnak, amely minden
ellenzéki erőnek a tetszését elnyerte volna, ez a tény mindenképpen
az érdeklődést visszavetette, segített visszavetni, és hozzájárult
ahhoz a néhány szavazatnyi veszteséghez, ami Raffay Ernőnek
hiányzott a győzelemhez. (folyt.)
1989. július 24., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|