|
|
|
|
Az erdélyi menekültek számának növekedése
|
-----------------------------------------
München, 1990. április 29. (SZER, Világhíradó) - A romániai nemzetiségi ellentétek kiéleződésének és a politikai átalakulás megtorpanásának következményeként egyre nő az erdélyi menekültek száma Magyarországon. Az ő sorsukkal foglalkozik Ara-Kovács Attila budapesti jelentése:
- Heti 1500-2000 azoknak a száma, akik az elmúlt időszakban folyamatosan menedéket kértek és kérnek hazánkban. A belügyminisztérium közlése alapján - csak Budapesten és csak a mai napon délig - száznegyvenhárman kértek menedékjogot. Többségük - a politikai körülmények ismeretében ezen nincs mit csodálkozni - természetesen erdélyi magyar.
Hatóságaink kimutatása szerint közöttük emelkedőben van az értelmiségiek száma, és főképp olyan területekről érkeznek, amelyek a nemzetiségi villongások színterei voltak, és ahol a helyzet most is bizonytalan - így Máramarosból a Szilágyságból és persze Marosvásárhely környékéről. A magyar hatóságok adatai azonban korántsem tekinthetők pontosaknak, ugyanis a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatal illetve a rendőrkapitányságok az igazgatásrendészeti osztályai csak olyan menekültekről tudhatnak, akik ebbéli szándékukat bejelentik, illetve megjelennek a hatóságoknál.
Mérvadó források viszont tudni vélik, hogy a jelzett számnál sokkal több menekült érkezik hozzánk - olyanok akik hivatalos okmányokkal és megfelelő családi háttérrel rendelkeznek ahhoz, hogy akár hónapokig éljenek itt - míg végül is rászánják magukat helyzetük legalizálására.
Nem kevés azoknak a száma sem, akik arra várnak, hogy - félhivatalos formában - Nyugatra távozhassanak. Ezek a megdöbbentő újabb fejlemények ismét a figyelem középpontjába állították a magyar hatóságok - főképp a tanácsok és a rendőrkapitányságok működését. E tekintetben - különösen a múlt őszi átszervezéseket és az újabb rendelkezések kibocsátását követően - némileg normalizálódott a helyzet, és a menekültek ügykezelése a korábbi időszakhoz viszonyítva emberségesebbé vált. (folyt.)
1990. április 29., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Erdélyi menekültek számának növekedése - 1. folyt.
|
Mindennek fényében megdöbbentőnek, mi több: felháborítónak tűnnek azok a panaszok, amelyek egyes vidéki városokból újabban érkeznek - és amelyek egyöntetűen arról számolnak be, hogy a menekültek újfent megaláztatásoknak vannak kitéve a KEOKH munkatársai részéről - és gyakorta sértik meg személyi jogaikat is.
Az elmúlt időszakban több olyan jelentés érkezett szerkesztőségünkhöz, amelyekből kitűnik, hogy Győr város rendőrkapitányságának KEOKH-osztálya következetesen érvényesíti még ma is azokat a belső utasításokat, amelyek a Kádár-korszak menekültekkel kapcsolatos politikáját jellemezték, és tették emlékezetesen embertelenné. Sőt: bizonyos fokig még fokozták is az utóbbi időben az eljárások megalázó jellegét.
A KEOKH itt például igazoló okmányokat - sőt az illegálisan elhagyott ország, nevezetesen Románia hatóságaitól származó - erkölcsi bizonylatot igényelt olykor ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljon a menekülttel. Előfordult az is, hogy menedékjog igénylése kapcsán az egyébként meglehetősen ostoba magyar bevándorlási törvényben előírt bizonylatot követeltek arról, hogy a menedékjogot kérő személy nem szenved az alábi betegségekben, mint AIDS, lepra, tifusz és tbc.
Félreértés ne essék nem valamiféle egészségügyi feltételekhez kötött állás megszerzése érdekében kellett ebben az esetben igazolást megszerezni, hanem a menedékjog elnyeréséhez.
Telefonon igyekeztem elérni a győri rendőrkapitányságot, hogy megkérdezzem: milyen új rendelkezés, netán jogszabály írja elő, hogy valakitől egy magyar hatóság mondjuk tbc esetén megtagadja menedékjogot. De a megfelelő telefonállomások vagy foglaltak voltak, vagy senki sem vette fel a kagylót - amit annál is jobban sajnálok, mert az említetteken túl szerettem volna megkérdezni az úgynevezett illetékestől még azt is, hogy vajon külön utasítás vagy munkaköri leírás alapján világosítja fel - úgymond - a KEOKH két győri ügyintézője a hozzájuk forduló menekülteket arról, hogy rájuk Magyarországon semmi szükség - avagy mindezt csak egyéni kezdeményezésből teszik? +++
1990. április 29., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|